Belföld

2012.08.19. 14:23

Hajdu János: ''A terrorelhárítás nem kirakat''

Speciális képességekkel rendelkező, speciálisan kiképzett rendőrök, gyors és hatékony reagálási képességekkel. Ez a Terrorelhárítási Központ, aminek a sokáig külön szervezetek irányítása alatt dolgozó terrorelhárítással foglalkozó egységei most egy elit csapatban védik az országot. Vezetőjük, Hajdu János dandártábornok, aki maga is gyakran ott van az első vonalban, hogy gyors és pontos döntéseket tudjon hozni.

Fábos Erika

– Tudják már, pontosan mi történt Szíriában?

– Hétfő délelőtt a szír főváros, Damaszkusz külvárosában fegyveresek állítottak meg egy gépkocsit, majd annak utasait – három magyar és három szír állampolgárt – elrabolták. A három középkorú, 40 év körüli magyar férfit a Terrorelhárítási Központ azóta azonosította. Mindhárman a rendőrség különböző szakmai területén teljesítettek szolgálatot. Aktív rendőrként egyikőjük foglalkozott kutyakiképzéssel. Mindhárman évekkel ezelőtt leszereltek, a rendelkezésre álló adatok alapján 2005-ben, 2007-ben és 2008-ban hagyták el a szervezetet.

– Ki dönt egy ilyen helyzetben arról, hogy beavatkozik-e a TEK, vagy nem?

– Ha egy magyar élete bárhol a világon veszélybe kerül, például túszul ejtik, terrorcselekmény áldozata lesz, vagy menekül egy háborús övezetből, akkor a TEK munkatársai odamennek, és segítenek rajtuk. Arról, hogy mikor kell lépni egy ilyen helyzetben, válságstáb tárgyal, az utasítást pedig a belügyminiszter adja parancsba számunkra.

– A parancs után mi történik?

– Iyen esetben egy operatív, gyors reagálású, órák alatt elindítható, lehetőség szerint bűnügyi ismeretekkel és titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező egységre van szükség. Az akciót megelőzően a térségben tartózkodó szolgálatokkal, a helyi hatóságokkal is kommunikálunk, és megpróbálunk olyan taktikát kitalálni, hogy az akció szerencsésen érhessen véget. Háborús helyzetben azonban nehéz bármit is előre kiszámítani, percről percre változhatnak a dolgok, tehát az is elképzelhető, hogy másra és másként kell reagálnunk, mint amire előre számítottunk.

– Néhány hónappal ezelőtt Szíriában már elhurcoltak két magyar férfit. Róluk azóta többet tudnak, van esély a kiszabadításukra?

– Szinte már az erőnk végén járunk abban az ügyben, azt gondolom, amit ember megtehet, megtettük. Sokszor voltunk karnyújtásnyira attól, hogy megoldódik az az ügy, máskor pedig teljesen kilátástalannak tűnik. Egyet látni kell: Szíriában jelenleg teljesen kaotikus a helyzet, azok a nemzetközi szolgálatok, akikkel kapcsolatba léphetnénk, egy ilyen szituációban nem elérhetőek, a szír hatóságok ugyan együttműködnek, de folyamatosak a harci cselekmények, és az internet-, a mobiltelefon- szolgáltatás nagyon nehezen működik. Eléggé átláthatatlan most ott a helyzet, még a számunkra is.

– Etiópiából, Líbiából és Thaiföldről is hoztak már haza bajba jutott embereket. Ilyenkor főigazgatóként csak a taktika kidolgozásában vesz részt, vagy az éles helyzetben is?

– Azoknál a műveleteknél, amit az átlagnál fontosabbnak ítélek meg, mindig ott vagyok; és ez nem csak a külföldi bevetésekre értendő. Egyrészt érdekel a gyakorlati munka, másrészt egy kiélezett helyzetben alakulhat úgy, hogy döntést kell hoznom, vagy a belügyminiszternek kell jelentenem a helyszínről. De alapvetően úgy gondolkodom erről, hogy nem egészséges túlzottan messzire kerülni a napi munkától, mert az könnyen rossz szakmai döntésekre sarkallhat. Úgy a jó, ha ott vagyok a sűrűjében a dolgoknak. Mivel pedig ez a filozófiám, ez nemcsak rám, hanem a többi kollégámra is érvényes. Ezért másként néz ki nálunk a struktúra, mint a megszokott. Nincsenek például olyan irodai emberek, akiknek az a dolga, hogy aktákkal jöjjenek-menjenek fel-alá. Nálunk egy főosztályvezető is simán kint van terepen, védett személyek mellett.

– Mi a TEK pontos feladata?

– A magyar állampolgárok biztonságának védelme és szavatolása az elsődleges feladatunk, és alapvetően a kiemelten veszélyes, rendkívüli vagy speciális helyzetek megoldására, fegyveres bűnözők elfogására vannak kiképezve a kollégáim. Ebben más nemzeti rendfenntartó és elhárító szervezetekkel is együttműködünk, és a rendőrség felé egyfajta szolgáltató feladatunk is van.

– Egy évben hányszor kérnek segítséget a TEK-től?

– 70–120 esetben avatkozunk be évente.

– Ez elég soknak tűnik ahhoz képest, hogy azt mondta, csak a kiemelten veszélyes helyzetekhez mennek.

