Ha a gyerekek hazajönnek, akkor ünnep van és lakoma

A felvezetőben használt nem hétköznapi megszólítás és a kérdés interjúalanyom, Zoliapunk védjegyévé vált az interneten. A Terítéken Dunaújváros és környéke Facebook-csoportban figyeltem fel különleges stílusára és pompás ételfotóira. 

– Láttam egy képet, a családja egy hosszú asztalt ült körbe, amely roskadozott az ínycsiklandozó étkektől. Mindig megadja a módját a családi étkezéseknek? 
– Hagyományos családi lakomákat rendezek, amikor összejön a család. Nálam gyűlnek össze a gyerekek. Kata, a lányom Szentendrén él a férjével és a három unokámmal. Peti fiam Pesten él, a barátnőjével szokott jönni, a Tomi fiam meg itt él Nagyvenyimen két unokámmal. Van, mikor eljön az apám, az öcsém és a felesége is. Ilyenkor 15-16-an ülünk a családi asztal köré. Kihúzom a nappaliban az asztalt, és még hozzáteszek egyet, egy hosszú terítőt ráterítek, és finom fogások mellett kezdődhet a beszélgetés. A gyerekek már mondták, hogy ne készüljek ennyire, ha hazajönnek, de erről nem mondok le, ha jönnek, akkor ünnep van és lakoma. Mondják, hogy ez nekem a szeretetnyelvem, hogy így fejezem, ki a szeretetemet irántuk.

– Van ebben valami, nem?
– Igen, imádom a gyerekeimet! Nagy öröm ez nekem, hogy így össze tudom tartani a családot. A főzést és az előkészületeket már előző nap este elkezdem, szépen kipakolom az étkészletet, hogy másnap azzal már ne legyen dolgom. Legutóbb éjjel, ahogy a konyhából vittem be a nagyszobába a tányérokat, megbotlottam és eltörtem az egészet. Csodálom, hogy az alsó szomszéd nem jött fel a nagy zajra, de hogy szidott, az biztos, mert ugye a cserepeket is össze kellett még söpörnöm.

– Nagyon aktív a Facebookon.
– Van egy saját csoportom, a Kajafotók. A fiam röhögött rajta, amikor megcsináltam, azt mondta, hogy kevés ember lesz kíváncsi arra, hogy mit főzök. Most van benne 9600 tag. Ide más nem posztolhat, csak én. Minden recept köré írok egy kis történetet, akár a család látogat meg, akár egy hölgyvendég. 2012-ben kezdtem el komolyabban főzni, amikor elváltam a feleségemtől. Akkor még a tálalással nem nagyon törődtem, csak kiraktam az asztalra, amit készítettem. Most már tudom, hogy nagyon oda kell figyelni a részletekre, hogy az jól mutasson a képeken is. Szép asztalterítő, rajta kis virág, rendezett környezet… Több kajás csoportban osztom meg a képimet, de a Varázsfakanál-t szeretem a legjobban, ott egy nagyon jó társaság gyűlt össze. Nagyon sokat tanulok tőlük. Leginkább háziasszonyok vannak a csoportban, de olyan profin díszítenek, hogy van mit ellesni tőlük. Főleg Morvai Mártika és Rideg Margitka inspirál. Gyönyörű ételeket készítenek, tőlük tanultam meg például, hogyan kell répát faragni, vagy kis hagymából virágokat kirakni. Ezt fejlesztettem tovább, hogy a négy kis hagyma, meg a paprika adja a hagymavirágot. A gyöngyhagymát céklalébe áztatom, így rózsaszínű lesz. A Stern Laci bácsi, aki Előszálláson lakik és egy mesterszakács, többször elmondta, hogy a díszítésnél kevesebb több lenne. Mit csináljak, nem bírom megállni… Mindig telezsúfolom díszekkel a tányért. Mindenféle versenyeket szervezünk, múltkor fekete-fehér ételt kellett készíteni. Második helyen végeztem egy jin-jang emblémával. Középen rizs és aszalt szilva mártás adta a fekete-fehér mintát, szalonnába tekert nyúlmájjal körítettem. 

Volt azért olyan verseny is, amikor könnyebben oldottam meg a feladatot. Amikor vöröset és fehéret kellett főzni, kihoztam a könyvtárból a Vörös és fehér című könyvet és odatettem a készített ételhez. Feladat megoldva – mondta nevetve.

– Csak ezért elment a könyvtárba?
– Nem csak ezért. Rendszeres látogatója vagyok, hetente elhozok pár könyvet. Imádok olvasni, otthon is nagy gyűjteményem van. Már hosszú ideje minden héten elolvasok három-négy könyvet. Ötéves korom óta olvasok. Minden héten rövid élménybeszámolót írok az olvasott könyvekről facebookos olvasói csoportokban. Innen tudom, hogy tavaly 147 könyvet olvastam el. Életem során 5-6 ezer könyvet biztosan elolvastam már. 

