Zsolt a világot adta a mozgássérült Barbara kezébe

Sokáig tényleg csak álom volt Kocsispéter Barbara számára az, hogy kerekesszékes lévén az otthonától távolabbi helyekre is eljusson, s akár rendszeresen utazgasson. Életében a fordulópontot az jelentette, amikor találkozott párjával, a szintén mozgáskorlátozott Balogh Zsolttal, aki a lemondás helyett inkább arra törekedett, hogy igenis megvalósulhasson az akkor már közössé vált álom.

Több mint félszáz hazai helyszínen voltak már, az utazások során mindent maguk bonyolítanak

Így Barbara és Zsolt utazni kezdett, első úti céljuk tizenhat évvel ezelőtt Szigetvár volt. Azóta több mint félszáz helyen – például Gödöllő, Hortobágy, Pécs vagy éppen a fehérvári Bory-vár – voltak már, s az élmények megörökítése mellett egy idő után azt is dokumentálni kezdték, mozgássérültként hogyan lehet jól megközelíteni a helyszíneket. Létrehoztak egy Facebook-csoportot („Csináld magad! Két láb, négy kerék”) is erre, sok fotóval, videóval, élő bejelentkezéssel, hogy sorstársaiknak reményt adjanak, példát mutassanak.A kezdetekről a nyitott hátgerinccel született Barbara mesélt, a háttérben azonban ott volt Zsolt is, aki torziós disztóniával éli az életét. Otthonuk egy többé-kevésbé akadálymentes dunaújvárosi panellakás, ahová négy éve költöztek Budapestről:

– Gyermekkoromban kedvenc tévés műsorom volt a „Másfélmillió lépés Magyarországon”. Rockenbauer Pálra példaképként tekintettem. Édesanyám akkor azt mondta, azért nézzem ezt a műsort, mert mozgássérültként ezekre a helyekre nem tudok eljutni. Körülbelül húsz év múlva, amikor már Zsoltival együtt néztük a filmsorozatot, egészen más hozzáállást tapasztaltam. Az ő ötlete volt, hogy próbáljunk meg mégis elindulni. Én pedig a mai napig is nehezen hiszem el, hogy gondolt egyet, és bebizonyította annak az ellenkezőjét, amit anyukám állított. Ezzel szinte kezembe adta a világot – emlékezett vissza Barbara.

Szigetvárra Budapestről vonattal utaztak, Zsolt segített a kerekesszéket feltenni a szerelvényre, Barbara pedig pár lépést téve szállt föl és le. Ennyit általában meg tud tenni magától is. A fiatal nő számára csodás, szinte leírhatatlan élmény volt az, hogy nem képernyőn át, hanem élőben, közvetlen közelről láthatta a várat, a környéket.

Az utazásokat lényegében azóta is így oldják meg: Zsolt a segítő, aki a kerekesszék összecsukását és elhelyezését segíti vonaton, buszban. Ezt általában igyekszik egyedül megcsinálni, de ha valaki segít, azt szívesen veszi.

Az elmúlt évek során bőven volt alkalmuk megtapasztalni a magyar társadalom hozzáállását a mozgássérültekhez. Korábban Pesten azt érzékelték, hogy sokan inkább elmennek mellettük. Vidéken valahogy egyértelműbb volt, hogy valaki fölajánlja a segítségét. Az elmúlt tizenhat évben viszont összességében jó irányba változott a helyzet – állítják. A járműveknél is előny, hogy egyre több az alacsony padlós, de van még hova fejlődni. A pár hozzáállása szerencsére olyan, hogy nem ijednek meg egy-egy nehezebb helyzettől, inkább keresik a megoldást.

Anyagilag nincs segítségük, minden utazást saját pénztárcájukból fizetnek. A mozgáskorlátozottaknak járó kedvezménnyel elég olcsón tudnak jegyet vásárolni, azon kívül pedig csak némi élelmiszerre és belépőjegyekre költenek. Ott alvós kirándulásuk még nem volt, az nyilván drágább lenne a szállásköltség miatt. A jövőben viszont már ilyet is szeretnének, erre keresik most a megoldást.

A pár a harmadik-negyedik kiruccanás után gondolta úgy, hogy szeretnék megosztani a fotóikat és az információkat is. Így tudnak segíteni másoknak.

– Először azt a célt tűztük ki, hogy az ország összes jelentős várát, kastélyát, történelmi emlékhelyét megnézzük. Idővel aztán bővült a sor: felkerestünk tájházakat, múzeumokat, rendezvényeket. Legutóbb Szekszárdon voltunk, a bor- és pálinkafesztiválon, illetve a szomszédos Rácalmás Tökfesztiválján is jártunk. Az oldalunkon sok hozzászólás olvasható, s volt olyan is, aki elindult általunk bemutatott helyszínre. Ahhoz azonban, hogy valaki ezt mozgássérültként megtegye, partner, segítő is kell, úgy, mint nekem – mondta Barbara. S ez nem minden esetben adott. Egy elektromos székhez ugyanis például három ember kell, egy manuálishoz pedig legalább egy. Barbara és Zsolt tovább folytatja az országjárást, a közvetítést a „Csináld magad! Két láb, négy kerék” csoportban, de vannak egyéb, nem is olyan elérhetetlen céljaik.

Vágyuk például egy olyan útikalauz, amelyben összefoglalhatnák az eddigieket. Aztán, jó volna egy olyan motivációs dokumentumfilm megalkotása is, amelyben be tudnák mutatni, hogyan utaznak, miként jutnak el egyik helyszínről a másikra. Ez másoknak is hasznos lenne.

S ha volna rá lehetőség valahol, akkor kiállítást is szívesen összehoznának a fotóikból.