A törzsvendégek tartják ma is életben a vendéglátói szakmát

Az örökifjú üzletemberrel, akinek a tevékenysége már régen túlmutat a kezdeti sikereit hozó alap­hivatásán, ezúttal kizárólag a vendéglátós emlékeiről kérdeztük, hiszen neki papírja is van róla, hogy mestere a felszolgálásnak. Naponta bizonyítja, mennyire fontosak számára a törzsvendégek: 

– Amikor egy üzletet kinyitunk, az első pillanattól kezdve a személyzettel közösen azon kell dolgozni, hogy a vendég visszajárjon, mert kellemesen érzi magát nálunk, mert itt jobban elkényeztetik, mint a többi helyeken. Fontos, hogy azt a pénzt, amit itt elkölt, azt szívesen fordítsa a szolgáltatásainkra. 

Azt szoktam mondani a személyzetnek, hogy az a jó felszolgáló, aki önmagából is tud egy kis pluszt adni, amit a személyiségéből tud sugározni. Azt is hozzá kell tenni a felszolgált finomságok mellé. 

– Mit kell megjegyeznie a törzs­vendégről a felszolgálónak? 

– A vendég olyan, mint egy jó szerető. Mindent tudni kell róla, amit megenged, és azt is, hogy a kínálatunkból mit, hogyan szeret. Például tudjuk, hogy a kávéból melyik fajtát, és azt milyen módon, meleg vagy hideg tejjel, tejszínnel, habbal, cukorral, mézzel, vagy ezek nélkül kedveli. Képzeljük, hogy az egyéb ital-, vagy az ételfajtáknál mennyi variáció lehetséges. 

Természetesen azt is illik tudnia, hogy milyen pohár a kedvence. Hogy még fokozzam ezt, nálunk, a Cornerben saját, a nevével gravírozott kanalakat is tartunk a törzsvendégek számára. Ezek nagyobb méretűek, mint a ma divatosak, de sokan a méretesebbeket jobban kedvelik. 

– Nekik nagyobb porció jár? 

– Semmiképpen! Több figyelem, de semmi olyan megkülönböztetés, ami a többi vendéget sérthetné. Ennek a megkülönböztetésnek számtalan formája létezik a kereskedelem és a vendéglátás területein, de akár a benzinkutaknál is. Mindenkinek nagyon fontossá vált egy törzsvevői kör kialakítása és megtartása. 

Mi a legfrekventáltabb helyen lévő asztalunkat kineveztük az ő részükre. Én például sűrűn meghívom őket, hogy legyenek az én vendégeim. Azért is fektetünk külön figyelmet rájuk, mert a közelmúltban, amikor nagy hullámvölgyben volt a vendéglátás, akkor ők tartották bennünk a lelket. 

– És a régi időkben? 

– A ’70-es években persze nem voltak ilyen megoldások, de az Arany Csillag Szálloda nagy presszójában, ami az akkoriak kedvenc helye volt, nagyon kényelmes ülőbútorokat helyeztek ki és különleges bánásmódban részesítették őket. Mindent persze nem ír felül ez a pozíciójuk, mert például abban az időszakban, amikor kora délelőtt tilos volt szeszes italt felszolgálni, akkor ők sem fogyaszthattak azt. 

– A törzsvendégkör létrehozása csodákra is képes volt! Például életre tudta kelteni velük a már elhagyott üzleteket. Ilyen volt például a Szalki-szigeten az Öreghalász kisvendéglő. 

– A nulláról indultunk, ezért ki kellett találni olyan programokat, amivel a vendégeket oda tudtuk csalogatni. Dél-szláv esteket és halvacsorákat rendeztünk. Akkor még nagy dolognak számított a diszkó, amivel szintén sok vendéget tudtunk odacsalogatni. Ezek a dolgok jól működtek, telt házas estéket hoztak. 

– A Szélkakas fogadó föltámasztása igazi csodaszámba ment, a gyakran üresen kongó étteremben rövid idő alatt, üres asztal híján állva is fogyasztották a babgulyást a vendégek. Protekcióval. 

– Az is egy nagyon kellemetlen, de érdekes korszak volt, az áruhiányé. Primőr árukat, déligyümölcsöket, minőségi italokat nem lehetett Magyarországon beszerezni, és ezért kínálni sem a vendégek számára. Ezért hetente jártam ki Bécsbe, ahol aztán ezeket legálisan felpakolhattam a részünkre. Hogy volt-e kockázat a sok drága áru beszerzésében? A jó minőségi ételre és italra mindig volt vevő. 

A törzsvendégek fél Európából érkeztek. Nagy részük kamionos volt, akik, mivel az autópálya akkor még nem létezett, a régi hatos úton közlekedtek. A számukra is találtunk vonzó kínálatot. Nálunk ingyen fürödhettek, a konyhánk éjjel-nappal működött, idegen nyelvet beszélő személyzetet tartottunk, a technikai problémáik megoldására megbízható szervizt tudtunk nekik ajánlani, és nagy parkoló állt a rendelkezésükre. Ezek akkor még ritkaságnak számítottak. Az az idő elmúlt, az a sikertörténet megismételhetetlen. 

Ezzel a hellyel kapcsolatosan megtanultuk, hogy vannak olyan dolgok, amik ellen nem tudunk védekezni. Nem állhatunk egy lábon, ha talpon akarunk maradni. Akkor a jugoszláviai polgárháború miatt megszűnt az a közlekedési irány, s vele elveszítettük a vendégeink jó részét. Az utóbbi években pedig át kellett vészelnünk a Covid-járványt. 

– A Cornerről szólva... 

– A kávéházunkban a jó minőséget, a mai kornak megfelelő kínálatot, és elfogadható mennyiségű adagokat kínálunk. Vannak, akik ez utóbbi növelésével szeretnének előnyhöz jutni, de én annak soha nem voltam a híve. Helyette igyekezünk a vendégek itt eltöltött idejét a szolgáltatásainkkal kellemesebbé tenni. 

A kávéházi rész mellett már az elejétől kezdve szerettem volna újból szálláshelyeket is kialakítani. Ez egy hosszú, tíz éven át tartó folyamat volt. Persze a szállodánál is szükségesek a visszatérő vendégek. Abban a szakmában is természetesen fontos dolog az ár, de a legfontosabb a tisztaság. Az összes kapcsolódó szolgáltatás csak utána következik. 

Törzsvendégek a kávézóban – a felszolgálóknak tudniuk kell, milyen ételt, italt fogyasztanak szívesen, hogyan isszák a kávét

Fotók: BAT