– Ennyi szabadideje van?
– A szabadidőmben, főleg este olvasok. A munkám miatt erre állt rá a szervezetem. A dunaújvárosi kórházban vagyok ápoló a pszichiátria zárt osztályán. Már húsz éve. 

– Megterhelő lehet ez a munka…
– Igen, az is. Más, mint a többi osztályon, de a könyvekkel szinten tartom magam. Az olvasás és a főzés csak hobbi, az ápolói munka a hivatásom. A ritmusom ráállt már az éjszakai ébrenlétre, itthon hajnal négyig szoktam olvasni.
– Régóta az egészségügyben dolgozik. Ön miért maradt? Hallani elégedetlenkedő hangokat.
– Elégedetlenkedők mindig vannak. Nemrég emelték a fizetésünket, én ebből simán megélek, persze mindig lehetne többet és többet keresni, de nem panaszkodom.

– A könyv és a főzés mellett mi az, ami kikapcsolja?
– Régebben íjászkodtam és motoroztam, de a motort eladtam, és az íjászkodás is elmaradt. Szeretem a Tankcsapdát, az Ossiant, imádok koncertekre járni. Ez hiányzott legjobban a járvány alatt. Rockmaratonra is jártam, de a Metal Factoryt sem hagytam ki. Soha ilyen kényelmes fesztiválon nem voltam, koncertek után otthon zuhanyoztam, és a saját kényelmes ágyamban aludtam. A gyerekek is rockerek, Tomikám nem volt hatéves, már a nyakamban ült az Ossian-koncerten. Én magam már nem iszom alkoholt húsz éve, e nélkül is jól érzem magam, lényeg, hogy dübörögjön a rock!

– A blogjában ízesen beszél, azt hittem ilyen az életben is, de meglepődve tapasztalom, hogy teljesen normális, hétköznapi szavakat használ. A névjegyévé vált a „teccikértenyi?”. Mi ennek az eredete?
– Még annakidején egy társkereső oldalon volt egy fórum, ahol ezt először használtam Szalacsi Sándor után, szabadon. Imádták a csajok, azóta tudatosan használom minden poszt után. A stílus pedig szintén tudatos, mert jól illik a régimódi beszéd a hagyományos ételekhez. Olvasott ember vagyok, fogalmazni is tudok, ráadásul elvégeztem egy újságírói iskolát is. Hobbiból írok novellákat és verseket. Volt már, hogy szerelmes novellámmal második helyezést értem el egy pályázaton, de én nem tudnék mindenről írni, csak arról, ami érdekel. Ezért nem képzem magam szakácsnak sem, mert nem vagyok hajlandó olyan ételeket főzni, amit nem szeretek. 

– Mi a kedvenc étele?
– Leginkább a marhapörkölt, de szeretek minden pörkölt félét, vadat, birkát, pacalt. Jöhet a tejfölös csirkepaprikás nokedlivel is, de a marhapörkölt visz mindent. Lábszárból vagy nyakból, jó vörösborosan. Szeretem a nagyhúsokat, csülkök, oldalasok, sültek, mind jöhetnek, ezek a jó kis békebeli kalóriadús kaják. Nem vagyok a reformkonyhák híve. 120 kiló vagyok, nem véletlenül lettem ennyi, de szerencsére nem vagyok beteg, jól érzem magam. Azt szoktam mondani, hogy semmi olyat nem eszek meg, amiben nincs legalább két halálos adag koleszterin.

Verses recept

zoliapunk: Korhelyleves

Tegnap ahogy éppen a piacon sétáltam
Egy savanyú káposztás árusra találtam
Megdobbant a szívem, megcsordult a nyálam,
De régen is vót mán korhelyleves nálam
Vettem hát káposztát, meg egy adag sonkát
Hadd töltsük meg vele zoliapunk gyomrát
Kockázott füstölt hús, pirul a lábosban
De jó vóna ezt majd megenni párosban
Nem jön egy kishölgy se hozzám ilyen céllal
A hagymát is én vágom fel a svédacéllal
Aranyra dinsztelem s a virslit is öt párat
Felkarikázgatva megtöltik a tálat
A savanyú káposztát átvágom, átmosom
Így a savanykása a szűrőn átoson
Teszem a fazékba bő vízzel felöntöm
Sóval, őrölt borssal fűszerezem rögtön
Jó piros paprika is akad a kezembe
Következő percben szórom a levesbe
A spájzpolcon levő gersliből fél marok
Megmosás után a lében kavarog
Édes káposztából egy jó negyed fejnyi
Laskára vágva kell a levesbe keverni
Kerülközött még némi sárgarépa bele
De az csak azért, hogy jobb legyen a leve
Ezután már csak egy órácskát főztem
S végén a tejfölös habarást tetőztem
Tálalás előtt még kapott Erős Pistát
S vettem a tányérba egy jó adag mintát
Mondhatom ez vót ám a finom kis lakoma
Bezabáltam akár egy bakancsos katona
Ki nem pukkad hasam, nem kell ám félteni
Ha kedvet kaptál, főzd meg ! 😉 ....teccikértenyi? 😃