Három kontinens huszonhét magyar közösségében dolgozott

Az Aranyhordó Étterem és Pálinkaház november 5-i, 18 órakor kezdődő pódiumbeszélgetésen egy olyan asszonnyal találkozunk, aki nyitott szemmel járja a világot, és megszerzett tapasztalatait megosztja velünk.

– Amikor kikerültem a világba, akkor is azzal foglalkoztam, amivel egész életemben: tanítottam, mellette népi játszóházakat vezettem. Elolvastam egy amerikai újságot, amelyben a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség nyári amerikai iskolatáborába olyan személyt kerestek, aki a magyar nyelvet és történelmet tanítja, és kézműves foglalkozásokat vezet. Tudtam, ha pénzt kérek érte, soha nem választanak, és azt is felajánlottam, hogy New York-ig a saját pénzemen teszem meg az utat. Egyedül én nem kértem pénzt, végül engem választottak. A Niagaránál százhatvan hektáros fenyőerdő közepén fekszik ez a cserkészpark. A cserkészettel akkor találkoztam először, Dél-Amerikában tiszteletbeli cserkész, idehaza magyar cserkész vagyok. Annyira elégedettek voltak a munkámmal, hogy a következő évre is visszahívtak. Új feladataim Venezuelában kétezer-tízben vártak. Egy idő után, mondhatni, ellehetetlenítették az itteni magyarok tevékenységeit, egyre inkább mentek el a fiatalok, mert odahaza nem kaptak lehetőségeket. A hatalmas Magyar Ház majdnem kiürült, azt mondták:

Most kevesebb „újmagyar” érkezik, és a generációk asszimilálódása is gyorsabb, nehéz helyzetben vannak. Szerettek volna eljutni a X. Dél-Amerikai Magyar Néptáncfesztiválra, Uruguayba, ehhez kértek segítséget, akkor mentem ki először három hónapra Caracasba. Ipari mennyiségű mézeskalácsot sütöttünk, betlehemeket készítettünk, és közös betlehemi előadást rendeztünk, három generációval előadva. Egész Venezuelából kétszázötvenen voltak jelen a Magyar Házban, ismét összekovácsolódott a magyar közösség. Még három további alkalommal tértem vissza, a helyzet sajnos egyre inkább romlott. Kétezer-tizenötben, a Margarita-szigetre vittük át a gyerekeket, akiknek abba a programba kerültek a szülei, akik a Máltai Szeretetszolgálat segítségével hazatelepülhettek. Úgy is hívják magukat, hogy „visszidensek”, megjelent egy könyv is róluk – mondta kérdésünkre.

Dr. Gubánné Pintér Annamária további utazási álmairól mesélt, amelyből van, ami már megvalósult: – Dél-Amerikát nagyon szeretem, eredendően van bennem egy „karibi életérzés”. Istenes Győzővel Budapesten egy előadáson ismerkedtem meg, és megtudtam, hogy Peruba visz csoportokat. Bár három kontinens huszonhét magyar közösségében fordultam meg az évek során, és mindenhol meg kellett felelnem, szerettem volna csak úgy, minden kötelezettség nélkül, szabadon utazni. Azonban, meghívtak kétezer-tizennyolc nyarán Argentínába, Dél-Amerikai Magyarok XIV. Néptáncfesztiváljára, hogy vezessek egy szimpóziumot brazil, argentin, uruguay, chilei gyerekeknek. Az Apáczai Alapítvány segítségével jutottam ide. Kétévente rendezik, a következő Brazíliában lesz. Ezek után boldogan jöttem haza augusztusban, és megkerestem Győzőt, de már elkéstem, mert betelt a Peruba induló csoportja. Elárulta, hogy utána Indiába megy novemberben, de hosszabb időre: egy szál hátizsákkal, indiai vasutakon, buszokon, tuk-tukon, gyalogosan közlekedve, így is bevállaltam.

