Veganuár. Kipróbálnád?

Miértek

Pár éve kiderült, hogy nem tudom lebontani a fehérjét, ez esetemben egy örökletes betegségre vezethető vissza. Az orvosom azt tanácsolta, hogy csökkentsem a hús fogyasztását, igyak kevesebb kávét – igaz utóbbi megvalósíthatatlannak tűnt akkor –, illetve igyak kevesebb alkoholt, ám mivel amúgy sem nézek gyakran a pohár fenekére, így maradt az, hogy egyek kevesebb húst. Korábban fél évig vegetáriánus voltam. Párhuzamosan ezzel elkezdtem a környezettudatos életmódot gyakorolni, ami 2-3 éve történt. Felvetődött a kérdés, hogy hogyan lehetne az ökológiai lábnyomomat ennél is jobban csökkenteni. Egy ideje már nem vittem magammal műanyag szatyrokat a boltba, és igyekeztem mindent csomagolásmentesen beszerezni, vagy minél nagyobb kiszerelésben vásároltam, hogy a csomagolóanyag mennyiségét csökkentsem. A helyi piacoknak köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy a csomagolásmentes életmódot minél jobban kikísérletezzem. Ekkor vetődött fel a kérdés, hogy miért nem hozom össze a kettőt, hiszen lehetek egyszerre környezettudatos és odafigyelhetek arra is, hogy mi a jó a szervezetemnek táplálkozás szempontjából. Több tanulmány is kimondja, hogy az ökológiai lábnyomot jelentősen vissza lehet szorítani, ha az ember a táplálkozásában csökkenti az állati eredetű termékeket. Olvastam, hogy egy kis boci felnevelése a születésétől kedve, addig, hogy elérje a vágási tömegét az hatalmas megterheléssel jár a természetnek, ezt pedig összevették a közlekedésből eredő szén-dioxid-kibocsátással, az eredményen pedig megdöbbentem. Megnéztem David Attenborough: Egy élet a bolygónkon című filmjét, ahol szintén arra világítottak rá, hogy bolygónk érdekében lehetőség szerint minél jobban vissza kellene szorítani az állati eredetű termékek fogyasztását. Nagy segítségemre volt tavaly a veganuár-kihívás, ami arról szól, hogy januárban próbáljuk ki a veganizmust. Motivált az is, hogy Szentesi Évával egyik évben végigcsináltam a nagyböjtöt, és nekem az volt az első komolyabb húsmentes életmódszakaszom, ez végül megtetszett, és úgy is maradtam. Receptek és inspiráció terén nagy segítségemre vannak Steiner Kristóf könyvei. Kristóf azokban írja, hogy minden helyettesíthető mindennel, ne aggódjunk, ha nincs minden alapanyag otthon. Ez fontos tanács, így ezen a vonalon indultam el a konyhában.

