Szojuz-Apollo

2021.05.08. 20:00

Két szovjet és három amerikai közös repülése

Szerintem nincs olyan ember a földön, akit élete során ne érintett volna meg valamilyen módon az űrkutatás és az űrhajózás, ami alól természetesen én sem vagyok kivétel.

Antal Lajos

Valerij Kubászov és Farkas Bertalan Budapesten

Második osztályos voltam, amikor 1976 áprilisában egynapos szünet volt az iskolában. Anyukám valamilyen továbbképzésen volt Balatonkenesén, így kettesben voltam otthon apukámmal. Ő dolgozott, ezért kézenfekvő volt, hogy a szünet napját a napköziben fogom tölteni. Reggel az iskolai ruhámat vettem volna fel, de meglepetésemre apukám másik, ünnepibb ruhát adott rám, amit egy kicsit furcsálltam is.

A kiállítás

Aztán elindultunk az iskola felé, és azt mondta, hogy nem a napközibe megyünk, hanem egy kicsit messzebb. Két órával később a Munkásmozgalmi Múzeum (napjainkban Magyar Nemzeti Galéria A épületnek hívott) kiállítótermébe léptünk be, ahol a Gagarin űrutazásának 15. évfordulója alkalmából nyílt űrhajózási kiállítást néztük meg. Magukkal ragadó képek, makettek, filmek és egy mozgó dioráma mutatta be az űrkutatás addigi eredményeit. A kiállítás egyik legérdekesebb része a Szojuz-Apollo közös űrrepülést bemutató anyag volt. (1975. július 15–24. között került sor a szovjet–amerikai programra, amelyen amerikai részről Thomas P. Stafford, Vance D. Brand és Deke Slayton, szovjet részről pedig Alekszej Leonov és Valerij Kubászov vett részt.) A két akkori nagyhatalom közös repülése csodaszámba ment, és egy békésebb világ reményét jelentette a hidegháború idején.

Apollo 16 – a Szojuz-Apollo közös űrrepülés amerikai visszatérő egysége
Fotók: Antal Lajos

A Hadtörténeti Múzeum

Kicsivel több mint négy évvel később, egészen pontosan 1980. június 18-án, anyukámmal Budapestre utaztam, hogy együtt nézzük meg a Hadtörténeti Múzeum állandó kiállítását. (Sok év távlatából is nagyon hálás vagyok a szüleimnek, hogy szinte mindegyik iskolai szünetbe beiktattak egy budapesti kirándulást, amelynek keretében abba a múzeumba vittek el, amelyiket választottam. E kirándulásoknak köszönhetően lettem törzsvendége a Közlekedési Múzeumnak, mert oda szerettem a legjobban járni.) A múzeumba lépve zárt pénztárt találtunk, és egy kicsit szomorúak is voltunk, de az egyik teremőr hozzánk lépett, és azt mondta, hogy nem fogjuk megbánni, ha várunk egy kicsit. Telt-múlt az idő, és a Hadtörténeti Múzeum előtt egyre nagyobb lett nyüzsgés, majd egyszer csak megjelent Farkas Bertalan és Valerij Kubászov, a kor ünnepelt két hőse. Kisgyerekként hatalmas élmény volt közelről látni a világűrből tizenöt nappal korábban visszatért űrhajósokat.

Valerij Kubászov és Farkas Bertalan Budapesten

Szerencsésnek mondhatom magamat, mert nálam volt a pár nappal korábban apukámtól kapott Szmena 8M fényképezőgép, benne az első tekercs fekete-fehér filmmel. A két űrhajósról készített fotók lettek életem első, saját fényképei. A magyar–szovjet űrrepülésről szóló plakátokkal tele volt az ország, amelyekből egyet sikerült megszereznem. A darabokra vágott plakátot albumba ragasztottam, és ma is őrzöm. Évekkel később egy közönségtalálkozón Farkas Bertalan aláírta a róla készült képemet, amire nagyon büszke vagyok.

Oakland

Idővel felnőttem, és ha nem is napi szinten, de követtem az űrhajózásról szóló híreket, az internet korszakában pedig sok filmet néztem meg a legemlékezetesebb űrutazásokról. Ötvenéves fejjel 2018 novemberében egy Oaklandban álló múzeumként üzemelő repülőgép-hordozó hajón állva megelevenedett előttem az emberiség számomra legnagyobb teljesítménye, a holdra szállás. Amikor 1969. július 24-én a Csendes-óceánban landolt az Apollo-11 leszálló egysége, a CV-12 USS Hornet vette fedélzetére a legénység tagjait.

