Izgalmasak lesznek majd az első napok

Nick Viktória 180 centi magas, kiváló alkatú, rendkívül keményen kézilabdázó, gyors játékosa a dunaújvárosi csapatnak. Először Csepelen, majd Érden foglalkozott a kézilabdával. De tudni kell róla, hogy fiatalabb korában nyolc évig atletizált, de imádta azokat a sportágakat, amelyekben a játékszer gömbölyű volt, a kézilabdán kívül, a kosárlabda, a tenisz, a röplabda, a pingpong és a futball tartoznak a kedvencei közé.

Sokan jól tudják, hogy a dunaújvárosi kézilabda történetének egyik csúcsa a Kohász EHF Kupa-győzelme volt. És ezt az örömöt Viki is átélte. Ha úgy vesszük: nem hálátlan az egyesületéhez. Hat év az akadémia 95-ös mezében! (A 95 a születési éve.) Egyszóval nagyot ugorva előre, Nick Viktória elérkezett ismét egy olyan időponthoz, amelyben egyre inkább a játék, a kondíció, a cselezés, a sebesség, a mozdulatok pontossága, azaz a kézilabda a döntő! Néhány nap múlva egy új vezetőedzővel, sok új csapattárssal egy csoportban kell majd felkészülnie a versenysorozat sikere érdekében.

– Ez az időszak mindig nagyon izgalmas, mert a csapatunk kerete ezúttal is alaposan megváltozott. Tehát majd az edzéseken fog kiderülni, kikre, hogyan lehet számítani a játékban. De én társaimmal együtt nagyon bizakodó vagyok – mondta Viktória.

Nagyon helyes. Mi is ebben bízhatunk, de maradjunk még egy kicsit a szabadidős foglalkozásoknál. Viki, hogy töltötte el a jelenlegi, időnként feszültnek is nevezhető mindennapokat?

– Először is nagyon jólesett a pihenés…

Fogadjunk, főzött is…

– Tényleg imádok főzni. Én a magyar és az olasz konyhát szeretem. De természetesen Vágó Attila vezetőedző edzéstervét, a mozgásos feladatokat is betartottam. Azaz volt jócskán futás és kondíciós gyakorlat is. Természetesen a kutyákkal is kellett foglalkoznom. És most van egy új hobbim: szorgalmasan jógázom. Jut még időm a kerékpározásra is, a hétvégéket pedig a barátaimmal töltöttem el. Tehát valóban nem unatkozom.

De gondolom, azért a játék, a kézilabda nagyon hiányzik…

– Természetesen. Izgalmasak lesznek majd az első napok. Olyan ez, mint amikor a gimnáziumi első osztályosok először találkoznak, és kezdődik az ismerkedés, nálunk már a kézilabdázással. Az komoly előny, hogy vannak régebbi társak is a keretben. De olyan fiatalok is, a Kohász utánpótlás-keretéből, akiktől már a felnőttcsapatban is lehet várni jó szereplést. Meg hát itt vannak a frissen igazoltak, akikre szintén lehet számítani, és már rendelkeznek rutinnal. Küzdeni tudó, fiatalos lendülettel játszó, kiválóan összetartó csapatot képzelek el.

Dunaújváros helyett Rosztovba

A széteső érdi csapatból hat év után távozó szerb Katarina Krpezs-Slezák a Nemzeti Sportnak adott interjújában beszélt arról, majdnem Dunaújvárosban kötött ki, de végül a BL-szereplő Rosztov-Donhoz írt alá. „Roppant későn derült ki, hogy klubot kell keresnem, addigra majdnem mindenütt kialakult a következő idénybeli keret. Kaptam néhány ajánlatot itthonról, arra is gondoltam, hogy Dunaújvárosban folytatom, részben azért, mert jó lett volna Debreczeni-Klivinyi Kingával játszani. Aztán beszéltem a menedzseremmel, és elmondtam, külföldön is folytatnám a Bajnokok Ligája-szereplés érdekében. A rosztoviak meg nagyon megörültek, amikor kiderült, hogy szabad vagyok. Megkaptam az ajánlatot, és ha a világ egyik legjobb klubja hív, a választ nem kell kétszer meggondolni” – mondta.