Élvezet retro autóban róni a kilométereket

De talán nem vagyok egyedül, amikor azt állítom, hogy a piros lámpánál, olykor mellénk guruló retro autókat is nosztalgikus áhítattal figyeljük. Pedig egy régi típust vezetni nem lehet különösebben nagy élmény, egy mai korszerű járgányból átülve. Vagy tévednénk?

Szénégető Csaba szereti a járműveket, a kishajótól a motoron keresztül kisbusza, lakókocsija és több sportautója is van. De legutóbb – nem kis büszkeséggel – mégis zöld kedvencével, egy zsigulival pózolt, ami igazi kuriózum manapság. 

Miért vásárol valaki egy ilyen régi Zsigulit, akinek jobbnál-jobb autói vannak?

– Elsősorban nosztalgia. Annak idején 13 évesen, hetedik osztályos koromban egy, ilyen járgányon tanultam meg vezetni. Aztán ott van még a zöld színe, Fradi drukkerként azt hiszem ezt nem kell különösebben megmagyaráznom. Egyébiránt befektetésnek sem rossz, hiszen egy 1984-es évjáratú Zsiguli 1200S-ről van szó, ami gyakorlatilag gyári állapotú és kevesebb, mint 38 ezer kilométert futott az elmúlt negyven évben. Minden eredeti benne, a fényezés is. Egyedül a gyújtás lett kicsit feljavítva, modernizálva tirisztorosra, ami jobban működik. Tulajdonképpen gyűjtői darab. 

Miben más a vezetési élmény?

– Kétségkívül különlegességnek számít az utakon ezzel a csodával autózni. Szeretek vezetni és egy korszerű autó után átülni természetesen óriási különbség és teljesen más vezetési élményt nyújt. Itt inkább a „feeling”, a fiatalkori emlékek dominálnak nem a technika vagy a sebesség. Ráadásul modern járművek dugig vannak elektronikával, ami számos hiba lehetőséggel jár. Ebben az autóban szinte nincs semmi, ami elromoljon, ha van benne benzin és olaj, a világvégére is elviszi az embert.