Baltáséknak szép gazdaságuk volt

Az idősebb fiú, Mihály 1933-ban kötött házasságot Müller Rozáliával. Hat gyermekük született, Ferenc, a legidősebb a városban él, Irén a református egyház aktív tagja, György őstermelőként a város piacán árulja portékáit, Rózsika évekig a Kohász női kézilabdacsapatában játszott. Megboldogult Mihály gépészmérnöki diplomát szerzett, István pedig Székesfehérvár környékén él. Öten szakmát tanultak, munka mellett leérettségiztek, technikusi oklevelet, diplomát szereztek. Hét unokájuk és húsz dédunokájuk lett.

A szülők jól felszerelt gazdaságot hoztak létre, amelyben a gyermekek is sokat segítettek. Iskola után a fiúk biciklivel mentek ki a határba, a lányok pedig a ház körül tevékenykedtek. Miska bácsi igazi parasztember volt, látástól vakulásig dolgozott. A szőlőtermelés és borkészítés mellett ő volt a családnál a böllér is. Köztiszteletnek örvendett az egész faluban.

Pont ez utóbbit használták ki a termelőszövetkezet (tsz) agitálói, így a szervezéséből a család sem maradt ki. A családfő, Miska bácsi azonban nem akart belépni, csak a tanácselnök kérésére írta alá a belépési nyilatkozatot. A szomszédok is tudták, ha ő aláír, akkor nagyon sokan teszik majd ugyanezt az utcában. A téeszesítéssel nehéz helyzetbe került a család, mivel a felszerelésüket, a lovakat és a gyönyörű csikóikat be kellett adni a szövetkezetbe. Alig fizettek értük valamit. A tehenektől meg azért kellett megválniuk, mert nem volt mivel etetni azokat. György fia mesélte, hogy ezt elviselni nem volt olyan egyszerű, édesapja az aláírás utáni napokban a padláson fölakasztotta magát. Szerencsére Rózsika néni észrevette és megmentette, meggyőzve elkeseredett férjét arról, hogy hat gyermeke felneveléséhez Miska bácsi nélkülözhetetlen. Az édesanya rengeteget dolgozott a ház körül, de a határban is sokat segített. Később a Munkásszövetkezetben dolgozott, ahol lelkiismeretes munkáját többször elismerték. Ezért tudott a hat gyermek tanulni még, ha szűkösen is éltek. A családnak az egyházi jeles évfordulókon túl a Rozália és a Mihály nap volt nagy ünnepe, ilyenkor a távolabbi rokonok is eljöttek.

Örök emlékem: a Rudas iskola alatt lévő telkük löszfalába építendő pincéjük ásása közben mamutagyart találtak. Az egész városban óriási hírként terjedt ez. Mi, utcabeli gyerekek csodájára jártunk. Az egyedülálló leletet azonban gyorsan elszállították Budapestre, ezért kevesen láthatták azt. Építészmérnök fiam, Zsolt ennek emléket állítva tervezte meg Dunaújvárost a Szalki-szigettel összekötő úgynevezett „mamutagyar” hidat, amelyet ha egyszer elkészülne, Fekete Mihály névre keresztelné.

Miska bácsi munkájával, családi életével, emberi tartásával példa volt a penteleiek számára, sőt nemcsak példa, hanem az ott élő emberek példaképe is.