Devecseri Ádám a kvótáért már nem harcolhat, de Londonért igen

A dunaújvárosi fiú  már év eleje óta komoly munkát végez. Előbb a győri csapattal töltött el hat hetet, utána, mert nem akart lemaradni a többiektől, melegégövi edzőtáborokba utazott.

- Horvátországban szintén tavaszi tél volt, ezért végül az osztrák kajakválogatottal, akiknek magyar az edzőjük, Dél-Afrikába mentem, kilométereket gyűjteni. Kicsit tartottam tőle, hogy edzők és csapatok között vándorlok, de jól jött ki mindenhol a lépés. Beleillett a munka a felkészülésembe. Utána Törökországban csatlakoztam az  olimpiai A-kerethez, itt is csoportokban zajlott a munka, én az MTK-s társaságot választottam. Olimpikonok, világbajnoki helyezettek között még egy résztávot nyerni is komoly kihívás volt, de éppen ez a cél  a kihívás és a versengés egymás között. Egyébként hiába vagyok B-kerettag, a szövetség nem finanszírozta az útjaimat, ezt a szüleim, magam és egy szponzorom jóvoltából tehettem meg.

Ádám a török táborban, ahol az olimpiai kvótáért induló párosokat állították össze, végül társ nélkül maradt: - Pedig az egyik  fiúval a Sáfrán-testvéreket is legyőztük, de így alakult. Ám még nincs veszve semmi, mert érzem, hogy állóképességben is sokat fejlődtem, visszajött az önbizalmam, mert látom, tudok előrébb lépni. Így az olimpiát sem adtam fel, akár egyesben, akár párosban van  még esélyem. Viszont  most  az MTK csapatával készülök immár egy hónapja, mert Újvárosban nincsen annyi edzőpartnerem.