Kőrösi Csoma Sándor nyomába eredtünk, Kalkuttában Teréz anya sírjánál kaptunk áldást az utunkra. A vallások is érdekeltek, de végignéztem a nők csodálatos viseleteit és különleges megjelenésüket. Női szemmel jártam végig Indiát. Kedveskedni akart nekem Győző, és felvetette: – Téged biztosan érdekelnek a fehér hun törzsek, megpróbálunk eljutni hozzájuk. Nem lehetek eléggé hálás neki, amiért elvezetett hozzájuk Radzsasztan, Gudzsarat vidékére. Azt is mondják, hogy a magyarok a párszi nemzetségnek egy ága, a fekete hun törzsek pedig az örmény részre vándoroltak, onnan jött Álmos és Attila nemzetsége a Kárpát-medencébe. Fotóztam ősi cigány törzseket. Olyan zárt közösségekkel találkoztunk, amelynek férfitagjai csak azért engedtek az asszonyaik közelébe, mert nő vagyok. Sikerült az egyik zárt törzs tagjainál a viseletüket tanulmányoznom, összehasonlítani a csángó népviselettel: szinte egy az egyben azonos szabásaikkal, szőtteseikkel, motívumaikkal találkoztam. Láttam egy háznál asszonyokat az udvarban, ahová nem mehettem be, és nem fotózhattam őket, holott annyira érdekelt, hogy ott ül három asszony a földön és hímeznek. Az egyik felállt, letette a kézimunkáját, én meg belopakodtam és leültem törökülésben közéjük hímezni. Láncöltéssel dolgoztak. Felemelkedtek a kendőből, hogy megnézzék, ki vagyok. Mosolyogtak. Megmutatták nekem, hogy mit csinálnak, hogyan öltik a fonalakkal a mintákat. Egy óra múlva beöltöztettek a viseleteikbe, és hagyták, hogy mindezt lefotózzam. Kaptam tőlük előrenyomott anyagot, fonalat, és különböző tükröket. Életem egyik legnagyobb élménye volt.

Gubánné számos dologgal foglalkozik szerte a világban

Dr. Gubán Gyuláné Pintér Annamária további tevékenységei egyebek mellett a következők:

A Gábor Dénes Főiskola siófoki tagozatán „A magyar népi motívumok és a népi iparművészet beillesztése a mai divat és lakáskultúra világába” címmel készített fel tanárokat, előadókat.

A magyar kultúra értékeit népszerűsítette Venezuelában, Kaliforniában. A magyar nyelvet tanította, a népi kultúránkat megismertette idehaza, Európa több országában, valamint Amerika több államában.

Belgiumban az Euromarket Népművészeti Fesztiválon a népi hagyományokat bemutató magyar pavilont vezette.

A beszélgetésből megtudom, hogy szándékai szerint továbbra is segíti a magyar diaszpórában élők egymásra találását: – Amikor hat évvel ezelőtt megjelent a Kőrösi Csoma Sándor Program, úgy gondoltam, ebben én is tudok segíteni, mert jók a kapcsolataim, ismerem a közösségeket. Indok nélkül elutasították a pályázatomat. A következő évben úgy gondoltam, kidomborítom a cserkészetet, hogy ebben is dolgozom, azonban ez sem volt elég, újból elutasítottak. Bízom benne, hogy a következő néptánctalálkozón, amelyik Brazíliában, Sao Paulóban lesz, szükségük lesz a munkámra.

Három kontinens huszonhét magyar közösségében fordult meg eddig

Dr. Gubán Gyuláné Pintér Annamária több mint negyvenéves pedagógus tapasztalat birtokában az utóbbi tíz évben a magyar nyelvet és népművészetet tanította, népi játszóházakat vezetett idehaza és a diaszpórában. Fő érdeklődési területe a magyar nyelv és történelem, a népi kézművesség (csuhé, mézeskalács, viseletek), a népdalok és népszokások, a gyermek néptánc, népi gyermekjátékok. Bekapcsolódott az amerikai kontinens cserkészmozgalmába, a Magyar Házakban folyó munkába, kiállítások szervezésébe, ünnepi műsorok rendezésébe.

2019-ben erdélyi, Kárpátaljai és magyar gyermekcsoportokat tanított népi hagyományokra, népszokásokra, népdalokra, megismertette velük a viseletek népi motívumait a Rábaközi Nemzetközi Hagyományőrző Táborban, Vásárosfalun. 2018-ban a XIV. Dél-Amerikai Magyar Néptánctalálkozón Buenos Airesben, szimpóziumon oktatta a gyermekcsoportokat. 2017-ben Kaliforniában, San Diegóban, a Magyar Ház szervezésében amerikai idősotthonok demens foglalkozásait vezette, Nevadában, Las Vegas­ban karácsonyi műsort rendezett, gyermekfoglalkozásokat tartott.