A nagy komposzt korszak: már csak az utolsók kapaszkodnak

Nem csak falevél termelődik ősszel a családi házak kertjében vagy a társas házak saját udvarán, hanem sok lankadt virágtő és persze számos szúrós rózsavessző és némi gally is az idén még utoljára levágott sövényekről.

A szóban forgó növények minden táplálékukat az alattuk elterülő földből, vagyis a kert, az udvar talajából nyerték. Ha elviszi a zöldhulladék szállító autó, akkor máshonnan kell behozni tápanyagot, akár szerves- akár műtrágya formájában, hogy pótoljuk a hiányt. Ha az egész évben termelődő kerti hulladékot nem visszük sehova, csak megfelelően kezeljük, akkor az energia, az erő velünk marad, vagy legalábbis egy része. Ha nincs komposztaprítónk, akkor sem kell kétségbe esni. Varga Gábor a Gaja Környezetvédő Egyesület szakembere azt javasolja, hogy képezzünk kisebb kupacokat és azokra engedjük rá egy kicsit a fűnyírót, ami gyorsan és hatékonyan komposztálható méretűre darabolja a kerti zöldhulladék jelentős részét. A vastag fás szárak esetén ez a módszer természetesen nem alkalmazható.

A gyárilag előre elkészített komposztládák, hordók, tárolók gyorsan és könnyedén telepíthetők, emellett egyik-másik tartalmaz olyan nyílásokat is, ahonnan könnyedén ki lehet nyerni akár a kész, tápanyagdús komposztot, akár az edény aljára szerelt csapon csordogáló komposztlevet.

Akár gyári terméket veszünk, akár házilag készítjük el a komposztkeretet, mindig figyelni kell arra, hogy mindig nedves legyen, de csak nedves, sosem vizes. Ha mégis vizes lesz, át kell forgatni. Ha valaki csak azért készít keretet, hogy legyen hol tárolni a fűnyesedéket és a leveleket, az is sokat nyer vele, mert egyrészt a tüzeléssel nem károsítja a környezetet, másrészt az összegyűjtéskor hatalmas halom egészen kis kupaccá zsugorodik össze pár nap-hét alatt.