Technikai bakik és súgógép a Gesztiválon

A Sziget mínusz egyedik napjának főszereplője, a szövegíró-producer-előadó Geszti Péter egyik megkerülhetetlen figurája a hazai könnyűzenei életnek. Nevéhez olyan ismert együttesek kötődnek, mint a Rapülők vagy a Jazz+Az, de az Első Emelet sikereiből is kivette anno a részét. Kreativitását és szakértelmét a reklámpiac éppúgy hasznosítani tudta, mint a kereskedelmi televíziózás egyik legsikeresebb üzletága, a dömpingszerűen ránk zúduló zenei tehetségkutató. A 2011-es esztendő Geszti számára új lehetőséget kínált, egy olyan monstre show-műsort, ahol három együttesével, az említettek mellett a most indult Gringo Sztárral is színpadra léphetett.

A frappáns módon Gesztiválra keresztelt szuperkoncert egyik legnagyobb kérdése az volt, vajon képes lesz-e ez a produkció a Sziget korábbi felvezető programjaihoz, azaz a Magyar dal napjához, a Tankcsapda jubileumi estjéhez, a Kispál és a Borz búcsúkoncertjéhez, vagy az Iron Maiden 2008-as lehengerlő show-jához felnőni. A hétfő este tapasztaltak alapján a válasz egyértelműen nem, s ez nemcsak a színpadra lépőkön múlott, a közönség sem hozta azt a felszabadult hangulatot, amitől a magyar fesztiválok híre villámgyorsan terjed a világban.

A Gringo Sztár többnyire ismeretlen dalait szinte végig óvatos szemlélődéssel figyelte, esetleg udvarias tapssal jutalmazta a program kezdetét megelőzően még csak ötezer főre saccolt, de az első hangok után mintegy 1520 ezresre duzzadt tábor. A koncert közönségébe némi életet csak az ismerős dallamok  például a cigány fúvószenekarokkal együtt dolgozó német lemezlovas, Shantel munkásságát megidéző Pálinka Sunrise, az elsőként klipesített dal, a Szabadulj fel, vagy az Amikor elmentél című Zorán-nóta duett-változata  hozott.

Rontottak a koncert élvezhetőségén a technikai bakik, az említett duetthez virtuális módon megjelenített Zoránnal rögzített filmet kétszer kellett elindítani  az első vetítésnél megmerevedett a kivetítőn a kép , később egy újabb filmes bejátszásnál a hang fagyott le.

Komikus volt nézni a képernyőn tátogó Dés Lászlót és Geszti Pétert. Maga a produkció sem volt túl felemelő, ugyan a Gesztire jellemző szófordulatok a Gringo Sztár dalaiban itt is visszaköszönnek, de a Rapülők zsenialitásától ez az együttes igen messze jár, a színpadot betöltő mintegy ötvenfős tánckar pedig úgy mozgott, mint egy vidéki jazzbalett-társulat az első próbák után.

A kiábrándultságot tovább növelte, hogy a nagy dumásnak tartott Geszti nemcsak a dalok tolmácsolásához, de az átkötő szövegekhez is súgógépet használt. Ráadásul egy alkalommal ez a masina is bemondta az unalmast...

Az első fél óra kínjaiért a Jazz+Az finom eleganciája,  s benne a zeneszerző-szaxofonos Dés László zseniális játéka  nyújtott némi kárpótlást, ebben a blokkban már ismert slágerek, kiváló szerzemények csendültek fel. Egy újabb óra elteltével megint váltás, s jöhetett a Rapülők, azaz a billentyűs Berkes Gábor, a dobos Szentmihályi Gábor és Geszti Péter egykori úttörő és stílusteremtő triója.

A Gesztivál itt fordult át valóban élvezetes és élvezhető produkcióba, amihez a vendégként színpadra lépő  s régi együttese dalait tolmácsoló  Első Emelet-énekes, Kiki, azaz Patkó Béla is hozzájárult. A két és fél órás szuperkoncert ekkor vált azzá, amivé az elejétől kezdve lennie kellett volna: egy vidám, hangulatos, kellemes szórakozást nyújtó, könnyed szórakoztató estté.

A Gesztivál többgenerációs est volt, a közel húsz éve indult Rapülők dalain szocializálódott, napjainkra már konszolidált középosztálybelinek számító negyvenesek hozták magukkal gyermekeiket, ugyanakkor a színpadtól 11 éve búcsúzott Jazz+Az mára harmincas éveibe lépő közönsége is képviseltette magát. A két és fél órás koncerten külföldiekkel is összefutottunk, a Geszti szófordulatait, poénjait ugyan nem értő, de a zenétől elvarázsoltan táncoló belga fiatalok például arról számoltak be, hogy egyetlen fesztiválon sem érezték még ilyen jól magukat, mint a Sziget mínusz egyedik napján.

További információkhoz kattintson ide!