Büszkének kell lenni az ezüstre, és erre a szerethető csapatra is

A hazai négygólos vereség után próbált meg elsősorban győzelmet, esetleg csodát tenni a dunaújvárosi csapat a szerdai visszavágón. 
Sajnos az első negyed el is döntötte ezt a kérdést, pedig az elején nekünk volt több óriási ziccerünk, amik kimaradtak, majd a görögök olimpiai bajnok kapusa, Johnson lehúzta a rolót, az öt emberelőnyből pedig négyet is gólra váltottak, amire csak Szilágyi büntetőjéből érkezett válasz. Az 5–1 után a csapat becsületére váljék, mindent megpróbált, 6–2 után 6–4-re is felzárkózott, és támadhatott a mínusz egyért is, ám akkor egy vitatható szituációban semmit nem ítéltek a bírók a javunkra. A folytatásban John­son vezérletével jól védekeztek, így 10–4-re léptek el ismét a görögök. Ezzel az előnnyel pedig bőségesen tudtak gazdálkodni a lefújásig. Így elmaradt az újvárosi csodatétel, a hazai ünneplés közepette pedig a fanatikus szurkolók stílszerűen görögtüzeket is gyújtottak az uszodában, ami azért nálunk elképzelhetetlen lenne. 

Persze, fájó a vereség, de mindezek ellenére csak dicséret illetheti a csapatot. Hiszen már az Euroliga-csoportküzdelmek során is óriási bravúrt elérve jutott a legjobb nyolc közé. Ott aztán szembejött a másik pireuszi sztárcsapat, a címvédő Olympiakosz, a negyeddöntős kiesés után folytathatták Gardáék a LEN Kupában. Persze, most lehetne a szerencsét emlegetni, miután a szintén papíron kiesett Újpest az oroszok kizárása után a hétvégén ott lehet az Euro­liga négyes döntőben, a Padovával egyetemben. Ezen azonban kár keseregni, inkább ismét idéznénk Mihók Attilát, aki felhívta a figyelmet a sportágban kevésbé járatosak számára, olyan ellenfelekkel játszottak, mint a fociban a Real Madrid, vagy a Liverpool. 
Tudjuk, nálunk sokszor csak aranyérmekben gondolkodnak az emberek, minden más eredmény kudarc. Nos, a dunaújvárosi vízilabdás lányok esetében ez egyáltalán nem így van. Persze, ők sem így tervezték a párharc végkimenetelét, de ismét eljutottak Európa legjobb csapatai közé úgy, hogy azokkal sem játékosállományban, sem anyagiakban nem tud vetekedni a DFVE. Éppen ezért az utóbbi évek sikerszériája ellenére ezt nem volt szabad automatikusan elvárni. A női kézilabdázók 2016-os EHF Kupa-diadala óta Dunaújváros csapatsportágai közül egyedül a vízilabdázók szállították a nemzetközi eredményeket. Az elmúlt öt évben – 2020-ban a Covid miatt félbeszakadtak a küzdelmek – négy európai kupadöntőt játszott az együttes. Ebből 2018-ban megnyerte a LEN-t és az Európai Szuperkupát, 2021-ben ezüstérmes lett az Euroligában, most pedig a LEN-ben. Igenis legyünk rájuk nagyon büszkék, rengeteg vért és verítéket hullajtottak és hullajtanak ezekért az eredményekért! 
 

Primász Ágnes szakosztályvezető is pontosan így látja a helyzetet. Ami pedig a döntő párharcot illeti, szerinte itthon több volt abban a találkozóban, mint a négygólos vereség. 
– Sajnos szerdán a ­meccs elején kimaradtak az óriási helyzeteink, mi vezethettünk volna kettővel. Ezzel szemben gyorsan ellépett az ellenfél, utána pedig már csak abban bíztam, legalább nyerjünk egy góllal, hogy szépen, győzelemmel zárjuk a sorozatot. Ez nem sikerült, de így is büszkének kell lenni a lányainkra. Olyan ellenfelünk volt, ahol olimpiai bajnokok és különféle országok válogatottjai játszottak. Ezzel szemben mi magyar csapat vagyunk, sok fiatallal a keretben. A szerencse sem állt mellénk, amikor az Olympiakoszt kaptuk a negyeddöntőben, nálam egyértelmű, hogy ők fogják nyerni az Euroligát. Négy magyar csapat indult az európai porondon, kettő korábban búcsúzott, mi már biztosan éremmel zártunk és szurkolunk az UVSE-nek is az Euroliga négyes döntőben. Szóval, nincsen semmi szégyenkeznivalónk, szépen kell hordani ezt a LEN Kupa-ezüstöt és büszkének lenni rá. Ahogyan mindenkinek a lányokra. Nem véletlenül tudunk magunk mögött hétről hétre egyre nagyobb szurkolótábort, mert ez egy nagyon szerethető csapat, és látják, mennyi munkát végeznek. Jó pár éve itt vagyok az uszodában, de annyi embert, mint a döntő első meccsén, még nem láttam vízilabda-mérkőzésen. Ez mindenképpen olyan visszajelzés, ami nagyon sokat jelent. 
 

A szerdai mérkőzés jegyzőkönyve 
Ethnikosz Pireusz – DFVE 14–9 (5–1, 3–3, 3–2, 3–3) 
Athén, 2000 néző. 
Ethnikosz Pireusz: Johnson – I. Charalampidi 2, Kontoni 1, Chatzikyriakaki 1, A. Benekou 3, S. Charalampidi 1, I.-A. Benekou. Csere: Sotireli (kapus), Parkes 2, Ioannou 3, Elliniadi 2, Rakintzi, Bakoc. Vezetőedző: Antigoni Roumpesi. 
DFVE: Maczkó – Szilágyi 3, Gurisatti 2, Horváth, Mahieu 1, Szabó N., Garda 2. Csere: Buis (kapus), Mucsy 1, Sajben N., Somogyvári, Pál, Szellák. Vezetőedző: Mihók Attila. 
Gól emberelőnyből: 13/5, illetve 12/4. 
Gól ötméteresből: 1/1, illetve 1/1. 
Kipontozódott: I.-A. Benekou (29 perc), illetve (Horváth (27. perc), Mahieu (30. perc), Garda (31. perc). 
Az Ethnikosz 2010 után nyert meg újra a kupát, amíg 2018-ban a dunaújvárosi csapat diadalmaskodott ebben a sorozatban.