A Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava

Történelem Az Ágostai hitvallás, az evangélikus egyház másik fontos hitvallási irata, a reformáció nagyon jelentős dokumentuma, amely a legfontosabb lutheri hittételek összefoglalását tartalmazza.

A Kis káté mellett Luther elkészítette a Nagy kátét is, mégpedig azt a lelkészek és a tanítók számára. Abban összefoglalta a keresztény tanítás legfontosabb tételeit, részben az alapvető szövegek, mint a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás és a Miatyánk magyarázataként.

A Kis káté 1529 tavaszán jelent meg, először falitábla formájában, majd később könyv alakban.

Sajnos az első, Wittenbergben készült példányokból egy sem maradt fenn. Luther latinból fordította át a szövegeket, amelyek a későbbi kiadványokban sem sokat változtak.

A Kis káté állandó függelékévé vált a Keresztelési, valamint az Esketési könyvecske is, amelyekben Luther részletesen kidolgozza a keresztelésnél és az esküvőknél alkalmazott szabályokat.

A Kis káté tartalma

Első megjelenése óta eltelt időben számtalan kiadást ért meg, az evangélikus hitoktatás és teológia alapvető kellékévé vált, a lutheránus identitás egyik legfontosabb meghatározója lett. A katekizmus műfajába lehet sorolni, Luthernek ezzel az volt a célja, hogy a családfők tanítsák meg gyermekeiket a keresztény tanokra és erkölcsre.

A katekizmus tág értelemben a kérdés-felelet formában összeállított, áttekinthető, egyszerű oktatókönyvet jelent. Szoros értelemben viszont az egyházban a hitoktatás tankönyve, a keresztény hit tanításának biblikus, de egyben nagyon világos bemutatása, kérdés-felelet formában megfogalmazott foglalatban.

A könyvalakú kiadások élén, a cím fölött az „Enchiridion” kifejezés áll, ami kézikönyvet vagy vezérfonalat jelent. A káté fejezetei pedig az Előszó, a Tízparancsolat, a Hiszekegy, a Miatyánk, A szent kereszt szentsége, Így tanítjuk gyónni az egyszerű embereket, Az oltárszentség, Így tanítsa a családfő háza népét a reggeli és esti áldásra, továbbá az asztali áldásra és a hálaadásra, valamint a Szentírási igék házi gyűjteménye.

Luther Márton

Egy tehetős bányász, majd később városi tanácsos, Hans Luder gyermekeként 1483-ban született, a Harz hegységben fekvő Eisleben városkában. A városka az akkori Német-római Császárság területén volt, és a Mansfeld grófság legnagyobb városának számított, a maga 4 ezer lakosával. Paraszti sorból származó apja viszont nem sajnálta a pénzt fia taníttatására.

A tehetséges fiatalember alsóbb iskolái elvégzése után az erfurti egyetemre járt, ahol 1505-ben a filozófia magisztere lett. A jogászi pálya helyett azonban belépett a város Ágoston-rendi kolostorába. Apja nem örült az elképzelésnek, hogy a szerzetesi életet választja, de a fiatal Luther hajthatatlan volt. Kolostori éveit a munkában elért sikerek, de egyben a belső bizonytalanság kísérte végig. 1507-ben szentelték pappá, majd rendje megbízásából 1510-1511-ben Rómába utazott. Az itt tapasztaltak később jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy az egyház intézményével szembefordult. 1512-ben szerezte meg a teológiai doktorátust, és elöljárói utasítására egyetemi előadásokat tartott Wittenbergben. Óriási munkabírása volt. 1516-ban az egyetemi órái mellett kolostori és plébániai prédikátor, közben tanulmányi felügyelő, a kolostor halastavainak ellenőre is és jogi ügyvivő. Gondolkodásának és tanításának kiindulópontja lett Pál apostolnak a rómaiakhoz írott levelében található mondata: Az igaz ember a hitből él.

A 95 tétel

Luther az egyház addigi tanaival való szakításának egyik oka a búcsúcédulák árusítása volt. Az egyház ugyanis a XII. századtól pénzért árulta a bűnbocsánat elnyerését lehetővé tevő búcsúcédulákat, és idővel ez lett a pápaság fő jövedelemforrása. 1517-ben X. Leó pápa búcsút hirdetett a római Szent Péter-templom újjáépítésére, és az így befolyt összegből a pápa, valamint Albrecht mainzi érsek is részesedett. A szegényektől a jómódú polgárokon és nagyurakon át a fejedelmekig szinte mindenki zúgolódott, hogy a búcsúcédulák révén egyre több pénz áramlik ki német földről Rómába. Közvetlenül ez az esemény háborította fel Luthert. Egyebek között ez is eredményezte a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én közzétett 95 tételét, miszerint a bűnbocsánat csakis Istentől származhat. Luther álláspontja nagyon egyszerű volt. Hosszú éveken át tanulmányozta, gyakorlatilag kívülről megtanulta a Bibliát, amelyet az ő korában még az egyházon belül is csupán kevesen ismertek, és azt vallotta, hogy a Szentírásban benne van minden hitbeli igazság. A Biblia Istennek az egyedüli ihletett és hiteles szava. A 95 tételnek három nyomtatott példánya maradt fenn, eredeti latin nyelven. Ekkor még nem állt szándékában szakítani a római katolikus egyházzal. A 95 tételt latinról hamarosan németre fordították, kinyomtatták, és széles körben elterjedt, két hét alatt ismertté vált Németországban, majd rövidesen egész Európában. A tételek kiszegezésének napját tekintik a reformáció kezdetének, és ünneplik minden év október 31-én.

