Hunyadi János fényes diadalának emlékére

A diadalt a magyar hadtörténelem az egyik legjelentősebb győzelemként tartja számon, amely majdnem 70 évre megállította az oszmánok további európai terjeszkedését és Magyarország meghódítására irányuló próbálkozásait. A törököknek ugyanis csak 65 évvel később, 1521-ben Nagy Szulejmán idején sikerült a nádorfehérvári várat bevenni.

Ennek emlékére, 2011. július 7-én a Magyar Országgyűlés, az 58/2011. (VII. 7.) OGY határozatával a nándorfehérvári diadal 555. évfordulója tiszteletére július 22-ét a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította. Ez a nap nem csupán a nemzetünknek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének is az emléknapja.

A nándorfehérvári diadal

Ez a győzelem a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európai összefogásnak és a kereszténységnek máig élő példaképe. Erre a győzelemre emlékezik minden keresztény templom déli harangszója is. A pápa, III. Calixtus még a csata előtt rendelte el, hogy déli harangszó szólítsa imára a híveket Magyarországért szerte a keresztény világban. A pápai bulla kihirdetésének idejére azonban már a nagy győzelem híre is megérkezett az európai városokba, így Rómába is.

II. Mehmed július 4-én vette ostrom alá a Szilágyi Mihály 7 ezres serege által védett várat. A nándorfehérvári erődítmény stratégiai fontosságú volt az akkori Magyar Királyság számára, ugyanis az egyet jelentett Magyarország déli határainak védelmével. A várvédők hősiesen kitartottak, több oszmán támadást is sikeresen visszavertek, majd az addig 12 ezer fős had erejével a vártól távolabb állomásozó Hunyadi János egy július 14-én zajlott ütközetben áttörte a török hajó zárat a Dunán, és csatlakozott sógora, Szilágyi Mihály várat védő seregéhez. Az egyesült magyar sereg július 21-én visszaverte II. Mehmed támadását, majd július 22-én kitört a várból, és az akkor már 70 éves, Kapisztrán János ferences szerzetes irányítása alatt álló keresztesek segítségével súlyos vereséget mért a török hadseregre, melyet időközben még a pestis és különböző ellátási nehézségek is sújtottak. Ezzel a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette keresztény sereg 1456. július 22-én világra szóló győzelmet aratott Nándorfehérvár, az „ország kapuja” alatt. A vár védelmének a mondák szerint, az egyik legendás alakja, az idős katona Dugonics Titusz volt, aki megakadályozta a török lófarkas jelvény kitűzését, úgy, hogy magával rántotta a mélybe a vár fokára kapaszkodó török katonát. Hunyadi János – néhány héttel a győzelem után – a keresztény táborban is kitört pestisjárvány áldozata lett. Még ugyanabban az évben elhunyt Kapisztrán János, az itáliai ferences barát is.

Ki is volt Hunyadi János? 

Kolozsváron született 1407-ben. Születéséről számos mendemonda jelent meg, egyes korabeli források szerint Hunyadi ugyan nemesi származású, de családja nem volt előkelő. Édesanyja személyéről szinte semmit sem tudunk. Katonai pályafutását apródként kezdte, Ozorai Pipó, majd később Lazarevics István szerb despota szolgálatában állt, ott ismerte meg a törökök harcmodorát. Azt követően több magyar főúr seregében is szolgált. 1430-ban kötött házasságot Szilágyi Erzsébettel, két fiuk született, László és a későbbi magyar király, Mátyás.

Luxemburgi Zsigmond király oldalán harcolt Itáliában, ott ismerte meg az akkori kor legfejlettebb harcművészetét és harcmodorát, ezeket kamatoztatva tudott később jelentős sikereket elérni a törökök ellen. Nemsokára bekerült a királyi tanácsba, majd szörényi bánná nevezték ki. A Szörényi bánság a középkori Magyar Királyság délkeleti tartománya volt, jelenleg Romániához tartozó Olténiát és a Bánság egy kis részét foglalja magába. Később érdemei végett Ulászló király erdélyi vajdának és temesi ispánnak nevezte ki. Az erdélyi vajda  egy különleges területi hatalommal felruházott tisztviselő volt. Erdélyben ő helyettesítette a magyar uralkodót és széles jogkörökkel rendelkezett. A török veszély végett az említett tisztségek mellett őt bízták meg a nándorfehérvári vár irányításával is.

Két évvel a nándorfehérvári siker előtt, Hunyadi a szerbiai Krusevácnál, Feriz bég serege felett aratott hatalmas győzelmet, ezzel egy rövid időre elhárította a további török előre nyomulás lehetőségét. Az oszmánok azonban gyorsan erőt gyűjtöttek és 1456 júliusában már támadást indítottak a nándorfehérvári vár ellen. Hunyadi János, a pestisjárvány következtében 1456. augusztus 11-én Zimonyban (ma Belgrád egyik része Zemun néven) meghalt. A nagy hőst - akitől a törökök valósággal rettegtek - Erdély ősi történelmi fővárosában Gyulafehérváron, a Szent Mihály székesegyházban temették el.