A cél teljesült: megmozgattak fiatalokat és időseket egyaránt

Dunaföldvár - A híres, madocsai lángost sütő kommandó mellett egy másik szenzációs emberük is érkezett a túrára, Böde Dániel, a csapatszínektől függetlenül a fél ország kedvenc labdarúgója. Hasonlóképpen hangulatépítő és regeneráló volt a bölcskeiek frissítő pontja, ahol a Tomolik pince különleges frissítői mellett, a minden más, sporteseményeken javallott kínálatot is az asztalra tették. 

Szeretnék, ha a gyerekek is megtanulnának jól kerékpározni a forgalomban

Holler Ferenc, az esemény főrendezője elégedetten tekinthetett végig a szerencsésen, balesetmentesen és jókedvűen beérkezett mezőny láttán: 

– A célunk az volt, hogy mindenkit, köztük a felnőtteket is jól megmozgassuk. Igazából azt szeretem, ha a gyermekek belejönnek ebbe a sportos közegbe. Tetszőleges sportágban mozogjanak legalább napi fél órát, amivel az egészségüket megalapozhatják. Az is a célunk, hogy megtanítsuk őket a forgalomban is kerékpározni. Ne a szüleik kényelmes autóival, hanem vegyék föl a sisakot, s ha kell, az esőkabátot és a saját bringájukkal, vagy ha még rosszabb az idő, gyalog járjanak az iskolákba. Higgyék el, hogy az jót tesz mindenkinek. A legnagyobb büszkeségünk az, hogy szerencsére ezt a túrát is sikerült balesetmentesen zárni. Ezúttal talán még műszaki hibára sem panaszkodott senki. Erre garanciát senki sem tud vállalni, de a felvezető és záró rendőrautók, a bennünket kísérő mentők és a szervizautó jelentős biztonságot nyújtott. Legalább ilyen fontos volt a résztvevők gyakorlottsága és a fegyelmezettsége is. Tizenegy éve tart ez a szerencsés sorozatunk, reméljük, hogy ilyen lesz a jövőben is. Idén egy új nevezési rendszert, az előnevezést, és nem a helyszínit léptettünk életbe, mert a túránk résztvevőinek a számát ötszáz főben maximálták, és azt csak így tudtuk eredményesen követni.
Háromszázhatvanegyen regisztráltak. Persze előfordulhatott, hogy voltak, akik csak úgy közénk kanyarodtak az út mellől, de nem hiszem, hogy túlléptük a limitet. 

– Hosszan sorolhatnám, hogy mivel járt az előkészületek sora, de azt inkább nem teszem. Fontos volt megnyerni például a madocsai barátainkat, a lángossütőket és persze mindenekelőtt az élő példaképet, Böde Dánielt is – folytatta Holler Ferenc. – Én nem a számok varázsában élek, hanem annak örülök, hogy ennyi embert vontunk bele egy tömegsporteseménybe. Nagyon fontos, hogy ennyi résztvevő és a sok szponzor mind mögöttem állnak. Köszönöm nekik! Szerencsés dolog volt, hogy a helyi iskolák vezetői példamutatóan, és ami a legfontosabb, aktívan vettek részt ezen a sportrendezvényen. 
Bognárné Balogh Andrea, a Beszédes általános iskola igazgatója, ahogy a diákjai, maga is nyeregbe pattant: 
– Bár idáig is nagyon tetszett, de eddig még nem voltam ezen a rendezvényen. Ez alkalommal minden együtt állt ahhoz, hogy kipróbáljam. Miért hagytam volna ki újra ezt a jónak ígérkező földvári lehetőséget? Egyébként is szeretek kirándulni, sportolni, például gyakran futok, és a bicikli is a kedvencem. Kerékpáromat a saját elképzeléseim szerint állították össze. Régi típusú, agyváltós, kontrafékes és a mérete is tökéletes. A műszaki állapota is hibátlan, azt a férjem ellenőrizte le. A hangulatom kiváló, mert sok az ismerős, akik között a korábbi és jelenlegi tanítványaimmal tekerhetünk. A kondícióm megfelelő, és csak innivalót viszek magammal, mert ekkora távot ki kell bírni étkezés nélkül. 

Némethné Márton Renáta, a Tolna Megyei SZC Magyar László Szakképző Iskola intézményvezetője a családjával vett részt az eseményen: 
– Jó itt körülnézni, hiszen olyan sokan gyűltünk össze. Vannak itt jó páran a tanítványaink közül is, ezért azt hiszem, hogy jövőre szervezek velük egy külön csapatot. Az, hogy a családommal együtt érkeztünk, nálunk nem egy szenzáció, rendszeresen és sokat sportolunk. Szerintem felkészülten érkeztünk, és bízok benne, hogy elég edzettek vagyunk ehhez a távhoz. Természetesen egy kis útravalót is csomagoltam, így aztán biztosan vissza is tudunk tekerni! Mi a férjemmel együtt haladunk, a gyermekeink pedig már önállóan a társaikkal. Szerencsére az iskolai és a cserkészprogramokon való részvételek hatására már ahhoz is hozzá vannak szokva. 

A második osztályos Gallai Gergő látható izgalommal készült a túrára, ami sok örömöt, és mellé az egyik legkomolyabb tombolanyereményt, egy igazi, felnőtt méretű kerékpárt is hozott számára. Kérdésünkre elmondta: 
– Elég sok sportot gyakorolok, az már biztos. A dzsúdót, a focit és a kézilabdát is. Igaz, hogy sok időbe kerül, de megcsinálom. Erre a túrára jókedvűen készültem és alig vártam az indulást. 
– Mi kell ahhoz, hogy ezt a távot sikeresen letekerje valaki? 
– Egy jó sportember. Éppen vele beszélgetsz! Nem viszek magammal kaját, mert hamar odaérünk, és én kemény vagyok, kibírom. Bölcskén pedig lesz egy frissítőpont, ahol ellátnak bennünket. Amikor hazaérünk, akkor pedig lángossal várják a beérkezőket. A bicajom nagyon jó, azzal sem lesz semmi baj. 
Szép számmal találkoztunk dunaújvárosi résztvevőkkel is a túrán, például Petrás Gáborral, a DLSZ főtitkárával, aki szervezőként, lebonyolítóként is otthonosan mozog a hasonló tömegrendezvényeken: 
– Nagyon szeretem a rekreációs sporttevékenységeket, főleg, amikor közösségben vagyunk, hiszen akkor látszik igazán ennek a sportnak az ereje. Holler Ferenccel, a főrendezővel való régi barátságunk vezetett ide a mai napon. Annak idején az itteni bringatúra szervezését is együtt kezdtük el. Az első kettőben tevékenyen részt vettem, de azóta az ő önálló stábjuk is lábra kapott, aminek az eredménye ezen a közel ötszáz személyes jókedvű csapaton látható. Jó volt az esemény, hiszen egy nagyon jól felújított úton tekertünk végig, a félpályás frissítőállomás Bölcskén csábító volt, a célba érkezés után pedig Dunaföldváron, szintén parádés volt a program.