A politika beleszól

A lutheri reformáció azután indulhatott el diadalmas útján, hogy a kor leghatalmasabb uralkodója, a német-római császár nem tudott érvényt szerezni a Luthert eretneknek és felségárulónak nyilvánító, kiközösítő rendeletnek.

A szász választófejedelem, Bölcs Frigyes kezdettől fogva Luther Márton mellé állt. Ennek gazdasági és politikai okai is voltak, hiszen a német államok igyekezték elkerülni Róma és a Vatikán anyagi támogatását, így a lutheri tanok jó időben érkeztek. A választófejedelem támogatásának tudatában Luther nyíltan szembeszegült a tanainak visszavonását követelő pápai legátussal, a vele vitázó teológusokkal, majd a pápával és végül V. Károly császárral is. Számos röpiratban fogalmazta meg tanításának lényegi elemeit. Ez pedig a következő volt, egy Szentírás-központú, az isteni kegyelem erejét hangsúlyozó és a hitre épülő vallásosság doktrínájának a kialakítása.

A Biblia lefordítása

1521-ben wartburgi menedékben hozzálátott a Biblia német nyelvre való fordításához, amely 1534-ben látott napvilágot. Ez fordulópontot jelentett nemcsak az európai egyházi életben, hanem az ó kontinens valamennyi társadalmában is, mert lehetőség adódott a Szentírás nemzeti nyelvekre való lefordítására, ami elősegítette a különböző nemzeti öntudatok kialakítását.

Érdekes, hogy Luther a szükséges reformokat sokáig az egységes, a katolikus egyház keretében szerette volna elérni. Nyelvi és írói adottságai és karizmatikus személyisége széles visszhangot váltottak ki, ami véget vetett a katolicizmus középkori európai egyeduralmának.

Folyamatosan betegségekkel küszködött, és anyagilag sem állt jól. 1542-ben saját kezűleg írta meg németül hatoldalas végrendeletét, amelyet munkatársai hitelesítettek. Ez ma a Magyarországi Evangélikus Egyház tulajdonában van.

„Koldusok vagyunk. Ez az igazság.” Ezek voltak Luther Márton utolsó sorai.

Luther 1546. február 18-án halt meg Eislebenben, a városi írnok Szent András-templom terén álló házában. Február 19-én a Szent András-templomban ónkoporsóban ravatalozták fel, földi maradványait gyászhintón szállították Hallén keresztül Wittenbergbe, ahová február 22-én érkezett meg, és a vár­templomban, közvetlenül a szószékkel szemben temették el.

Az ő személye elindított egy folyamatot, amely merőben megváltoztatta az akkori Európa arcát, aminek következtében új vallási irányzatok is megjelentek. A lutheri reformáció több önálló hajtást is eredményezett, de érdemes megemlíteni, hogy a svájci reformátorokkal, élükön Kálvin Jánossal, az ellentétek 1529-re már visszafordíthatatlanná váltak. Luther Márton téziseit és munkásságát a mai napig vitatják, a protestánsok kiemelkedő gondolkodónak és megújítónak tartják, még a katolikus vallásúak számára személyisége már kevésbé elfogadott, ami valahol érthető is.

Luther a wittenbergi egyetemen való tanítást szinte élete végéig folytatta, utolsó előadását az alábbi szavakkal fejezte be:

„Gyenge vagyok, nem bírom tovább!”

Felhasznált irodalom:

Luther Márton négy hitvallása, Luther Kiadó, 1996.

Konkordia könyv. Az evangélikus egyház hitvallási iratai. II. kötet. Evangélikus Egyetemes Sajtóosztály, Budapest, 1957.

Heussi, Karl: Az egyháztörténet kézikönyve. Fordította: Magyar István. Osiris Kiadó – Teológiai Irodalmi Egyesület, Budapest, 2000.

Horváth Pál. Keresztény teológusok és bölcselők lexikonja.

Dr. Luther Márton Kis kátéja. Luther Kiadó, Budapest, 2003.

Virág, Jenő dr.. Dr. Luther Márton önmagáról. Ordass Lajos Baráti Kör (1991).