A versenyzők szerint havonta is hirdethetnének szezonzárót

 Nagy Péter, a lovascentrum vezetője a szezont záró tájékozódási akadálylovas és fogathajtó versenyt követően nyilatkozott a számunkra: 
– Visszatekintve a mögöttünk álló szezonra, a sokféle esemény közül talán a pünkösdi vigadalomra vagyok a legbüszkébb. Fönnállásunk óta mindig népszerű volt, de az idén igazán sikeresnek mondhattuk. A fináléban egy nagyon jó hangulatú és izgalmas versenyt bonyolítottunk le. Hasonlóval majd csak a tavasszal jelentkezünk újra. A kaput még nem zárjuk be, hiszen vannak turistacsoportjaink, amelyeket a hagyományos programjainkkal várunk. A téli időszakra nem nyitunk ki, majd csak a tavasszal. 

Barátsággal fogadják a vendégeket 

– A vendégeink megérzik, hogy igazi barátsággal fogadjuk őket – ezt Csetnegi László, a lovascentrum általános menedzsere, az itteni folklór alapos ismerője, és az abból a mai kor emberének szóló üzenet hűséges tolmácsolója fogalmazta meg. Az odaérkező hazai és külföldi turisták, vagy az éppen csak bekukkantó látogatók is egyből bizalommal fordulnak hozzá, hiszen lerí róla, hogy segíteni szeretne, és nem tartja a zsebét minden kis információért. Ő az idegenforgalmi szakma egyik utolsó, igazi mindent tudó mohikánja. Hisz abban, hogy az odaérkezőknek szükségük van egy éppen oda akkreditált „barátra”, aki embernyelven világosítja fel őket minden ottani nyilvános dologról. 

Araczki Lászlónak a lovascentrum telepvezetőjének már az ősei is lovasok voltak, és az egész élete a lovak körül forog. 

– Nagy Péterrel, a centrum igazgatójával versenyezni hívtuk a környék lovasait. Igyekszünk, hogy változatos feladatokat kelljen nekik megoldani. A szezonzáró versenyünkről azt mondták a rajta indulók, hogy ilyet akár havonta is hirdethetnénk, mert annyira megtetszett nekik. 

– A saját lovamról azt mondhatom, hogy őbenne minden lovas tudományom megtalálható. Matyival nyolc éve dolgozunk együtt. Ő egy nagyon okos jószág. Nyugodt, biztonságban érezhetik mellette magukat akár a kisgyermekek is. A fajtáját tekintve magyar félvérnek lehet mondani. Előkelő vérvonalból származik. Nagyon büszke vagyok rá! 

A szemem fényei viszont a lányaim. Büszke vagyok rájuk nagyon. A nagyobbikat Kiarának hívják, és Szekszárdra jár rendészeti középiskolába. Nem kellett agitálni, hogy nyeregbe szálljon, korán kiderült róla, hogy neki is igazi lovas vére van. A másik csillagom a pici lány, aki hétéves. Ő a Héra nevű lovunkat hajtja, már sokat lovagoltunk közösen. Szépen tud ügetni, de már vágtába is vinné a lovát, viszont azt még nem engedem meg neki. 

Helyet csinál a fiatalabb generációnak 

Az idősebb Maszlag Gábor a szűkebb régiónk lovas sportjának egyik ikonikus alakja. 

– Számomra a szüreti felvonulások és a daruszentmiklósi szezonnyitó verseny voltak a legkedvesebbek ebben a szezonban. Az előbbieket azért kedvelem, mert nem gyilkoljuk a lovakat, hanem szépen elsétálunk velük, táncolunk és baráti társaságban szórakozunk az egész nap folyamán. Ami nagyon fontos benne, hogy egy szép népi hagyományt tartunk életben vele. 

A daruszentmiklósi versenyen is mindenki győzni szeretett volna. Az esélyük megvolt rá, de azért csináltam egy nehéz pályát, hogy a fölkészültség legyen a döntő, és ne a nyers erő. Így volt ez most a szezonzáró versenyen itt Révbér pusztán is.

Nem a lustálkodás évszaka következik 

– A lovakat naponta el kell látni, be is kell őket lovagolni, még akkor is, ha a versenyek csak a tavasszal kezdődnek. Mellette pedig van nekünk rendes munkahelyünk is, ahol helyt kell állnunk. Aztán, ahogy megjön a szezonja, megkezdődnek a disznóvágások is, ami fontos munka, de jó szórakozás is a számunkra. És, ha csoda történik és rendes hó is esik, akkor befogunk a szánkók elé, mert az is egy jó mulatság ám! Remélem, jövőre hasonlóképpen folytathatjuk, mint ahogy eddig történt! 

Lesz dolgunk a versenyszünetben is 

Tóth Lajos a maga kategóriájában (a puszta ötösben és a neki világhírnevet és Guinness-rekordot is hozó puszta húszasban, amikor az ötöshöz még tizenöt másik lovat is hozzácsatolt) az ország legrangosabb hajtójának számít. 

– Hosszú és nehéz volt az idei szezonom, sok helyszínen mutatkoztunk be. Nagyon jó érzés volt a Hortobágyon, Hajdúszoboszlón, vagy például a kaposvári bemutatón a nagyon sok néző előtt fellépni. 

Persze fogatot is tudok hajtani, de a pusztaötöst jobban szeretem. Mondhatjuk rá, hogy az sokkal veszélyesebb, de én szeretem a kihívásokat. Aztán van egy harmadik osztály is, a szüreti felvonulások. Csikósnak beöltözni, na hát azt már egy sima szórakozásként említhetem. Az egész napi bemutatózás a táncosokkal együtt: egy játék az utcákon. 

– Neked barátod a lovad? 

– Igen, mondhatom, hiszen nagyon sokat dolgozunk együtt és mindig jól kell teljesítenünk. Azt is mondhatnám, hogy munkatársak is vagyunk. Én döntök és a szavamra, vagy a mozdulataimra többé-kevésbé szót fogadnak. Nagyon sok időt töltünk együtt, többet, mint a családommal. Mellette a hivatásomat is teljesítem, hiszen tűzoltóként is szolgálok. Egy biztos, hogy egy unalmas percem sincs! 

Nagyon szép célt tűzött ki maga elé 

Csizmadia Karina Dunaföldvárról érkezett és a Rudas tizenkettedikes közgáz szakos tanulója. Féléves korában ült először lovon, igaz akkor még az édesapja előtt kapott rajta helyet. 

– A hajtást gyakorlom, amiben igazi versenyző szeretnék lenni. Az apukám a mesterem. A hétvégéket szoktam tréninggel tölteni. Nagyon sok örömöt ad nekem ez a sport. 

– A mai versenypályánk nagyon tetszett, izgalmas volt a végrehajtása és jók voltak az ellenfelek is. Igaz, hogy ez volt a szezonzáró versenyünk, de a téli időszakban otthon is lesz időm a lovaglásra.