Fókuszban a 62-es út: Százezernyi kátyú nehezíti az autósok életét

Az autósok rémálmai a rossz, kátyús utak. Manapság a 62-es utat tartják a legrosszabb állapotúnak a gépkocsivezetők. A forgalma nemcsak azért nagy, mert a megye két nagyvárosát köti össze, hanem mert a Győr-Szeged forgalom egy jelentős része is itt bonyolódik. Ráadásul az M6-os építéséhez ezen az úton hordták és hordják a köveket. Az út átmegy Seregélyesen és Perkátán. Mindkét község szeretne elkerülő utat, amik a tervekben ugyan szerepelnek is, ám nem tudni, mikor lesz belőlük valami.

Az Alba Volán buszvezetője, Kökény József rendszeresen vezeti a Dunaújvárosból Győrbe és Komáromba tartó járatot. Így a 62-es úton gyakorta megfordul. Egyik este az első ülésre ültem, hogy halljam, kérésemre hogyan kommentálja az út állapotát Székesfehérvárról Dunaújvárosba tartva. A járat már sötétedés után ért ki a városból. Az M7-es után hamarosan feltűntek a gumitalpakon álló, piros-fehér csíkozású ideiglenes táblák az út szélén, jelezve: vigyázni kell!

- Az a baj ezekkel, hogy nincsenek kivilágítva, akkor lehet csak észrevenni őket, ha a lámpa már rájuk világít. Ha meg elsodorta azokat egy autó, akkor a többinek már nincs figyelmeztetés - mondja alkalmi kalauzom.
Közben túl vagyunk egy hatvan kilométeres sebességkorlátozású táblán is.

- Ez a szakasz viszonylag még jó. Az igazi nehézségek a szabadegyházai vasúti átjáró után jönnek  - hallom.

- Na, azért itt is vannak igen rossz részek - állapítja meg Kökény József Seregélyes-Szőlőhegy után, a szabadegyházai  elágazóhoz közeledve. A nyelv-elharapást veszélyeztető szakasz után arról kérdezem, a szokásos útvonalain milyen a helyzet.

- Mindenhol vannak rossz utak. Olyan hibákkal, amelyek nem csak a téli felfagyás következményei. Valamikor a 81-es út Kisbér-Győr szakaszára szavaztam volna, mint legrosszabbra, de ma alighanem a 62-es Szabadegyháza  Dunaújváros szakasza viszi el a pálmát negatív értelemben.

A szabadegyházai ipartelepet követően nyílegyenes az út Perkátáig. A sofőr szívesen lépne a gázra, ám nem lehet. Kint van a 40-es tábla. Ebből Dunaújvárosig még jó sokat látunk. Persze az úthibát jelző táblákból is rengeteg van a nem egészen ötven kilométeres úton.  A busz reflektorfényénél jól látszik az is, hogy tisztességes mélységű nyomvályú alakult ki.

- Ez akkor veszélyes, ha valamiért jobbra vagy balra kell kormányozni - mondja a buszvezető.  Könnyen megdobja a járművet. Esős időben még veszélyesebb. Nézze, most egy szélesebb kamion jön szemben, kicsit jobbra kell húzódnom... Érezte, hogy a kerekeket mennyire fogta a nyomvályú, majd ahogy visszazökkentek?
Végig negyvenes tábla és végig figyelmeztető táblák. Na, és végig kátyúk.

Perkátán belül sem sokkal jobb a helyzet. A község után valamivel javul a helyzet. Egészen a hangosi elágazásig. Onnan az M6-os autópályáig megint lyukak, foltok. Lyukak, foltok.

Közben az kerül szóba, mintha mostanában valamivel csökkent volna a kamionforgalom errefelé. Kökény József szerint lehet, hogy a sebesség korlátozása többeket arra vett rá, hogy Seregélyesről Mezőfalva felé menjenek tovább és ne Perkáta felé. Ennek ellenére időnként elhúz mellettünk egy-egy nagyobb jármű meglehetősen nagy sebességgel.

- Látja, ezek sem tesznek jót a már megbontott úttestnek.

Azután már nem beszélgetünk, ráz a busz, a sofőrnek az eddiginél is jobban kell figyelnie.

Az Alba Volán dunaújvárosi üzemigazgatója, Erdős Sándor elmondta, hogy úthibából  súlyosabb ügyük még nem volt. Viszont a futóműveket gyakrabban kell javítani, több alkatrész kell hozzájuk. Fotós kollégámmal egy reggel Dunaújváros felől vágunk neki az utnak. A tapasztalat így sem  jobb, de legalább látni a kátyúkat. Tapasztaljuk azt is, hogy egy szakaszon már befoltozták a legmélyebb lyukakat. S akkor is dolgoznak. Egy, az útvonalon gyakran járó személygépkocsi-vezető azt mondja, mire végigérnek, kezdhetik elölről. Itt csak a teljes útjavítás segítene.

Tribolt Lajos