Közösségi létezés

Egy napon néhány könyv jelent meg a toronyházunk kapuja mellett, a belső oldalon lévő kis betonpolcon, amely mindeddig számomra ismeretlen rendeltetéssel bírt. Most már tudom, hogy azt egyenesen erre a célra találták ki: a fölösleges könyvek közösségi hasznosításra történő felajánlására.

Legalábbis tökéletesen megfelel erre a célra. Meglehetősen eklektikus kínálat volt, de átforgatva magam is találtam két kötetet, amiket nagy örömmel vittem el az unokáimnak, mert tökéletesen illettek érdeklődési körükbe. Az egyik biológiai tankönyv volt, a másik archeológiával foglalkozott. Nagyon elégedett voltam, mert lám: a házunkban lakik legalább egy olyan ember, aki nem hajítja ki a számára feleslegessé vált könyveket gondolkodás nélkül, hanem felkínálja szomszédainak.

Elégedettségem még tovább fokozódott, amikor pár óra múlva egy szatyorban takarosan összehajtogatott kisgyerekruhákat láttam feltűnni a könyvek mellett. Valaki gondolt másokra. És nem került semmibe.