USS Hornet CV-12 Oaklandban álló múzeumként üzemel

Ezen a hajón tette meg első lépéseit a holdutazásról visszatért Neil Armstrong, Buzz Aldrin és Michael Collins. Igazi történelmi helyszín, nagy idők, nagy tanúja. A hajón lévő karantén-konténerben tartózkodó űrhajósokat Richard Nixon amerikai elnök köszöntötte. A Hornet később Pearl Harbourba szállította a hősöket, akiket onnan karanténjükkel együtt egy teherszállító katonai repülőgép vitt a houstoni Lunar Receiving Laboratory-ba. A hatalmas hajó meglátogatása életem egyik legnagyobb élménye. Az 1942-ben épült, 266 méter hosszú és 24 580 tonna tömegű hajó 1943 és 1970 között járta a világ tengereit. Ismertségét az Apollo 11 és 12 űrhajósai fedélzetre vételének köszönheti. A hajón kiállított karanténban az Apollo 14 legénysége (Alan Shepard, Stuart Allen Roosa, Edgar Mitchell) töltött néhány napot a Holdról való visszaérkezése után. A konténer asztalán jól olvashatóan fekszik a 2016-ban elhunyt Edgar Mitchell (a Holdon járt hatodik) űrhajós köszönőlevele és aláírása. A történelmi hűséghez hozzátartozik, hogy az Apollo 14 legénységét nem a Hornet, hanem a USS New Orleans vette fedélzetére 1971. február 9-én. Apró érdekessége az anyahajón történt látogatásomnak, hogy az idegenvezetőnk egy magyar származású, korábban a Horneten szolgált veterán volt.

California Science Center

A Hornet meglátogatása után két nappal célirányosan mentem el a Los Angeles-i California Science Centerbe, hogy megnézhessem az ott kiállított Endeavour űrsiklót. A négydolláros belépőért cserébe fantasztikus kiállítást láthattam. Amikor a kiállítás elején egy háromszemélyes űrkapszula mellett állva elolvastam a kiírását, hirtelen megelevenedett korábbi gyerekkori emlékem. A kiállított darab ugyanis nem volt más, mint a Szojuz–Apollo űrpáros amerikai részének Földre visszatért leszálló egysége. A repülési és űrhajózási kiállítás csúcspontja az Endeavour űr­sikló volt.

Endeavour űrsikló a Los Angeles-i California Science Centerben kiállítva

Egy harmincöt évvel ezelőtti januári napon sokkoló képsorokat tettek közzé a világ televíziós társaságai a másodikként megépült Challenger űrrepülőgép start utáni katasztrófájáról. A szomorú eseményt követően több mint két és féléves repülési szünet következett az űr­sikló programban. A Challenger pótlására építette meg a NASA az Endeavour űrsiklót, amely 1992. május 7-én indult első küldetésére, amit még további huszonnégy követett. Az összesen öt megépült űrsiklóból kettő (Challenger, Columbia) katasztrófa során elpusztult. A három megmaradt űrsikló közül az Atlantis a floridai Kennedy Űrközpontban, a washingtoni Udvar-Hazy Centerben, az Endeavour pedig a Los Angeles-i California Science Centerben van kiállítva. Külső méreteit tekintve egy űrrepülőgép nem nagyobb, mint egy Airbus A-320-as utasszállító repülőgép. Egy ilyen szerkezet mellett állva az ember azonkívül, hogy elképed, elgondolkodik és meghatódik, tisztelettel gondol azokra a tudósokra, mérnökökre és szerelőkre, akik ezt megtervezték, legyártották és üzemeltették.

A Challenger pótlására építette meg a NASA az Endeavour űrsiklót

Mindig elképedek, amikor arra gondolok, hogy a Wright testvérek első, 1903-as felszállása és Neil Arms­trong 1969-es Holdra lépése között csak hatvanhat esztendő telt el. Újabb ötvennégy évvel később pedig már a Marson szállt fel egy emberek által tervezett, a Földről irányított repülőeszköz. Egészen elképesztő a fejlődés! Vajon hány esztendőre lesz szüksége az emberiségnek, hogy a Hold után egy újabb égitestre tegye a lábát?

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában