Hollandiában élni, anyaként

– Hogyan néz ki egy átlagos napotok?

– Egy ilyen nap hét órakor kezdődik, akkor, ha délelőtt van ovi. Ébredés, készülődés, esetleg reggeli – mert Seth sokszor nem hajlandó enni –, fogmosás (ez nagy dolog, hónapokig szenvedtem, hogy rutin legyen), cipő, kutyasétáltatás, indulás. Szerencsére Seth már jó ideje egyedül öltözik, így nekem se kell kapkodnom.

Hollandiában az anyáknak három hónap után vissza kell menniük dolgozni

Miután beadtam a gyereket az oviba – ami kocsival tíz perc –, irány a bolt, az egyedül vásárlás is egyfajta kikapcsolódás, utána takarítok, esetleg bedobok egy mosást. Sétálok még egyet a kutyával, megiszok egy kávét, és mehetek is a gyerekért. Ha jó idő van – ez felénk azt jelenti, hogy nem esik az eső –, kimegyünk az ovi melletti játszótérre, aztán haza. Seth elszabadul a nappaliban, én meg a konyhában, sokszor jön, és segít főzni, tésztát gyúr, húst klopfol, paníroz, palacsintatésztát kever.

Amíg apa haza nem ér, próbáljuk hasznosan tölteni az időt, mostanában igyekszem Sethnek a betűket, számokat tanítani, szeptembertől kezdi az iskola-előkészítőt. Apa jön, eszünk, kicsit együtt vagyunk, megnézünk egy mesét, aztán fürdés, alvás. Az elmúlt másfél évben nem nagyon volt hétvégi program, sőt hétköznapi se, a vírus miatt... Így maradnak az olyan egyszerű programok, mint séta a parkban, játszótér, vagy kint az udvaron „kertészkedünk”.

– Mesélj a kisfiadról!

– Seth sokszor segít porszívózni, felmosni, néha el is mosogat. Vizet ad a kutyának, macskának, segít a ruhákat bepakolni a mosógépbe, tereget. Ugyanakkor vannak rossz percei, olyankor jön a morgás és a dobálózás. Legdurvább hisztije a bejárati ajtó előtt történt, szinte levegőt se kapott, úgy elkezdett sírni, mert neki pókemberes walkie-talkie kellett. Általában észérvekkel hatni lehet rá, akkor is próbáltam magyarázni, hogy a bolt 15 percre van, és mindjárt bezár, földhöz verte magát, és bár apja is, én is tudtuk, hogy veszett fejsze nyele, megadtuk magunkat. Abban a pillanatban, ahogy visszaült a kocsiba, Seth könnyei eltűntek, rendesen vett levegőt, és minden dühe el szállt. Végül nevettünk a helyzeten, de akkor, ott pattantak az idegszálak...

Örülök, hogy fiam van. Édes, okos, kedves, vicces, bátor, vakmerő, egy igazi kis akrobata, aktív fiú.

– Hogyan tudsz magadra időt fordítani?

– Amikor párom megfogja a gyereket, és fiús program címén elmennek bicajozni, vagy a parkba focizni, vagy csak a játszótérre, akkor én semmit sem csinálok, de komolyan. Csak egy kávé kint az udvaron, egy rész valamelyik csajos sorozatból, vagy olvasok egy kis Harry Pottert, nekem ez is elég. Hetente legalább egyszer, amikor Seth oviban van, se vásárlás, se takarítás, se mosás, csak egy jó kis film.

– Hollandiában éltek, milyen ott gyereket nevelni? Hogyan néz ki az óvodai (iskola-előkészítői) rendszer?

– Pontosan a második születésnapján kezdte az ovit, itt egyébként július közepéig tart a tanév. Eleinte nekem is ott kellett maradnom vele, hetente egyszer két órát, ez volt a beszoktatás, fél évig. Aztán heti négy nap lett, ekkor már nélkülem mehetett, egyedül maradt napi három órát a hollandul beszélő óvó nénikkel. Itthon egyébként csak magyarul beszélünk, de Seth sokszor kéri, hogy játszunk úgy, mint az oviban, olyankor hollandul beszélünk. Valamint, mivel sok youtube-ot néz – most lehet ítélkezni, de 2021-et írunk, szinte okostelefonnal születnek a gyerekek – angolul is tud sok kifejezést. Hároméves kora óta minden nap megy óvodába, két nap délután, három nap délelőtt.

– Mióta éltek ott, mesélj arról, hogy milyen az élet arrafelé, hogyan lehet boldogulni kisgyerekkel?

– Mi kilenc éve Hollandiában élünk. Kisfiam, Seth júniusban lesz négyéves. Itt nincs három év otthon töltött fizetett anyaság. Szülés után az anyáknak három hónap után vissza kell menniük dolgozni, vagy maximum hat hónapra munkanélkülire, ha pénzt szeretne kapni. Természetesen van még opció: megtehetném, hogy fizetek egy úgymond bébiszittert, hogy oviba hordja a gyereket, illetve vigyázzon rá, vagy befizetem olyan oviba, ahol reggel 6-tól egész nap ellehet, de arra nagyjából ugyanannyit költenék, mint egy havi fizetés. Tehát normál esetben a három hónapos kis kincsedet oda kell adni egy dadusnak, és lemaradsz az első lépésekről, szavakról, mozzanatokról. Magyarként ez furcsa, idegen. Biztos könnyebb a dolguk a hollandoknak, itt születtek, nekik egyértelmű, természetes ez a rendszer. Nehéz, hogy egy, még el nem sajátított idegen nyelven éld a hétköznapokat, de ezzel jár a külföldi élet. Sose fogok olyan választékosan, kifejezően beszélni az itteni szomszéddal, eladóval, kollégával, mint otthon bárkivel. Elintézek mindent hollandul, meg is szokták jegyezni, hogy külföldi létemre milyen szépen beszélem a nyelvet, de nemhiába mondják, a magyar egy csodálatos nyelv, és ez az anyanyelvem.

– Milyen érzés számodra anyának lenni?

– Már akkor tudtam, hogy otthon maradok a gyerekkel, mikor a terhesség elején voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy az első évében bárki más vigyázzon rá. Aztán eljött a nagy nap (pontosabban éjszaka), és onnantól, hogy a kezembe adták, egyszerűen természetes, hogy anya vagyok. Emlékszem, vártam valami nagyon más, nagyon különleges érzésre, amit addig még soha nem éreztem, de nem volt ilyen, csak a tudat, hogy igen, én mostantól anya vagyok. Jó dolog tanítani valakit, minden nap valami újra, nézni, hogyan próbál például bukfen­cezni, és újra és újra; biztatni, hogy ne adja fel, és mennyire jó vele együtt örülni, mikor sikerül végre. Fantasztikus érzés, mikor egyszer csak hirtelen odaszalad hozzád és megölel, vagy amikor pici kezeivel megfogja a kezed, hogy úgy sétáljatok az utcán. Szeretek anya lenni!

– Ha jellemezni kellene magad, mint anyát, akkor mit mondanál magadról?

– Röviden: lehetnék jobb anya is. Úgy értem, sokkal többet taníthatnék neki. Szeretném, ha járna mindenféle kreatív foglalkozásra, de a nyelvi nehézségek miatt, erre még várnunk kell. Az óvónők azt mondják, Seth érti a hollandot, szokott is mondani egy-egy szót, de azért egy úszástanfolyamon, vagy karateórán nem hiszem, hogy értené, mit csináljon. Látom a többi külföldi szülők gyerekeit, hat-hét évesen már folyékonyan beszélik a hollandot is, szóval nem aggódom, de azért kicsit mégis

– Ez az elképzelésed passzol ahhoz, amilyennek a kisfiad megszületése előtt képzelted magad?

– Lehet, furcsán hangzik, de én csak boldog anyuka akartam lenni, és boldog vagyok anyaként.

– Mit gondolsz az anya és nő szerepéről a mai társadalomban? Nyilván Hollandiában azért más a társadalmi elvárás…

– Itt az anyáknak három hónap után újra munkába kell állni, és fizetni azért, hogy valaki más tanítsa a gyereket, vigyázzon rá, nevelje. Senki nem fizet azért, ha én itthon maradok a saját gyerekemmel, tanítom, nevelem, vigyázok rá. Tehát, muszáj visszamenni dolgozni, hogy legyen mit enni, egy fizetésből nem lehet gyereket nevelni. Lehet, hogy nem tudok mindent a holland rendszerről, de ezt így nem tartom jónak. Látom is sokszor, hogy a holland gyerekek nem igazán tisztelik a szüleiket, és én ezt ennek a rendszernek tudom be.

– Mik voltak az eddigi legnagyobb kihívásaid édesanyaként és hogyan kezelted azokat?

– Érdekes kérdés, mert úgy gondolom, egy gyerekkel minden nap egy kihívás, mindig jön valami váratlan, amire nem vagyok felkészülve. Egy „nekem kell, nekem kell, nekem kell” műsor a boltban, hangoskodás csendes helyen, vagy a rosszalkodás, amikor nyugton kéne ülni, mindennapos dolgok, együtt élek ezekkel. Nem lehet semmi sem kínos, hiszen kisgyerekes anya vagyok, igaz?

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Ha Seth elkezdi az előkészítőt, szeretnék én is újra dolgozni, ez körülbelül három hónap múlva lesz aktuális. Távolabbi jövőre nézve még nincs terv, hacsak az nem, hogy maradunk itt Hollandiában, sokáig, nagyon sokáig.