2020.02.09. 11:30
A győztesek csupán álcaként használták az elnök javaslatait
„Ausztria–Magyarország népeinek, akiknek helyét védettnek és biztosítottnak szeretnénk látni a nemzetek között, meg kell adni az autonóm fejlődés legszabadabb lehetőségét.”
Történelem
Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök, 1918. január 8-án egy 14 pontos békeszerződés-tervezetet terjesztett a szenátus elé. Ez képezte később az első világháborút lezáró békeszerződések alapját.
Az észak-amerikai kontinens tizenhárom, brit fennhatóság alatt álló gyarmata 1776. július 4-én nyilatkoztatta ki függetlenségét, majd a Nagy-Britanniával szemben sikeresen megvívott függetlenségi háború után lett önálló állam. Az USA, fennállásának első száz évében semmilyen hivatalos kapcsolatot nem tartott fenn Magyarországgal, hiszen hazánk nem volt független állam, hanem a Habsburg Birodalom részét képezte. Bár hivatalos diplomáciai kapcsolat nem volt a két ország között, a magyar politikai gondolkodók már élénken foglalkoztak az amerikai nemzettel.
Magyar–amerikai viszony
A két nemzet szimpatizált egymással mind a magyar forradalom és szabadságharc, mind az amerikai polgárháború idején, valamint a kiegyezés utáni időkben is. A helyzet az első világháború kitörése után változott meg, amikor a két ország nemzetközi szerepe radikális fordulatot vett a világháborúban és az azt követő új nemzetközi rendben. Az Amerikai Egyesült Államok az amerikai polgárháború után hatalmas gazdasági fejlődésen és népesedési robbanáson ment keresztül, a legtöbb iparágban a világ vezető országa lett. Ennek ellenére politikailag nem számított nagyhatalomnak. Az amerikai vezetés a belügyeket részesítette előnyben, mindössze 25 ezer fős hadsereggel és gyönge hadiflottával rendelkezett.
Az első világháború kitörésekor az amerikai közvélemény egyértelműen elutasított egy háborús szerepvállalást Európában. A lakosság nagyon megosztott volt a konfliktus kérdésében is, az angol, skót, francia és skandináv leszármazottak az antanthatalmak mellett álltak, de a német, ír, valamint az Osztrák-Magyar Monarchia területéről betelepültek közül sokan a központi hatalmakat támogatták. Az amerikaiak tudatában még élénken élt az az emlék, hogy a polgárháború idején Nagy-Britannia a Konföderációval szimpatizált, még a németek és a magyarok az Uniót támogatták, sőt az Unió hadseregében sok magyar és német származású katona is harcolt.
Az amerikai kormány egészen 1916-ig megpróbált közvetíteni a harcoló felek között, kérte őket, hogy különböző javaslatokkal álljanak elő, amelyek elősegítenék a békés helyzet megteremtését, de kísérletük kudarcba fulladt.
Az USA belép az első világháborúba
Az USA 1917. április 6-án lépett be az első világháborúba, az antant oldalán. Azonban nem csatlakozott az antant szövetséghez, hanem a dél és közép-amerikai valamint a karibi államokkal együtt Szövetséges és Társult hatalomként lépett be a konfliktusba.
Ez előre vetítette azt, hogy a háború utáni rendezést illetően saját elképzelésekkel rendelkezik egy új nemzetközi rend kialakításához, amelyben a vezető szerepet magának szánja. A háborúba az amerikai vezetés kintlévőségeinek és kereskedelmi forgalmának megmentése érdekében lépett be.
A hadüzenet után az Egyesült Államok története során először került nemzetközi fegyveres konfliktusba. Az országnak 1917 januárjában még mindössze 200 ezer katonája volt, ezt a létszámot az 1917. május 18-án kiadott sorozási törvény a háború végére négymillióra duzzasztotta. Az Amerikai Egyesült Államok döntő szerepet játszott abban, hogy az első világháború az antanthatalmak győzelmével ért végett.
