Szépkorúakat köszöntöttek, Dunaújvárosban

Ritkán alakul olyan szerencsésen, hogy egyetlen délelőttön két idős embert is köszönthet a város önkormányzata – és a városi sajtó.

A csütörtök ilyen szerencsés nap volt: előbb az Újtelepen, majd a belvárosban látogathattunk meg két, kilencven esztendejét betöltött, és jólesően élénk, kedves asszonyt.

Kati néni

Szabó Józsefné, Kati néni egyik lánya és veje társaságában fogadta a város humán ügyekért felelős alpolgármesterének, Gombos Istvánnak a köszöntését, Rákóczi utcai házában. Azt a házat pedig élete párjával ő maga építette még a hatvanas években, a főfalak kivételével gyakorlatilag a saját kezükkel hozták tető alá. Igaz, ahogyan Kati néni mesélte, a fürdőszobát sokáig nem tudták befejezni, és a két szoba is meglehetős időkülönbséggel készült el, de elkészült!

Ma üde kert közepén áll a kis ház, kívül-belül szépen gondozva, és jobbára a családfő amatőr művészként készített szobrai díszítik a kertet is, a szekrények tetejét is.

Kati néni Dunapentelén született, és a helytörténészek valóságos kincsesbányája lehetne: amit ő nem tud a faluról, azt gyakorlatilag nem is érdemes tudni. Szülei földművesek voltak, apja a malomban is dolgozott. Férje előbb a kavicsbányában, majd a Kohászati Gyárépítő Vállalatnál dolgozott, amíg Kati néni a két lányt nevelte (akiktől már két unokája van), a házépítésen dolgozott párjával, a téeszben vállalt alkalmi munkákat – borsószedést, kukoricatörést –, állatokat tartott a ház körül, és még a Vidám Parkban is dolgozott vasárnaponként egy kis mellékesért mint jegyszedő.

Megható volt, ahogy Kati néni azt mondta az alpolgármesternek: nagyon örül, hogy megérhette, ahogyan ez a szép város ilyen gyorsan felépült Pentele mellett.

Dr. Gózony Margit

Dr. Mészáros Lajosné dr. Gózony Margitot aligha kell bemutatni olvasóinknak. Nem­csak azért, mert csak néhány hónapja, hogy külön cikket írtunk róla abból az alkalomból, hogy megkapta gyémántdiplomáját egykori egyetemétől, ahol gyermekorvosi tanulmányait végezte, hanem azért sem, mert őt szinte mindenki ismeri a városban. Még ma is meg-megállítják az utcán egykori kis betegei, akik ma már többnyire maguk is szülők, sőt nagyszülők, és még mindig hálásak, amiért a doktornő a rá jellemző csendes derűvel és szelídséggel gyógyította csemetéiket.

Márpedig dr. Gózony Margitot könnyű megtalálni az utcán: a maga szabta napirendje úgy alakul, hogy délelőtt a háztartást rendezi, főz magára, délután pedig, ha szép az idő, akkor elsétál a Duna-partra, gyönyörködik a panorámában, és visszasétál Szórád Márton úti lakásába. Rossz időben sem ül sokat: szobabiciklizik. Egyedül a bevásárlást végzi helyette fia, dr. Mészáros Lajos, a Szent Pantaleon Kórház főigazgatója: a teli csomagot ugyanis elég nehéz már a teljesen egészséges, de mégiscsak kilencvenesztendős asszonynak felvinni az emeletre. Ebben néha a három unoka is segít.

2015-ben dr. Gózony Margit munkáját a város a Dunaújváros Egészségügyéért díjjal ismerte el.