Kilencvenévesen is lelkes törzsszurkoló

Előtte azért megadták a módját, hogy felejthetetlen legyen az esemény az idős ember számára. Misi bácsi a nevével feliratozott mezben állhatott a közös csapatképhez. 
 

A kezdő sípszó után kérdeztük, milyen emlékei vannak a pályán eltöltött nem kevés időről? – A megyei első osztályig vitt a focis karrier – csillogott egy piciny könnycsepp Misi bácsi szemében. 
– Húszéves koromtól kezdődött a pályafutásom. Meghatározó társak voltak Ambach György, Jermán János, Pulai Ferenc, Halupka Pityu, akikre így hirtelen emlékszem. A focisták élete azért nem volt olyan egyszerű és könnyű, mint a mai időkben. Megesett, hogy saját pénzen mentünk játszani, hiszen erre nem volt senkinek külön fedezete. Az is előfordult, lovas kocsival jutottunk el a meccs helyszínére. Az akkori állapotokban itt egy nagy magtár volt. Előtte pedig egy óriási szalmakazal. A háborúban aztán ezt a raktárt felgyújtották az oroszok. Tele volt cipővel, bakanccsal. A padláson meg szotyola. Ez utóbbi bizony rászakadt az alatta lévő helyiségre. Később újra kellett építeni, de szerencsére jöttek az emberek, és nagy összefogással álltak a munkához – emlékezett a futballhoz kapcsolódó életéből néhány különleges epizódra. 

Hadnagy Mihály az aktív kor után sem mondott búcsút a pályának. Állandóan ott látták az emberek, szinte nem is rendeztek nélküle mérkőzést. Nemcsak szurkolója volt a csapatnak, hanem sokat segített a pálya állapotának karbantartásában is. Misi bácsi április 6-án töltötte be a kilencvenedik évét, bár a mozgásban már segítségre szorul, de a szép korhoz képest most is nagyon aktív. Tősgyökeres rácalmási, a házuk is a kulcsi úton volt. Ma már kevés dokumentum maradt meg sportéletéről. Ikertestvérével, Ferenccel nagy csatákat vívtak a pályán a 60-as évek végén. Sajnos testvére már elhunyt.

 
Gál Jani bácsi, aki szintén egy ikon a rácalmási futballban így emlékezett a Hadnagy testvérekre: – Remekül kiegészítették egymást. Jobb és baloldalon egyaránt jól játszottak. Sokszor még mi sem tudtuk, éppen melyik van a pályán. Mihály harmincnyolc éves kora felé hagyta abba a játékot. Mozgalmas sportéletet élt. Amikor Rácalmáson megszűnt a csapat egy időben, akkor Kulcsra mentünk, majd ismét lett futballegyüttes, és visszajöttünk. Halk szavú gyerekként ismertük mindkettőjüket, akik jó kapcsolatot tudtak teremteni. Misi bácsit pedig a mai napig igen tiszteli mindenki.