Átállás

Az elején nem is a hús hiányzott, hiszen azt nem tudtam lebontani, nem voltam jól tőle, nekem az ízek hiányoztak. Lássuk be, az ember egy fárasztó nap után hajlamos megkívánni egy hamburgert, vagy mondjuk egy kínai csípős csirkét. Ha jobban belegondolok, nem a hús, hanem a fűszer az, ami ilyenkor hiányzik. Az elején az ilyen „plasztik kajákon” kívül nem hiányoltam semmit, talán a Gombóc Artúr énem a tejcsokoládét hiányolta, és kénytelen az étcsokival megelégedni. Fokozatosan alakítottam át a konyhámat úgy, hogy mind a zero waste, mind a számomra egészséges életmódot, veganizmust kialakítsam. Ezeket a már említett helyettesítéseket meg kellett tanulnom, erre időt kellett szánnom, videókat néztem. Ezek közül több nagyon hasznos volt, például megtudtam, hogy a tojás egyik helyettesítője lehet a csicseriborsó leve. A piacokon rengeteg idényzöldség és gyümölcs található, amiből biztosan tudok majd valami összeütni a konyhában, ami szintén nagy segítség. Tapasztalataim szerint ezeken a helyeken minőségi áruk vannak, amik nem romlanak meg gyorsan a hűtőben. Sajnos volt olyan időszak, amikor nem jártam piacra, így az országban mindenhol fellelhető élelmiszerláncokban vásároltam, és nem volt olyan jó a zöldség-, gyümölcs-felhozatal minősége, hogy az túlélt volna egy hetet akár a hűtőben. Azt kellett megszerveznem, hogy mikor megyek a piacra vásárolni, illetve hogyan oldom meg a cipekedést, és mennyit bírok el. Előfordult, hogy nem jól mértem fel a dolgokat és átestem a ló túloldalára, főleg a karanténidőszakban, amikor arra törekedtem, hogy minél kevesebb emberrel találkozzak, gyalog közlekedtem, és bizony kihívás volt, mire mindent hazacipeltem. A pakolásra is figyelni kell, mert a puha zöldségek, gyümölcsök megsínylik a szállítást… Volt, amikor előre eldöntöttem, hogy miket fogok enni a héten, csakhogy mire hazavittem a paradicsomot, megnyomódott, így kénytelen voltam lecsót készíteni belőle. Az ilyen „balesetek” azért beleférnek, főleg, ha az ember kicsit rugalmas.

Tofu

Elég nehezen indult a kapcsolatom ezzel az élelmiszerrel, ami a vegánoknak tökéletes húshelyettesítő termék. Sokrétűen felhasználható, például tofuból készült kolbászok, sonka és különféle füstölt áruk beszerezhetőek vegánpiacokon, a termelők vagy egészségügyi okokból, vagy környezettudatosság miatt kezdték el készíteni ezeket az élelmiszereket.

Reggeli

A legrosszabb szerintem a reggeli elkészítése annak a vegánnak, aki nem szereti a napot édes étellel kezdeni. Minden vegán szakácskönyvben, weboldalon az első receptek azok, hogy hogyan készítsünk 100 féle turmixot és legalább 40 féle chia magos zabkását. Utóbbitól a falra tudnék mászni, nagyon rossz viszonyban vagyok a zabkásával. Nehéz a sós reggelik, a tipikus szendvicsek az elkészítése. A nagyobb áruházakban is forgalmaznak már ízletes vegán sajtokat, ami hozzájárulhat a reggelihez, a másik pedig a házikrémek elkészítése, ami nagyon jó megoldás, főleg ha a padlizsán nem robban fel a sütőben… ha ez nem történik meg, akkor a padlizsánkrém, illetve a zöldségkrémek számtalan verziója nagyszerű választás. A növényi tejgyártás a következő nagy projektem lesz, kíváncsian vetem bele magam az elkészítésük rejtelmeibe.

Tapasztalatok

Fizikailag sokkal jobban érzem magam, és nem klímaszorongok annyit. Igyekszem minél többet tenni a környezetért, persze becsúszik néha egy-két hiba, de ezekért nem ostorozom magam, mert így lehet fejlődni. Abban, hogy nem érzek késztetést arra, hogy akár öt kilométert gyalogoljak egy csomagolásmentes tojásmentes tésztáért, ha azt megvehetem egy papír csomagolásban is, az a lelkemnek lett könnyebb, s nem vonom felelősségre magam azokért a hibákért, amiket néha muszáj elkövetni. Nem azt mondom, hogy nem úgy kell élnie mindenkinek, mint Bea Johnsonnak, aki a zero waste nagykövete, kitalálója. Ő tényleg mindenhova úgy érkezik, hogy az élete csomagolásmentes legyen. Nagy hatással volt rám Tóth Andi: Dobd ki a szemetest! című könyve is, ami szintén a hulladékmentes életszemlélet felé terelt. Az, hogy fizikálisan hogy érzem magam, az engem jobban érdekelt, mint az, hogy a világot hogyan tudom jobbá tenni.