Három évtized után búcsúzik a pályától

Napra pontosan 1995. április 16-án kezdett el dolgozni a Széchenyi István Gimnáziumban Rohonczi István. A közismert képzőművészünk előtte más intézményekben is tanított: miután elvégezte Pécsett a tanárképzőt, a Móricz iskolában kezdte pedagógusi pályafutását. Tanította a fiatalokat a Vasváriban és a Lorántffy középiskolában is, majd egy ideig a Kortárs Művészeti Intézet vezetője volt. Aztán következett a Széchenyi gimnázium. A tanítás és a képzőművészeti munkásság párhuzamosan kísérte végig az elmúlt évtizedeket. 
– Nemcsak szakmailag, hanem emberileg is jó mestereim voltak, akiknek útmutatásai mentén igyekeztem végezni a feladataimat. Úgy érzem, hogy amit a rajzpedagógiában szerettem volna átadni a fiataloknak, illetve mindazt, amit a mestereimtől tanultam, sikerült megvalósítani – nyilatkozta lapunknak Rohonczi István, aki bár saját bevallása szerint nem egy érzelgős típus, de a gimisek meglepetésétől most nagyon meghatódott, jólesett neki. 
Van lehetőség arra, hogy a nyugdíj után is taníthasson, de úgy gondolja, hogy végleg abbahagyja a pedagógusi munkát. 
– Nagyon megváltozott ez a világ, minden a digitális technika köré épül. Én még a múlt század szülötte vagyok, nekem kell a papír, a ceruza, és mindenféle alkotói eszköz. Viszont ma egy vizuális kommunikációs tanárnak, vagyis a rajztanárnak esztétikai, informatikai, technikai ismeretekkel is rendelkeznie kell. Látni kell azt, hogy merre tart a világ, és ehhez kell a következő pedagógusgenerációnak alkalmazkodnia – világított rá döntésére Rohonczi István. 
A nyugdíjba vonulása nem azt jelenti, hogy leteszi a lantot, vannak a képzőművészet területén olyan elképzelései, amelyeket szeretne megvalósítani. Egy új alkotói korszak veheti kezdetét, a szabadabb, merészebb kísérletezés.