1918. január 8-i kongresszusi beszédében ismertette Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök 14 pontját, amelyekről úgy vélte, hozzájárulhatnak majd az első világháború mielőbbi befejezéséhez és egy igazságos, de egyben tartós béke megkötéséhez. Itt még az amerikai elnök nem tartotta szükségesnek az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlasztását, de a háború végére már megváltoztatta az álláspontját. Wilson 14 pontja elsősorban az amerikai közvélemény megnyugtatására született meg, de látható volt, hogy az idealista szemléletű elnök béketörekvései őszinték voltak. A szövetségesek kelletlenül fogadták Wilson javaslatait, ugyanakkor Washington további támogatásának biztosítása érdekében nyíltan nem zárkóztak el a 14 pont megvalósításától. A vesztes központi hatalmak közvéleménye ugyanakkor pozitívan fogadta, az 1918 novemberében aláírt kapituláció után azonban kiderült, hogy a győztesek csupán álcaként használták az amerikai elnök javaslatait.
A 14 pont a következő
1. A titkos diplomácia megszüntetése.
2. A tengeri hajózás szabadsága.
3. A nemzetközi kereskedelem egyenlősége, a gazdasági korlátozások megszüntetése.
4. A fegyverkezés csökkentése.
5. A gyarmati igények pártatlan rendezése.
6. A központi hatalmak által megszállt orosz területek kiürítése.
7. Belgium szuverenitásának helyreállítása.
8. A megszállt francia területek kiürítése, Elzász és Lotaringia Franciaországhoz csatolása.
9. Az olasz határoknak a nemzeti elv alapján való kiigazítása.
10. Az Osztrák–Magyar Monarchia népei autonóm fejlődésének biztosítása.
11. Románia, Szerbia és Montenegró kiürítése, Szerbiának tengeri kijárat juttatása, a balkáni államok határainak a nemzeti választóvonalak szerinti átrendezése.
12. Az Oszmán Birodalom alatt élő népek autonóm fejlődésének biztosítása és a Dardanellák megnyitása.
13. Független, tengeri kijárattal bíró lengyel állam létrehozása.
14. A nemzetek általános összefogása a politikai függetlenség és területi sérthetetlenség biztosítására.
Magyar vonatkozás
Az 1919-es párizsi békekonferencia kezdetén az angolok és az amerikaiak még közömbösek voltak a magyarokkal szemben, a franciák viszont nagyon ellenségesek. A francia politika célja az volt, hogy a széteső Monarchia helyén olyan utódállamokat hozzon létre, amelyek gátat emelhetnek az orosz bolsevizmus és Európa között.
Magyarország történelmének egyik legfájóbb mozzanata a trianoni békeszerződés következménye lett, miután 3,3 millió magyar anyanyelvű állampolgárt szakítottak el anyaországától, érdekes, hogy ez hogyan fért bele a wilsoni „nemzeti önrendelkezés” elképzelésébe. Igaz az amerikai elnök ellenezte a trianoni diktátum néhány pontját, de véleményét a francia érdekek háttérbe szorították.
Az Egyesült Államok küldöttsége végül kivonult a párizsi konferenciáról, és külön békeszerződéseket kötött az első világháborús ellenfeleivel. Wilson csalódottságát jellemezte, hogy legnagyobb álma a Népszövetség létrejötte, az USA nélkül valósult meg. Az amerikai szenátus nem ratifikálta a békeszerződést, mivel nem léptek be a Népszövetségbe, az 1920-as évek amerikai külpolitikáját, az európai és a nemzetközi ügyekbe való be nem avatkozás jellemezte.
A cikkhez felhasznált források
Thomas Woodrow Wilson
Virginia állam Staunton városában született 1856. december 28-án, egy skót–ír származású családban. Az Amerikai Egyesült Államok 28. elnöke volt. Tanárként kezdett dolgozni, majd a politika felé fordult. A Demokrata Párt jelöltjeként, 1913–1921 között töltötte be az Egyesült Államok elnöki posztját. Munkásságáért 1919-ben Nobel-békedíjat kapott. 1919. október 2-án agyvérzést kapott, elnöki feladatait helyette titokban felesége, Edith Wilson gyakorolta 17 hónapon keresztül. Washingtonban hunyt el 1924. február 3-án.
Felhasznált irodalom:
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak
Wilson megfogalmazza 14 pontját az igazságos rendezésről (magyar nyelven). Múlt – Kor történelmi portál
Wilson elnök 14 pontja – huszadikszazad.hu
Az új szabadság. Felhívás a népek nemes energiáinak felszabadítására; ford., bev. Rózsa Dezső
Magyarics Tamás: Az Egyesült Államok külpolitikájának története. Mítosz és valóság: érdekek és értékek.
