Varga József tíz éve készíti a terepasztalát

– Gyerekkori álom vált valóra?

– Tinédzserkori bakancslista volt a terepasztal készítése. Tízévesen kaptam az első mozdonyomat. Lenyűgöztek a pici csodák és a látott terepasztalok. Karácsonyra, születésnapomra mindig ezt kértem. Ezek az egyszerű, akkor kapható NDK kismozdonyok voltak. Sokat játszottunk a gyerekekkel lent a földön, de az gyűrődött és koszolódott. Kisiklott a szerelvény, tört a váltó, nem volt az igazi. Ezért gondolkoztam saját terepasztalban. Az első ötlet az volt, hogy egy nagyobb asztalon játszunk majd, de láttam füveket és fákat is, ekkor elkezdtem füvezni, fázni. Valahogy beleszerettem, gyűröm a fát, ragasztom a füvet, kezdtem úgy nézni, mint egy állóképet egy valódi tájról, mint egy festményt az alkotó. Húsz éve kezdett érlelődni bennem, hogy nekem is kell egy saját terepasztal. Ekkor elkezdtem tervezni a pályát, a technikát, a villamosságot, az emelkedőket, a szerelvények hosszát, satöbbi. 1:120 a méretarány, de a tervezésnél figyelembe kellett vennem a nagyszoba méretét, mert nem volt más helyem a kivitelezésre. Ha lenne nagyobb szobám, akkor nagyobbat készítettem volna. Most éppen elférünk mellette körben. 

– Ön házas?

– Igen, miért?

– A felesége mit szól hozzá?

– Támogat.

– Szerencsés ember! De térjünk vissza a terveihez.

KÉPGALÉRIA

– Tíz évvel ezelőtt kezdtem el a kivitelezést és a beszerzést. Az első megoldandó problémát az asztal jelentette, először fából szerettem volna az alapját elkészíteni, de egy asztalos ismerősöm lebeszélt róla a fa vetemedése miatt. Gipszkarton könnyűprofil lett az alja, amelyen rétegelt falemez van, ezt több darabból állítottam össze, hogy a moduláris felépítés miatt könnyű legyen fejleszteni és javítani. Az egész szerkezet egy csigás megoldással van felhúzva a mennyezetig. Így csak az aktuálisan készített modul foglalja a helyet a szobában. Jelenleg nyolc modulból épül fel a rendszer.  Új beszerzésű alig van a terepasztalon, mind használt. Ha láttam valahol, hogy hirdetnek olyan terméket, ami nekem jól jöhet, akkor elmentem és megalkudtam érte. Majd ezeket megbarkácsoltam. Például a mozdonyra ledeket raktam, előre fehéret, hátra pirosat. A tervezésnél a meglévő helyet úgy kellett kihasználni, hogy valóban látványos legyen, ezért két szintes a pálya. A gyári emelkedések helyett sajátot kellett tervezni, mert a nagyszoba kicsinek bizonyult hozzá. El kellett bírni a mozdonynak a szerelvényeket az emelkedőkön is a megfelelő dőlésszög beállításával, de az sem baj, ha az állomáson is elfér szerelvény. 

– Mennyire nehéz technikailag elkészíteni egy terepasztalt?

