Hivatás

A szociális munka: a családok, gyerekek, öregek, betegek, elesettek segítése a társadalom legfontosabb tevékenysége. Enélkül csak egy halom ember lennénk, akiket puszta érdekeik mozgatnak.

Milyen érdekünk szól amellett, hogy a lehető legméltóbb életet biztosítsuk a rászorulóknak? Semmilyen. Ez nem érdek, hanem érzelem. Nem nézhetjük, hogy szükséget szenvedjenek, hogy legalább lelki támogatás nélkül létezzenek, testi vagy lelki, szellemi ínségben azok az emberek, akik nálunknál kevésbé voltak szerencsések, vagy egyszerűen: megöregedtek.

Rajtuk segíteni, őket támogatni ma már elemi dolog. De nem volt ez mindig így, és sok helyen még ma sincs így. Ezekre a helyekre, valljuk be, némi lenézéssel tekintünk. Holott lehet, hogy azok a csoportok is támogatásra szorulnak, amelyek (még) nem ismerték fel a szociális segítés fontosságát. Lehet. Egyszer majd ők is megöregednek, és akkor (talán) rájönnek, hogy milyen rossz egyedül.

Ez egy nehéz munka. Nagyon nehéz. Nem igényel más tulajdonságokat, mint a társadalmi együttélés általában, de sokkal végletesebben igényli azokat: a türelmet, az együttérzést, a céltudatosságot, a felkészültséget. Tanítják is, jól, de igazából ezt a hivatást csak átélni lehetséges, megtanulni alig.

Szívből köszöntjük a szociális munkásokat!