Íróként legjobban önmagára szeretne hasonlítani, nem másra

Jó választ adott a kihívásra

A korábban angol-történelem-francia szakot is tanító hölgyet az életének egy kellemetlen fordulópontja komoly döntés elé állította. Bátran fordult egy régi álma felé, a regényírásba fogott. Szerencsével és sikerrel. Mára már a Történelmiregény-írók Társaságának a tagja. Az Aranykönyv internetes szavazáson szépirodalom kategóriában első díjas lett Az utolsó boszorkány lánya című könyvével 2017-ben.

Bámulatos mennyiségű könyv születik a keze nyomán!

– Elég gyakoriak a félreértések a regényeim számában. Persze elég sokat írtam, de általában sokkal többet számolnak a valóságnál. Most én sem tudom pontosan, mert már a harmadik könyvkiadónál vagyok, és én is kezdem elveszíteni a fonalat ebben a számolgatásban. Ez azért van, mert e-könyv-formátumban a novelláim is megjelentek, és aki ezekkel nincs tisztában, könnyen egy regénynek számolja azokat is. Az ilyen félreértéseket mindig tisztázni szoktam, ahogy alkalmam nyílik rá.

A nagymama emlékére...

– Az anyai nagymamámat Fábián Johannának hívták, az én keresztnevem is az. Ennek a becézett változata a Janka. Így a kettőből született az írói nevem. Ezzel tisztelgek az ő emléke előtt, aki attól félt, hogy mivel én lánynak születtem, elveszik a nevünk. Így mégis megmaradt az utókor számára, egyúttal emléket állítottam neki vele. Nagyon sokat jelentett a számomra, hiszen egy nagymama mindig fontos az unokájának és fordítva. Annak ellenére, hogy ő egy „egyszerű” falusi néni volt, sokat tanultam tőle. A mesélést is. Nagyon szórakoztató volt. Az ő történeteiért a tévét és minden mást otthagytunk.

A figyelem

Ezen az estén önt is körülülték a cukrászdában, ahogy anno a nagymamát. Élvezi ezt a nagy és közvetlen figyelmet?

– Igazából nem vagyok egy előadó alkat, és nem volt könnyű megszoknom ezt a találkozási formát (cukrászdában például ilyen szervezett formában még egyáltalán nem találkoztam az olvasóimmal), ezért is szoktam kérni, hogy legyen egy beszélgetőtársam, hogy ne egyedül kelljen elvinnem a show-t! Azt viszont szeretem, hogy ezekből a találkozásokból kiderül, mennyire szeretnek az olvasók! Szívesen megyek bárhová, ahová hívnak.

Hihetetlen módon erre az eseményre kizárólag hölgyek érkeztek…

– Máskor a férfiak is eljönnek, itt valahogy így alakult. Eleve a nők olvasnak többet. Nemcsak engem, hanem bármit.

Nincsenek hétpecsétes titkaim, bármiről szívesen beszélek

– Közülünk Mónika már több könyvét is olvasta az írónőnek, ezért személyesen is meg akarta ismerni őt. Szívesen tartottunk vele, és ez jó döntésnek bizonyult. Egy kedves hölgyet és jó előadót ismertünk meg a személyében. Én is az olvasója leszek – mesélte nekünk Szájp Mária.

A modern világ és a könyv?

– Úgy látom, hogy ma is rengetegen olvasnak. Persze azért vannak változások. Lehet, hogy majd más formában jutnak hozzá az emberek, de az sem baj. Nem aggódom, hogy mi lesz vele. A könyv az örök.

Az író magányos művész? Egyedül viszi végig a cselekményt, meséli a történeteket, vagy van valaki, aki segíti?

– Persze vannak, akik elolvassák az írásaimat, de azt büszkén állíthatom, hogy engem nem nagyon szoktak meghúzni vagy átírogatni. Persze szükség van szerkesztőre és előolvasóra. Meg szoktam fogadni a tanácsaikat, de azért mégiscsak a saját fejem után megyek, hiszen mégiscsak az én nevem lesz a borítóra írva! Ez egy élvezetes tevékenység, ahogy az alkotás általában is az.

Mi lesz, ha valaki föláll, és azt mondja, hogy valamelyik írása nem tetszik?

– Semmi baj, nekem se tetszett minden könyv, ami valamikor a kezembe került. Vannak kedvenc íróim, de vannak olyan írásaik, amiket végig sem olvastam. Amikor kedvesen kritizálnak, azt el tudom fogadni. A sértő szándékú, személyeskedő megnyilvánulás, mivel én sem vagyok fából, rosszul tud esni. Ilyen, hál’ istennek, kevés van.

Kíváncsiság?

– Nincsenek hétpecsétes titkaim, bármiről szívesen beszélek. Olyan viszont előfordul, hogy olyan dologra kíváncsiak, amire nem tudom a választ. Például, amikor azt akarják megtudni, hogy honnét jönnek az ötletek? Egyszer csak itt vannak. Vannak tippadók, akik megmondanák, hogy mit írjak meg, de ebben is a magam feje után szeretek menni. Nekik azt szoktam ajánlani, hogy írják meg maguknak.

A nagyvilág?

– Idegen nyelven nem tudok írni, de ha valaki lefordítaná a könyveimet, annak nagyon örülnék. Nyilván minden nemzet olvasóit a velük kapcsolatos történetek érdeklik leginkább. A franciák talán szívesen vennék azt, amelyikben Marie Antoinette, az egykori királynőjük szerepel. El tudom képzelni, hogy a Mária Teréziával foglalkozót talán az osztrákoknak lehetne jól eladni. Ezeknek a témáknak a megjelenítése természetesen alapos kutakodás után születik meg. Mindig is szerettem történelmi témájú könyveket olvasni, ezért szívesen jártam utána a hőseim tényanyagainak. A forrásokban való kutatómunka megspórolhatatlan, és valójában azzal megy el a legtöbb idő, nem is az írással. Mivel közös információkból dolgozunk a többi íróval, nagy figyelmet fordítok arra, hogy az enyém ne hasonlítson az ő munkájukra. Engem már annyi mindenkihez hasonlítottak, hogy azokra egyszerre képtelenség lenne, ezért remélem, magamra sikerül a legjobban.