– A jogszabályok számos feladatot jelölnek ki, amelyek kétségtelenül jóval szélesebb körűek annál, amit a Btk. terrorizmusnak nevez. De gondoljunk csak bele, hogy a köznyelv hogy használja ezt a szót. Az uzsorás terrorizálta a környezetét, egy családtag terrorban tartotta a családját. Amikor egy családi vitához hívnak bennünket, nem lehet tudni, hogy az a konfliktus hova fajul, de ha a területi rendőri szerv úgy ítéli meg, hogy nélkülünk nem boldogul, mennünk kell. Amikor egy fegyveres őrjöngőt kell megfékeznünk, az nyilván egy egyértelműbb helyzet, de nem csak ilyenek vannak. Az, hogy mi számít terrorcselekménynek, kicsit tágabban értelmezett manapság. A tavalyi tragikus norvégiai vérengzés hivatalosan nem volt terrorcselekmény, mégis ha tíz embert megkérdezne, mindegyik azt mondaná, hogy Breivik egy terrorista. Az unió, akárcsak mi, éppen ezeket a magányos elkövetőket tekinti a terrorelhárítás mai legnagyobb kihívásának.

– Valós terrorfenyegetés volt azóta Magyarországon, amióta a TEK működik?

– Két terrorcselekményt akadályoztunk meg, mindkét esetben tranzitország volt hazánk, és a nemzetközi szervezetekkel együttműködve sikerült végrehajtani az akciót, de erről több részletet nem árulhatok el.

– Ez elég titokzatosan hangzik.

– A munkánk sajátossága ez, a hatékonyság érdekében a legtöbb akció fedett és titkos. De a terrorelhárítás sehol sem a kirakatban működik.

– Melyik volt a legveszélyesebb akció, amiben részt vettek?

– Például az a miskolci eset, amikor egy háromfős felfegyverzett bűnözői csoportot fogtunk el. Ritkán fordul elő, hogy ránk lőnek, de ott az is megtörtént.

– Hogyan válogatnak; mi kell ahhoz, hogy valaki itt dolgozhasson?

– Alkalmasnak kell lennie a feladatra. Ehhez megfelelő szakmai tudás, kivételes fizikai felkészültség, kiváló egészségi, mentális és lelki állapot kell. Az azért elég sokat elmond, hogy az alapkiképzés után 30-ból 6–8 ember marad, akik ezeknek mind megfelelnek. Utána pedig meglehetősen szorgalmasan kell dolgozni, és képesnek kell lenni tanulni, megújulni, szóval hatalmas elszántság kell ahhoz, hogy valaki itt maradjon. Folyamatos technikai, taktikai, lövészeti és erőnléti munkát végeznek a kollégáim készültségben is. A fizikai állapotukat pedig négy-öt felmérési ágban félévente ellenőrizzük: lövészet, közelharc, erőnlét, taktika. Aki valamelyiket nem teljesíti kiválóra, 72 órán belül kétszer újrapróbálkozhat, de ha az sem sikerül, nem vehet részt éles helyzetben, és nem dolgozhat védett személy mellett, mennie kell.

– Az elmúlt két évben mennyien morzsolódtak le?

– Senki. Aki itt van, azok közül sokaknak ez élete álma, és nagyon akarja.

– Egy időben sokat lehetett olvasni arról, hogy itt csúcsfizetésért dolgoznak az emberek.

– Ugyan! A normál rendőri nettó béreken felül 30–70 ezer forinttal keresnek többet a kollégáim. Ezt sajnálja tőlünk néhány politikus, miközben ehhez a munkához nagyon sok olyan képesség kell, ami csak keveseknek van. Van – mondjuk – 8–10 mesterlövész ebben az országban, őszintén, túl sok 50 ezer forint, amennyivel az átlag fölött keresnek? Ezek az emberek abban a néhány percben, amikor kell, egy felfokozott állapotban használják a speciális képességeiket földön, vízen, levegőben. Akkor ugyanis, ha valahová bennünket hívnak, biztonsággal teljesíteni kell, mert tudjuk, hogy utánunk már nem jön más.

– Nyilván sokaknak volt meghökkentő ezekben a válságterhes időkben az a tízmilliárd forint, amit működésükre jóváhagytak.

– Ráadásul még több, 13 milliárd volt az első évben. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a TEK a rendőrség részét képezi, mi az ORFK alkalmazottai vagyunk. Ennek a pénznek pedig a nagyobb része bérekre és működésre megy el, ami akkor is így lenne, ha a rendőrség más egységeinél szétaprózva dolgoznánk. Ez évente 10 milliárd forint, hiszen egy ezerfős testületről beszélgetünk.

– A New York Times azt írta, hogy a TEK „Orbán Viktor privát titkosszolgálata”.

– Na, ez is egy olyan lejárató írás, amivel néhány média él, amikor úgy hozza az érdeke. A New York Times véleményrovatában jelent meg egy hozzászólás Kim Lane Scheppele „Magyarország-szakértőtől”, aki már többször is kifejtette a véleményét felkérésre. Ez komoly torzítás, de szerencsére már régen volt.

– Az, hogy Orbán Viktor mellett dolgozott évekig, nyilván táplálta ezeket a hangokat, hogy kvázi hálából kapott egy „hadsereget”.

– És hálából 50 külföldi szolgálat már napi kapcsolatban van velünk, és elismeri a munkánkat. Azért azt ne felejtsük ki a történetből, hogy mielőtt Orbán Viktor erre felkért, és a Fidesz biztonsági főnöke lettem, két évtizedig terrorelhárítási munkát végeztem, a kezdetektől részt vettem ebben a munkában Magyarországon. Amikor a miniszterelnökkel arról beszéltünk, milyen területen tudom legjobban segíteni a kormány munkáját, nyilván ez került szóba, mert ehhez értek.

– Nem is hozzák ki a sodrából ezek a politikai támadások?

– Nem jobban, mint kellene. Az azért persze bosszant, amikor úgy érzem, hogy a kollégáimat bántják, velük igazságtalanok, de úgy érzem, hogy ezek a hangok múlóban vannak. Aki látja, mit teljesít a TEK, megbecsüli és elismeri a munkánkat.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!