A több ezer galamb közül másodikként repült haza

A legutóbbi verseny során (amely hazai szinten is kiemelkedő megmérettetésnek számított) Lipcséből kellett hazarepülniük a galamboknak, átlagosan 674 kilométert kellett megtenniük. Körülbelül 6-7 ezer galambot engedtek a magasba a kiindulópontnál hajnali 5.30-kor. Országosan 716 tenyésztő nevezett a versenyre, ezen belül a Dél-Duna Postagalamb Tagszövetség 87 tenyésztője 776 galambot indított. 

Minden madár lábán van egy speciális chipgyűrű és hozzá egy úgynevezett versenyóra, amely a koordináták alapján érzékeli a pontos hazaérkezést, ettől hiteles az eredmény. 
Gábor ötéves postagalambjának csupán 8 óra 53 perc kellett ahhoz, hogy hazaérjen, ezzel az idővel a második lett. A nagyvenyimi tenyésztő tíz galambot indított, mindegyikük épségben tért vissza (egy ilyen hosszú táv megannyi veszélyt rejt a galambok számára). 

Gábor elmesélte, hogy már gyerekként nagyon érdekelték a galambok, ami nem is csoda, hiszen édesapja 1985 óta galambászik, így mindig figyelte őt, és közben megtanulta a madarak nevelését, ellátását, tréningezését. Egy kicsit kérdőn néztünk ekkor, vajon miként lehet edzeni a galambokat, de Gábor készségesen vázolta nekünk a folyamatot. A hangsúly a fokozatosságon és a rendszerességen van. A fiatal galambok kezdetben a ház körül repülnek, aztán 10-20 kilométeres távra viszi el azokat, hogy onnan találjanak haza. Minden nap legalább egy órát repteti a galambokat, ez alatt nem engedi leszállni azokat, hogy az állóképességüket, a vitalitásukat növelje. Ezután pedig a dúcban pihenhetnek. Az első év során kell erre ráállítani a fiatal galambokat, és ha megszokják, akkor a második év után már kiváló versenyző válhat belőlük. 
A mai napig nem tudni, nincs magyarázat arra, hogy hogyan képes hazarepülni a galamb olyan nagy távokról. Gábor is azt vallja, hogy sok tényező befolyásolhatja a tájékozódásukat, a széltől kezdve a tömegmozgásig. 

1995 óta már Gábor is aktívan kiveszi a részét a családi csapatban, közösen versenyeztetnek édesapjával, Szalavics Józseffel; a Szalavics Dúc néven szerepelnek postagalambjaik. Országos és nemzetközi bajnokságokon indulnak, számos területi és egyesületi díjakat szereztek az elmúlt esztendők során. 

Mint azt Gábor elmondta, a galambászkodás egy hobbi, kikapcsolódást jelent számára, ugyanakkor nagyon sok időt igényel napi szinten. Kell egy rendszer is, a reggeli és az esti takarítás, takarmányozás, a felkészítés. Össze kell állítani a vitaminokat, hogy mit esznek, mit isznak éppen, mert ahogy az embereknél, úgy a madaraknál sem mindegy, hogy milyen az étrendjük verseny előtt és után, szükség van a fokozatosságra. 
Ezen a hétvégén, szombaton lesz a bajnokság utolsó fordulója, amikor is 598 kilométert kell majd minél gyorsabban teljesíteniük. Gáborék a területi tagszövetségnél jelenleg a kilencedik helyen állnak.