Az édes anyanyelvünkről szóltak

Néhány szót a versenyről, amelyet az idén már ötvenedszer rendeztek meg. (A viadal szervezői között találhatjuk a Kazinczi-díj Alapítványt és az Anyanyelvápolók Szövetségét is.) Az erőpróbán középiskolák 9–12., illetve 13. évfolyamos, még nem érettségizett tanulói vehettek részt. A verseny célja: anyanyelvünk ápolása, az iránta való szeretet kibontakoztatása, a nyelvhasználat fejlesztése, a kialakult készségek mérése és minősítése. Feladata az általános és közéleti beszédkultúra fejlődésének segítése. Meghirdetőit az a szándék vezeti, hogy a zempléni Kossuth- és Kazinczy-hagyományok szellemében szolgáljuk az anyanyelvi nevelés ügyét. 
Az Édes anyanyelvünk országos verseny írásbeli része a nyelvi eszközök és formák közötti válogatás, minőségi különbségtétel képességét igényelte, és ennek tudatossági fokát ellenőrizte. Szóbeli része mindezeknek a szöveg- és beszédformálásban való aktív érvényesülését kívánta meg. Minden versenyzőnek írásbeli és szóbeli feladatok megoldásával kellett bizonyítania felkészültségét, a verseny követelményeinek teljesítését. 

Az országos döntőt két kategóriában bonyolították le: gimnáziumi tanulók és a szakgimnáziumi, szakközépiskolai, technikumi, szakiskolai tanulók számára. 
– A döntőre minden megye kategóriánként (gimnáziumi tanulók, valamint szakképző iskolák tanulói) két-két tanulót, a megyéken kívül Debrecen, Győr, Miskolc, Pécs, Szeged városok két-két, és Budapest tizenkét-tizenkét tanulóját küldhette el. A fináléban a határon túli magyar középiskolás diákok is részt vehettek – tudtuk meg Szücsné dr. Harkó Enikőtől, a Széchenyi gimnázium pedagógusától, Urbán Panka felkészítő tanárától. 
Panka, aki az Anyanyelvápolók Szövetségének különdíját kapta meg, így emlékszik vissza a megmérettetésre: – Minden nagyon tetszett, kiváló volt a szervezés, az egész hétvégét Sátoraljaújhelyen töltöttük, és kirándultunk Széphalomra, ahol Kazinczy Ferencet eltemették, az emlékparkban volt a díjkiosztó. 

A Széchenyi diákja a versennyel kapcsolatban elmondta, a megyei döntőben szerzett első helye után, az országos fináléra úgy utazott el, örült annak, hogy eljutott idáig. Egy célja volt, a maximumot kihozni magából. 
– Úgy érzem, ez sikerült, az írásbelim a legjobbak között volt, a szóbeli szónoklat esetében a Ha én rózsa volnék című feladatot választottam, amely egy vallomás volt. Több szépirodalmi példához is nyúltam. Például Balassi Bálinttól, Csokonai Vitéz Mihálytól idéztem. Az utóbbinál virág metaforát használtam, amikor a lányt olyan szépnek mutatja be a költő, mint a tulipánt. A témaválasztásra és a felkészülésre mindössze fél órám volt. Azt hiszem, jól sikerült a szónoklatom is, amikor befejeztem, elégedett és boldog voltam. 
 

Szücsné dr. Harkó Enikő nagyon elégedett volt a tanítványával: 
– Nem volt egyéni értékelés, csak csoportos, de ezek alapján mindenki el tudta magát helyezni a mezőnyben. Egy teljes délutánon keresztül hallgathattuk a zsűrik véleményét a diákok teljesítményéről, azt megtudhattuk, hogy az élmezőnyben félpontos különbségek voltak az indulók között. Ezek nekünk, felkészítő tanároknak is igen hasznosak voltak, felhívták a figyelmünket arra, melyek voltak azok a szakmai szempontok, amelyeket a zsűri fontosnak tartott, de a diákok is elhelyezhették magukat a mezőnyben. Panka nagyon jól felépített szónoklatot adott elő. A műfaji szerkesztése remek volt, a szónoklat szabályait betartotta. Nem volt a beszédében nyelvi hiba. Meghallgattam több diákot is, sok tanulságot levontam, és ez nem helyes. Egyébként Sátoraljaújhelyen a nyelvhasználati verseny köré a magyar nyelv ünnepét építették fel a szervezők, ezért nagyszerű programjaink voltak.