Fiatalok és szegények, de sokáig boldogok voltak

Takács István és Takács Istvánné Ica néni volt az egyik első jegyespár, aki 1951-ben kimondta a boldogító igent. Az egykori szerelmesekből már csak a 87 esztendős Ica nénit értük el, megboldogult egykori férje 89 éves lenne.

Ica néni egyébként tisztes kora ellenére nagyon jól van. Kissé gyenge már fizikailag, de nem betegeskedik, közvetlen és humorából cseppet sem veszített. Amikor esküvőjükről kérdeztük, minden második mondata az volt „fiatalok voltunk és nagyon szerettük egymást”. Szerényen keltek egybe. Nem csináltak nagy felhajtást, hiszen a fontos számukra nem a hétországra szóló lakodalom volt, hanem az, hogy összeköthessék életüket. Ekkor Ica néni nagyon fiatal, még csak tizen­nyolc esztendős volt. Bár szerényen keltek egybe, családtagok, barátok és munkatársak szép számmal osztoztak a nagy nap örömében. Nem csoda, hiszen kedves munkatársból, barátból akadt bőven. Takács Istvánné 30 éven keresztül dolgozott a Vörös Október Férfiruhagyárban vezetői pozícióban, de mint mondta, sosem vezetőként viselkedett. Egyszerű, szerény embernek tartotta magát, és fontos volt számára, hogy egyenrangú partnerként kezelje a dolgozókat. 1957-től egészen nyugdíjazásáig itt dolgozott, előtte egy rövid időt töltött csupán a 26. Sz. Állami Építőipari Vállalatnál. Ő Kispestről, férje Székesfehérvárról érkezett Pentelére.

Ica néni emlékszik, azt mondták, senki nem hitte volna, milyen keményen tud dolgozni. És tudott is, ahogy a férje is, István, becsülte a kemény munkát. Fiatalon elhatározták, hogy itt telepednek le. Házasságuk több tíz éve alatt rengeteg örömük volt, de kijutott sajnos a veszteségekből is. Szerelmük gyümölcseként négy gyermekük született, öt unoka és szintén négy dédunoka. A gyerekek sokszor töltötték a nyarat a nagyinál, aki mindig a kedvükben próbált járni – nem csoda, a saját gyermekeivel sem volt sohasem szigorú. Ő csinálta a legfinomabb fánkot és paprikás krumplit (szigorúan „2,80-as kolbásszal”), de ma már nagyon jó dolga van. Pihen és olvas, amire ennyi unoka és gyerek mellett sosem volt ideje. Legalábbis azóta, amióta egyedül maradt.