A berlini bulinak vége?

„A berlini bulinak vége” – fakad ki szerelmének, egyben leendő gyermeke édesanyjának Sally Bowles-nek (Lapis Erika) egy kopott panzió lelakott szobájában Clifford Bardshaw (Gasparik Gábor) a félkész amerikai, de csóró író, aki épp azért érkezett Berlin városába, hogy készre írja magát. Írás nincs, sokéjszakás ivás azonban volt.

Naiv és szerelmes regényírónk annyit azonban mégsem áztatta magát a Kit Kat Klub és más lokálok füstös delíriumában, hogy ne venné észre: ezek a barna inges fiúk nem viccelnek. Innen menekülni kell... Amerikáig! Negyven éve töretlen sikerrel szolgál a világ színpadain a levehetetlen örökzöld musical, a Kabaré.

Amely egyszerre drámai, szexi, keserű és bohém. A Kabaré a múlt század harmincas éveinek Berlinét, pontosabban annak éjszakázó lokálvilágát mutatja be. Katzenjammeres romlottság ez, jobb sorsra érdemes hétköznapi hősök sikertelen próbálkozásaival. Berlin, Bécs, Budapest nagyjából ezt a táncot járta akkor, tudva, félve, de szemlehunyva, beletörődve, hogy világok pusztulása jő majd el. Közben pedig szólnak a zseniálisra szabott slágerek, a buja komédiák, mert élni és napra nap túlélni bizony kötelesség. Szóval, a Kabaré egy garantál sikerrecept. Kérdés, érdemes-e még egyszer legyártani ugyanazt, ugyanúgy? Hisz tucatnyi formáció, társulat kínálja ma is a darabot. A Bartók Kabaréjának első húsz percében végig az a nyomasztó érzés kalapál bennünk, hogy nem.



Hiába van humor, gyönyörű nők és tehetséges színészek, az egész miatt azonban fészkelődünk párnázott helyünkön. Gyanúnk azonban nem érik ítéletté, mert a berlini buli elkezdődik! Király Attila rendezésének köszönhetően mosolyogva szörnyedünk bele, amibe fél Európa gyalogolt bele anno önként, magasba emelt kézzel – hol dalolva, hol meghunyászkodva. Működik, sőt, jól Működik a Bartók Kabaréja.

Jászberényi Gábor Mefisztószerű Konferansziéja mindenhol ott van, Hernádi Judit (Frauline Schneider) és Kiss Attila (Herr Schultz) szemérmes, megtört kettőse pedig emlékezetes (alap)eleme lesz a darabnak. Csadi Zoltán, Farkas Erik, Polgár Lilla és Tóth Boglárka pedig pontosan oldják meg a rájuk bízott szerepet. Mint az utóbbi években, a zenés daraboknál megszokhattuk a Bartók Táncszínáházának társulata varázsolja élővé igazán a színpadteret, ezúttal igazi lokálhangulatot teremtve. Mindebben tettestársa a Koós Hutás Áron, Máté László/ Oláh Márton, Koltai Gergely, Geröly Mátyás, Gulyás Levente zenészbandérium is. A Kabaré fináléjában a Konferanszié felteszi kérdést: sikerült-e felednünk a gondjainkat pár órára? Nem, nem sikerült. Gondterheltebben hallgatjuk a visszatérő vastapsot, mint a Kabaré első percében gondoltuk volna. A berlini bulinak vége. Vagy csak most kezdődik...

Előbb nevetni, majd sírni
Előttem a sorsom – Lapis Erika és Hernádi Judit nagyszerű kettőse a Kabaréban

Egy különös, macskajajkoktélokon élő, szerelmes nő. A mai és a magányos egykori díva. Mint a színpadon... Lapis Erika, a Bartók társulatának tagja egy éven belül másodszor játszhatja el a Kabaré romlott, édes, tévelygő dívájának szerepét. Előbb a Békéscsabai Jókai Színházban vendégszínészként találta meg Sally szerepe, a Bartókban pedig vélhetően nem volt kérdés, hogy ki is legyen a Kit Kat Klub közönségének sztárja. Lapis Erika hat éve tagja a Bartók kollektívájának és számos alkalommal bizonyította, a prózai szerepek mellett remekül megállja a helyét zenéstáncos előadásokban is.

A sanzonokból gyúrt önálló estjét pedig több ízben is meghallgathatta a helyi közönség. Hogy milyen is a Lapis Erika által megformált Sally? Egy különös macskajajkoktélon élő, otthontalan, de szerelmes nő, aki akkor is a vesztes szerepet választja, amikor lehetne kiút. Király Attila Kabaré-rendezésében Sally előtt ott a példa: Fraulein Schneider. A Hernádi Judit által alakított, szűkös kis panziójában maga takarító egykori díva túlélt háborút, forradalmat és reményei szerint túl fogja élni a nácikat is – mégha ennek a boldogtalanság is az ára. „Technikailag Sally Bowles Lapis Erika szerepe. Ebben a felfogásban azonban a Hernádi Judit által megformált karakter is igen komoly kihívást rejt magában. Schneider kisasszony szerepe nagyon is hajlamosítja a színészt a poentírozásra. Korántsem egyszerű feladat úgy játszani, hogy a néző egyik pillanatban nevessen, majd a következő pillanatban sírjon.” – fogalmazott a páros viszonyáról a színház világhálós oldalán a rendező.

A disznótorosról
Az újságíró véleménye  

A Király Attila rendezte Kabaréban van egy jelent, közvetlenül a második rész kezdetén, amikor a Konferanszié szerepét játszó Jászberényi Gábor egy szép tálcáról disznótorossal kínálja az első pár sor közönségét. Finom falatokat kíván lenyomni torkunkon a figura, még csalamádét is mellékel a kolbászkákhoz. Egyesek mosolyogva nyelik a falatkákat, mások halk „köszönöm szépen, nem kérek” kíséretében intenek a sorok között osonó ceremóniamesternek. A közönség egy része még épp kezd visszazökkenni az előadásba, mások összesúgnak, egyeseken pedig a mély megdöbbenés lesz úrrá.

A helyzet azonban egyértelmű, az ördögien kínáló Konferanszié pár perccel ezelőtt vallott szerelmet egy szépen felöltöztetett disznónak. A torz szerelmi vallomás forgószínpadán pedig egy szögesdrót fonódik és a szereplők kezében gyúlnak a lágerek lámpái. Aztán a Konferancié egy nagy késsel leböki addig szeretett malackáját. Mert... Hogy egy színházi előadás közönsége miként reagál egy-egy jelentre, abból számos dolog kiolvasható. Ingerküszöbünk a magasban, egy-egy tor miatt már nem kapjuk fel a fejünket. Inkább harapunk a kolbászból.