Influenszer cicaharc – szócsaták álomvilágért

A napokban a következő történt: Az 1,3 millió facebook követővel rendelkező Tibi atya beszólt az Instagramon ötszázezer követővel rendelkező Szabó-Kulcsár Edinának és férjének, Csutinak, amiért csecsemőkorú gyermeküket megfosztva az intimitástól, folyamatosan a nyilvánosság elé tárják életének minden pillanatát. Ha nem hallott volna még a házaspárról, a hiba nem az ön készülékében van, ők ugyanis a mai trendeknek megfelelően azért híresek, mert híresek. Pont. Lehetne azon polemizálni, miért is híres valaki, amikor nincs mérhető, kézzelfogható teljesítmény mögötte, de ez a hajó már elment jó pár éve, ezt már visszacsinálni nem tudjuk, ez van. Ők szép emberek, akik szép helyeken, szép ruhákban, szép kiegészítőkben fotózzák le magukat, és töltik fel az internetre.

Ha ezeket a szép embereket elkezdik sokan nézegetni, akkor jön egy vagy több cég, amelyek fizetnek nekik azért, hogy a termékükkel, szolgáltatásukkal együtt fotózzák le magukat, hiszen esetükben akár 4-500 ezer ember is láthatja. Összehasonlításképp a Magyarország – Spanyolország vízilabda Eb-döntő 432 ezer embert ültetett a képernyők elé, de a két legnagyobb kereskedelmi csatorna híradóját se nézik sokkal többen. Ráadásul a tévét a reklámok idejére sokan elkapcsolják, amíg az insta-profilokat épp a képek miatt nézik. Tibi atya pedig írt egy cikket, amiben azt kifogásolja, hogy a házaspár csecsemőkorú gyereke, Medox képeivel gyűjtik a követőket, lefotózva őt minden élethelyzetben, két szponzorált tartalom közt. Erre az influenszer-házaspár felkapta a vizet, és most perrel fenyegetőzik. Itt tartunk most. A legszörnyűbb az egészben, hogy ez nem egy nagy dolog, mégis az lett belőle, pedig valójában senkit nem érdekel. Mégis úgy néz ki, ez lesz most a trendi. Az influenszer az instán éli tökéletesnek beállított életét, amiért fizetnek is neki, de ha valaki rámutat ennek az életnek a tökéletlenségére, egyből jön a pereskedés és a valóság elutasítása, és a felépített álomvilághoz való ragaszkodás kényszere.