Az ősmagyar szavak elődei dravida, szanszkrit vagy sumér szavak voltak

Bölcs szavak

Az előző cikkben filozofáltam a magány és egyedüllét különbségéről. Furcsa, hogy negatív hangulatú szóként rögzült a MAGány a mai magyar nyelvben, amikor a MAG minden: az energia, az információ, a terv. A kiteljesedés lehetősége. Forrás.

Érdekes módon a holland nyelvben inkább pozitív értelmű az „alleen” = all een = minden egy. Az „eenzaam” pedig „egyedül”-t jelent, az egy benne van, de a minden nem, negatív zöngésű szó.

Az angolban is hasonló a helyzet – nem meglepő, mindkettő germán nyelv. Az „alone”: al one = minden egy (kis szépséghibával: egy „l” hiányzik) inkább semleges, és negatív jelentésű a „lonely” (egy = one benne van itt is) – bár az angolt kevésbé ismerem.

A wikiszótár szerint a mag eredete az ómagyaron keresztül az ősmagyarhoz: magv, magu, majd a dravida: agam, akgam (mag, lényeg, élet, belső) szavakhoz vezet.

Ez a megközelítés még régebbre visz, mint a hivatalos finnugor vagy az alternatív szkíta elmélet. „A dravida kultúra virágzása i. e. 1000-500 között volt, ami megelőzte az ősmagyar kort (beleértve mindkét említett irányzatot), ezért többnyire az ősmagyar szavak elődei dravidák voltak (épp úgy, mint egyes esetekben a szanszkrit vagy sumér szavak is).” Ma dravida élő nyelv a tamil India területén.

Folytatva a nyomozást egy szóval, amelyre nem találtam pontos holland vagy angol megfelelőt: dac. Eredete ómagyarul dac, ami a szanszkrit dharc (dacol, merészel) szóból származik.

A hollandoknak nincs a dac jelentését pontosan visszaadó szavuk, de isten bizony nem azért, mert itt ne lennének dacos kisgyerekek vagy akár felnőttek is. Van, akit közelről ismerek, és már réges-rég elmúlt három éves…

Talán a 2500 évvel ezelőttig élő hagyományok, a Teljességhez közelebb álló, intuitív meglátásainak és a magyar nyelv viszonylag eredeti formáját megőrző tradíciójának köszönhetjük anyanyelvünk ősbölcsességét?