Karácsonyfává varázsolták a városközpontban lévő fenyőt

Mi kell az efféle csodás átalakuláshoz? Mindenekelőtt a világ alapos ismerete. A kikopófélben lévő közös ünnepeinkre való figyelemfelhívás, és a közösség megajándékozásának a szándéka. Az sem baj, ha a feladatot egy jóravaló és megállíthatatlan, maga mellé önkénteseket is fölsorakoztatni tudó személy veszi a kezébe. Itt ezúttal is így, a földvári közösségi recept szerint alakultak a dolgok.

Gallai Ibolya is felhagyott a napi munkájával a fa díszítése miatt:

– Nyilván lenne tennivalóm bőven, de az a lehetőség, hogy most ezzel a közös munkával én is hozzá tudok tenni egy kicsit a város megszépüléséhez, engem is idevonzott. Ez egy nagyon klassz dolog. Örülök, hogy csatlakoztam hozzájuk. Rendkívül jól telik a napom, hiszen minden feladatot kipróbáltam, már a fa tetején is voltam. Szép lesz ez a fa. Hogy kinek díszítjük? A város lakóinak, az erre járóknak és persze magunknak is. Hiszek benne, hogy ez mindnyájunknak jó dolog. Összehozta a csapatot. Nézd meg, a volt osztálytársam (akinek most csak egy órája volt erre a munkára, de mégis eljött) a Kiss Lajos Csaba a létra tetején szorgoskodik, a többiek pedig majd elsétálnak erre, hogy gyönyörködjenek benne. Ha csak egy embernek is örömet szereztünk ezzel a karácsonyfával, már megérte! Imádom ezt a lehetőséget! Számomra nagyon sokat jelent ez az adventi időszak, s benne a karácsonyi ünnepek. Végre időt szakítunk a családra, és általában egymásra. Az, hogy együtt tölthetem az időt a szeretteimmel, mindennél fontosabb.

Tamási Ferenc ennek az öntevékeny civil csoportnak az egyik állandó műszaki támogatója. Ezúttal is ő segített a díszítéseket a fa legmagasabb részeire juttatni.

– Amikor szükségük van az önkénteseknek egy ilyen emelőkosaras segítségre, örömmel vállalom. Szívesen teszem – a városért. A mai nap azért is különleges, mert a kezdésre csak ketten jöttünk férfiak, ezért is a hölgyek többsége lett a döntő a munka irányításában. Szeretem ezt a karácsonyi ünnepkört. Együtt vagyunk a családdal, és egy kicsit pihenünk is. Nem bánnám, ha fehér lenne az ünnep, úgy lenne igazán szép.

A díszek egy részét maguk készítették, a többit ajándékba kapták

Szinte természetes, hogy ez alkalommal is Horváth Irén, Ircsi volt az ötletgazda. A sokféle, a nevéhez kapcsolódó akciók mellett a palacsintás rekord szervezője, és a húsvéti tojásfa managere. Ircsi azt mondja:

– Unatkozni nem szeretek, ezért mindig bőven találok magamnak tennivalót. Láthatod, hogy mára még a napsütést is elintéztem, hogy még jobb kedvű legyen a díszítésünk. A mai napra a „tojásfás” csoportunk magja érkezett. A díszeink egy részét magunk készítettük, másokat ajándékba kaptuk, a maradékot pedig vásároltuk. A gyönyörű díszekről: kétszázötven angyalkát a Dobrovicsné Ritával készítettük. Felajánlásban nagyon szép csillogó-villogó gömböket is kaptunk Pécsről. Nagyon aranyosak voltak a bölcsisek, ovisok és az általános iskolások is, mert ők is készítettek díszeket! Egy szolid világítást is rakunk a fára. Szelczki Attila volt a villanyszerelőnk, és a technikai dolgokban a mindenesünk. A díszeket vízkereszt után fogjuk leszedni. Ez egy nagyon értékes dekoráció, de mást nem tehetünk, itt hagyjuk szabadon. Reméljük, hogy majd vigyáz rájuk a jó Isten és az angyalok.