2019.11.15. 17:36
Gyilkosság vagy ajándék?
Mexico, Yucatan State, archaeological site of Chichen Itza, listed as World Heritage by UNESCO, El Castillo or Pyramid of Kukulkan
Fotó: hemis.fr
Sokan hallottunk már a számunkra brutálisnak tűnő, de egyes népek, kultúrák által nemes cselekedetként és istennek való ajándékként értelmezett emberáldozatokról és az ezt körülölelő szertartásokról.
Ilyen kultúra volt például a majáké és az aztékoké. Tudósok egészen a 20. század közepéig azzal a feltételezéssel éltek, hogy ez a két nép békés, erőszakmentes közösség, de nem olyan rég rá kellett jönniük a kutatóknak, hogy bizony ez a két nép igenis ajándékozott embereket isteneiknek.
A maják városokba tömörülve éltek, és szent rítusok közepette, élő embereket áldoztak fel isteneik számára. Ilyen hely volt például a Yucatan-félszigeten lévő több, mint 3000 esztendős halálpiramis is, aminek bejáratánál embernagyságú istenszobrok állnak, akik méltón búcsúztatják az önfeláldozó lelkeket, és ez az a hely, ahol egy rendkívül hosszú és energikus szertartás után egy 30 méter mély gödörbe lökte a rítusvezető az aznapi emberáldozatot, majd a mélység fenekén váró végrehajtók és a szent állatként tisztelt jaguár várta őket, hogy a rájuk kiszabott ítéletet véghez vigyék.
Az azték kultúrában sem volt ritka az emberáldozat, sőt gyakoribb és brutálisabb is volt, mint a majáké. A mai Közép-Mexikó területén élt aztékok a 15. és 16. századra pompás templomokat emeltek, amik az égbe magasodtak, és ezeken a helyeken emberáldozataik révén kerültek kapcsolatba isteneikkel. A tömeges mészárlás mindennapinak mondható ebben a kultúrában, hiszen azt hittek az emberek, hogy enélkül a nap nem kelne fel másnap hajnalban. Az azték hiedelemvilág szerint a vér működteti az egész világegyetemet, és az isteneiknek ezért is volt szükségük véráldozatokra, azaz emberáldozatokra. Reggelente a felkelő nap mellett madarakat és saját végtagjaikat áldozták fel szentségeiknek. Antropológus tudósok szerint a véráldozatok csakis szent és vallási célzatúak voltak. Gyakran gyermekeket és nőket is áldozati báránnyá tettek, mivel szentül hittek abban, hogy ők még tiszta lelkűek.
Ezt a cselekedetet ma gyilkosságnak neveznénk, mivel az Európában és a világ nagy részén élő emberek erkölcsi és tudományos világa mára gyökerestül átalakult, és az effajta felfogást – szerencsénkre – elítéli.