Korhatár nélküli ünnep: Tízéves évfordulóját köszöntötte a hagyományőrző nyugdíjasklub

A furcsa életkori összetételről Szenczi Györgyné, a klub vezetője mesélt nekünk.

- Sok vendégünknek örülhetünk a mai este. Köztük például a partner nyugdíjasklub tagjainak is, de a sokkal fiatalabb korosztályok is megjelentek. Nemcsak eljöttek, hanem ügyesen megfogták az ilyenkor kívánkozó munka végét! Ez az első ránézésre furcsa helyzet azért fordulhat elő, mert máris gondolkodunk az utánpótláson. Ezeket a fiatalokat is bevonjuk a munkába, és nagyon sok segítséget kapunk tőlük. Például ezen a rendezvényen a harmincas-negyvenes korosztályon túl a huszonévesek is segédkeztek nekünk. Mi nagyon örülünk ennek. Reméljük, hogy tartós lesz velük a kapcsolatunk, és megkedvelik a mi önként vállalt tevékenységünket!...

Szenczi Györgyné, a klub vezetője

Az egyre eredményesebb klubéletükről a követkőket is elmesélte a vezetőnő:

- Tíz éve alakultunk, és nagyon sok mindent csináltunk már az elmúlt években. Ennek ellenére ez is békés és boldog időszak volt, sőt elegendő pihenés is jutott benne. Gyakran összejövünk és jókat beszélgetünk. Igaz nagyon munkás évek állnak mögöttünk. Főleg azóta lett igazán sok dolgunk, amióta a Falumúzeumunk megnyílott. Természetesen annak a külsejét és a belsejét is rendbe kell tenni. Kevesen vagyunk, de jól tudunk együtt dolgozni. A mi múzeumunk persze a falué, de mi nagyon is a magunkénak érezzük. Örömmel csináljuk, és így olyan ez, mint egy kellemes passzió. Egy jót beszélgetni, nevetgélni akár kapálás közben is lehet, és úgy legalább a munka is halad. Igaz, hogy a hasonló elfoglaltság otthon is ránk vár, de ezt a helyet is rendben kell tartanunk.

- Mi a legfontosabb céljuk?

- A falu emlékeinek, a régi idők tárgyainak az összegyűjtése és megőrzése azért, hogy megmaradjon az utókornak. A Falumúzeumban kiállított tárgyakat, a korábbi idők eszközeit a település lakói adták össze.

A helyszín egy régi parasztház, amelynek az egyik szobája a harmincas-negyvenes, a másik a hatvanas éveket idézi. Sőt van egy igazi "nyárikonyha" is, aminek a sokféle szerepére főleg az idősebbek emlékezhetnek, de érdekes lehet a legfiatalabbak számára is. Valamikor az ilyen kis helyiségekben élték az emberek az életüket, mert a "tisztaszoba" csak az ünnepnapokra vagy a rangos vendégek érkezésére várt.

- Sok támogatójuk van?

- Szép felajánlások nyomán mezőgazdasági felszereléseink mellett a falusi szolgáltatásokat jellemző szakmák, az asztalos, a kovács, vagy a cipész műhelyeit is fel tudjuk állítani. Soha nem gondoltuk, de mára már a bőség zavara miatt, helyiséggondokkal küzdünk. Egyszóval örömünkre-bánatunkra, de kinőttük a helyet. Reméljük, hogy sikerül megoldást találni rá. A vendégkönyvünk számunkra is kellemes meglepetéseket nyújt, hiszen abból kiderül, hogy az ország távolabbi részeiről is szép számban voltak már látogatóink.

A képünkön látható tisztaszoba a '30-as évekből származik, és azt csak a sátoros ünnepek, rangos események alkalmából használták a háziak. Az ágyak matraca a "szalmazsák" volt, amit szó szerint abból, a szezononkénti frissen csépeltből töltöttek föl. Az igazi háziasszony szabályos, téglatest alakúra tudta azt igazgatni. A párnák és a "dunyhák" a tehetősebbek esetében liba-, másoké kacsatollal voltak feltöltve. Fontos volt a napos, szeles időkben a "kirakásuk" hogy a Nap "főszíjja" (kiszárítsa) azokat. Sok párna és ágynemű - tehetős család. Ebbe a helyiségbe szép csillár is dukált, ha mód volt rá. Az ügyes kezű háziasszony itt állíthatta ki a szép kézimunkáit. A falakra szentképek, családi képek és egy lehetőleg minél nagyobb tükör is került. A padlózat, mint az egész lakóházban földes volt, és aki tehette, szőnyeget is terített rá.

A nyári konyha szintén szépen berendezve áll a hagyományőrző házban. Ennek a bejárata és a "házé" lehetőleg egy irányba esett, hogy ha gonosz időjárás van, csak "be köll lépni!" . Itt aztán zajlott ám az élet! Szinte az egész fedél alatti falusi tevékenység fő színtere volt. Az összes, a napi élethez használatos eszközzel bőven fölszerszámozták. Sütés-főzés, étkezések, kisebb mosások, tisztálkodások helyszíneként is szolgált. Az egyik legfontosabb eszköze a "sparhelt" volt, hiszen bármilyen gyúlékony anyaggal elboldogultak benne. A "platniján" folytak a fazekakkal, lábasokkal, serpenyőkkel végezhető gasztroműveletek, de ennek általában "ren"-je is volt, ahol kiváló sült tésztákat, vagy akár a húsokat, a disznótoros finomságokat, héjas burgonyát, vagy a sütnivaló tököt is elkészíthették. Helye volt benne az asztalnak, hokedliknek, és számos "kisszéknek" és "sámlinak" is, amik az egészen alacsony és a még attól is alacsonyabb ülőalkalmatosságot jelentik. Ennek is tapasztott földes volt a padlózata. Néha a kemence ajtaja is odanyílott, de ez a fűtés nehézkessége miatt megosztotta a felhasználói véleményeket.