– Nagyon nehéz, és sok agyalás van benne. Munka mellett készítgettem, fúrtam, faragtam, szépítgettem. Villanyszerelő az alapszakmám, de elektrikus, technikus, energetikus lettem, de foglalkoztam plc-vel is, emiatt nem volt kihívás a villamos rendszert elkészíteni, fotocellák vannak benne, elektronikus működésűek a váltók. Az irányt én jelölöm ki, a fotocella érzékeli a mozdonyt és automatikusan átáll a megfelelő irányba a váltó. Torlódás esetén pedig az érzékelőknek köszönhetően leáll a forgalom. 28 váltó van a terepasztalon, és egyszerre több szerelvény is mozoghat rajta. Most jönnek a fiamék Pestről, ilyenkor körbe álljuk az asztalt, és lefoglal mindenki egy-egy csomópontot, aminek a forgalmát kezeli. Az állomásokon több vágány van, a szabvány méretű síneket vágni kell és úgy összeilleszteni, hogy javítás esetén az adott szakaszt a többi megbontása nélkül ki lehessen szerelni. Ezek le vannak csavarozva, mert a mozdony ereje eltolná. A megbontás miatt pedig speciális kuplungokat szereltem be. Vágás, reszelés, forrasztás, flexelés, ezt ment folyamatosan. Több olyan fejlesztésem van, ami talán a gyárat is érdekli. Elképzelhető, hogy a későbbiekben az ötleteimet és megoldásaimat hasznosítják majd. Van több ötletem is. Fejlesztési lehetőségként programozott vezérlésen gondolkodom érintőképernyővel, de a mozdony hangját is be szeretném építeni a terepasztalba és ahol elhalad, ott lehet majd hallani a zakatolását. Addig marad ez a legrégebbi analóg rendszer, azaz a sínre adok feszültséget, ha plusz-mínusz, akkor előre megy, ha mínusz-plusz akkor hátra, a feszültség emelésével pedig növekszik a sebesség.

– A terepasztal tulajdonképpen egy álmennyezetként funkcionál, ha fel van húzva, de mivel mindig szerelem, így az álmennyezet része alig van fent. Valamit mindig szerelni, javítani kell, hol egy fotocellát, hol egy házvilágítást, hol a váltókat. Volt olyan ismerősöm, aki mikor meglátta az asztalomat, lakást akart velem cserélni. 

– Szeretem így egyben látni, egyszer a szoba egyik sarkából nézem, majd a másikból, különböző nézőpontokból más-más részlet lesz hangsúlyos. Mindig találok üres helyet, ahova elképzelek egy lapátos embert, vagy egy padon pihenőt. A NDK elárasztotta a világot ezzel a szabványmérettel, de az egyesülés után már nem gyártották tovább. A 2000-es években kezdték észrevenni, hogy igény van rá, ezért újra beindult ezeknek a gyártása, de olyan áron lehet megvenni, ami egy magamfajta kisnyugdíjasnak szinte lehetetlen, pedig nagyon szép autókat, fákat és emberkéket lehetne venni. 

– Mennyibe került idáig a szenvedélye?

– Relatíve nem sokba, mert hosszú évek gyűjteménye, tehát nem egy összegben fizettem érte. Talán milliós nagyságrendet mondanék, de lehetne ez százmillió is, ha mindent újonnan vettem volna meg. Van olyan gőzös, ami valóban gőzöl, hangot ad ki, kihajol a masiniszta, satöbbi. Egy csoda, de fél milliónál kezdődik. Nekem erre nincs pénzem, marad a használt. Nem járok kocsmába, nekem ez a szórakozás. Rokonoktól, ismerősöktől kapok mindig valamit, hol egy autót, hol egy emberkét. Most egy létrára mászó tűzoltó jól jönne. 

– Amikor a feleségem nincs itthon, akkor leengedem a terepasztalt. Hagyma, szalonna, kenyér és a mozdonyok, én így elvagyok napokig, hetekig. Mikor a gyerekeink hazajönnek, mint most is a feleségem születésnapjára, leengedem a terepasztalt és vonatozunk a gyerekekkel és az unokákkal. Nagyon élvezik. Készíttettem hozzá egy speciális bakot, amin áll, így stabilan áll a játék közben. Nem érdemes rövid időre leengedni, mert egynapos szertartás a leengedés, a takarítás, a szerelvények elhelyezése, és még egy nap az elpakolás és az asztal felhúzása. Mindent kihúzok, a fákat, az épületeket, a villanyoszlopokat. Ez egy szertartás szinte. Általában az elrakás és a felhúzás több idő, mert nincs szívem olyan gyorsan elrakni, még csodálom egy darabig, mire rászánom magam. Fájó szívvel húzom fel, megmondom őszintén.