Nem nekrológ ez, csak szomorú emlékezés

Középiskolás korodban nem ismertelek, de az egyetemen már tudtam, hogy „ez a srác is újvárosi” (hiszen számontartottuk, hogy ki honnan érkezett Pécsre) a Május 1. utcából. Ez volt a kapcsolatunk alapja: iskolánkra büszke pécsi diákok voltunk. Én a Vasműben, Te a 26-osoknál kezdtél dolgozni, és ma is megelégedéssel gondolok arra, hogy felhívtam a figyelmedet egy üresedő sárbogárdi helyre, ahol az ügyvédi pályádat elindíthattad, majd Dunaújvárosba bekerülve folytathattad évtizedeken keresztül. Sokan ismertek és többen kedveltek, mint akinek kevésbé voltál szimpatikus.

Jó kollégák voltunk – amibe belefért az is, hogy egymástól esetenként tanácsot kértünk, és az is, ha kemény ellenfelekként vitáztunk valamilyen perben – mégsem ügyvédként, hanem nyitott, érdeklődő emberként gondolok Rád, aki a világot akarta ismerni, nem csak a szakmáját. Jó volt hallgatni, ahogy moziról, színházról, zenéről, művészetekről beszélsz, alapos ismereteid birtokában: az LGT-ről, a Pink Floyd-ról, a Katona József Színházról, a klasszikus és modern filmekről és könyvekről, Kapolcsról, Ördögkatlanról…, miközben markáns véleményed volt a napi eseményekről is. Tudom, változást vártál, de azt már nem láthatod. Beálltál a korábbi Kollégák képzeletbeli sorába, Zita, János, István, András és Fecó mellé…

Elengedlek kedves Gyuri, fizikai valódban, de csak abban, a gondolataimban továbbra is itt leszel. És tudom, nem csak az enyémben – akkor is, ha nem jössz már szembe azzal a jellegzetes, kicsit hajlott, laza testtartásoddal, ha nem is szólsz rekedtes hangodon. Ott látom kettőnket a City Café teraszán. De jó is volna, ha még együtt kavargathatnánk a kapucsínót. Cigarettára gyújtanál és azt kérdeznéd: mi újság a cseheknél, én meg Horvátországról érdeklődnék…

Ha van rá módod abban a másik dimenzióban, add át üdvözletemet közös régi barátainknak, Bodor Pistinek és Fuhrmann Iminek.

Dr. Volein István

(Dr. Rácz György búcsúztatása 2020. október 9-én 11:30-kor lesz a Dunaújvárosi köztemetőben.)