Zavadszky, a mindig mosolygó, csupaszív középpályás emléke

23 évesen, 1998 nyarán került Varga Zoltán vezetőedző frissen élvonalba jutó együtteséhez a Ferencvárostól. A zöldeknél 1993 nyarán mutatkozott be az élvonalban, kulcsemberként számítottak rá, tagja volt az 1995-ben BL-be jutó együttesnek, de a folytatásban gyakran kiszorult a kezdőből, ezért elfogadta korábbi, Üllői úti trénere invitálását, Fejérbe szerződött. Aligha gondolta, hogy két évvel később pályafutása egyik legnagyobb sikereként bajnoki aranyat ünnepelhet.

Neje, Mónika férje halála óta nagyon ritkán nyilatkozik, ami tudatos döntés

A Dunaferr két évtizeddel ezelőtti bajnokcsapatából mindössze a mindig mosolygó középpályás nincs az élők sorában, 2006. január 7-én vesztette életét a szigetországban. Az őszi hónapokban a családja is vele volt Cipruson, azonban a karácsonyi ünnepeket és az újévet itthon töltötték, az év elején, a felkészülés kezdetén Zavad­szky egyedül tért vissza Ciprusra. Klubjával megkezdték a tréningeket, edzőtáborba készültek, a família az után utazott volna utána. A labdarúgó két, immár 21 esztendős fia is focizott, ám néhány évvel ezelőtt szakítottak a játékkal, az ikrek csak kedvtelésből rúgják a labdát. Mindketten jogot tanulnak, Norbert Budapesten, Roland Pécsett.

Nem szeretné feltépni a régi sebeket

Zavadszky Gábor neje, Mónika férje halála óta ritkán nyilatkozik, nem keresi a nyilvánosságot. Kedves volt, de mindössze néhány mondatot mondott férjéről.

– Ritkán szólalok meg, ami tudatos. Amikor évforduló van, a férjem pályafutásának egy-egy fontosabb állomása, a bajnoki címek, kupagyőzelmek, válogatottbeli szereplései, vagy a halála kapcsán, pár mondatot elmondok, de nem akarok szerepelni, mint ahogy a fiaim sem. Ennek az az oka, hogy nem szeretném feltépni a régi sebeket, megtanultunk Gábor halálával, ezzel a hatalmas veszteséggel együtt élni. A Dunaújvárosban töltött időszakra is szívesen emlékszem, a fiúk akkor születtek, amikor Gábor ott játszott. Szerette, hogy remek volt a társaság. Jóban volt mindenkivel, különösen Salamon Miklóssal. A legjobb barátja a szintén volt válogatott játékos, Hrutka János, akivel együtt kerültek a Ferencvárosba, elválaszthatatlanok voltak. Ha kérhetem, őt és Salát (Salamon Miklós, a szerk.) kérdezze a férjemről.

Hrutka János, azaz Rudi ugyanúgy 1974 kora őszén született, Zavadszky egy hónappal korábban. Előbbi a Kőbányai Lombikban, utóbbi a Ganzban kezdett futballozni, a Fradiban keresztezte egymást a karrierjük.

– Gáborral ugyanazon a napon kerültünk a Fradi felnőttkeretébe 1993 tavaszán, ő már a nyáron bemutatkozott az első csapatban, én két hónappal később. A foci szeretetét nagypapájától örökölte, aki szintén ismert játékos volt. Alig 12 évesek voltunk, amikor az Üllői útra igazoltunk, a serdülő III. volt az első csapatunk. Én egy évvel megelőztem, Kőbányáról jöttem, ő a Mávagból, azonnal barátok lettünk. Később elválaszthatatlanok voltunk, minden edzőtáborban egy szobában laktunk, ikreknek neveztek bennünket. Gabi volt a legjobb barátom. Végigjártuk a serdülő, az ifi, az olimpiai válogatottat, szerepeltünk a felnőtt nemzeti együttesben is. Együtt távoztunk az Üllői útról, vált szét utunk, amikor ő 1998 nyarán Újvárosba, én pedig a Bundesligába, az 1. FC Kaiserslautern gárdájához kerültem.

Az ötkarikás válogatott Európából elsőként jutott ki az 1996-os atlantai olimpiára, fiaink az Üllői úton 2–1-re verték a skótokat, a győztes gólt Zavadszky szerezte.

– Pályafutásunk talán legszebb, közös pillanata volt, Zava találata kellett az ötkarikás részvételhez. Az olimpián ő kezdőember volt, én is ott voltam Atlantában, de pályára nem léptem. Két évet meg közösen szerepeltünk az Üllői úton, aztán másutt próbáltunk szerencsét, a kapcsolatot végig tartottuk. A nagyobbik lányomnak Gábor a kereszt­apja, Móni a keresztanyja, én pedig Rolandnak vagyok a keresztapja. A másik fiának, Norbinak pedig Móni bátyja, Tamás a keresztapja. Zava halála sokkoló volt, nagyon megviselt. Hajnalban hívott a felesége, hogy már úton van Bécsbe a reptérre a testvérével, ugyanis onnan korábban indultak gépek, mint Budapestről. Csatlakoztam hozzájuk én is, követtem őket, hárman szálltunk fel a gépre. A gyerekek még kicsik voltak, itthon maradtak, megrázó, hihetetlen volt az egész, élettelenül látni a barátomat, ez örökké belém égett. A január 6-i dátum kitörölhetetlen, minden év emlékezéssel indul, de a szeptemberi születésnapját is észben tartom, és mindig vannak focival kapcsolatos évfordulók, 25 éve jutottunk a Bajnokok Ligájába a Fradival, az ünnepség szervezése zajlik, a nyáron következnek a megemlékezések. Nyilván szóba kerülnek azok, akik sokat tettek hozzá, de már nem lehetnek velünk, meghalt Szívós István elnök, Novák Dezső edző, a játékosok közül Simon Tibor csapatkapitány sincs már közöttünk. Jövőre pedig a negyedszázados évfordulója lesz az atlantai szereplésnek.

Mindig pozitív volt, imádtak a társaságában lenni

Hrutka szerint Zava rendkívül okos futballista volt, előre látta a pályán következő eseményeket, a játék minden eleme a fejében volt. – Azt nem tudom mondani, hogy tökéletesen fejelt, lőtt vagy cselezett, a foci egyetlen szegmensében sem volt kimagasló, azonban mindenben átlag felettire volt képes, értette a futballt. Pontosan tudta, hova kell passzolni, helyezkedni, mindig megjátszható volt, kis területen is hatékonyan focizott. Nem csak a pályán, a hétköznapokon is jó döntéseket hozott, sokat tanult, például jogot is – végül nem fejezte be –, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre járt. Az iskola mindig fontos volt számára, ahogy én is, ő is szakítani akart azokkal a sztereotípiákkal, hogy egy labdarúgó nem érdeklődő, nem alkalmas arra, hogy komoly végzettséget szerezzen. Mindenki szerette őt, nagyon kedves, állandóan mosolygó ember volt, viccelődött, poénkodott, nem volt rossz kedve soha. Ez volt az ereje a személyiségének, mindig képes volt pozitív töltetet adni a környezetének, ezért imádtak a társaságában lenni.

Szorgalmas volt, lelkiismeretes, alázatos

A Dunaferrben Salamon Miklóssal töltötte a legtöbb időt, bár a többiekkel is mindig szót értett.

– Négy évet játszottunk együtt, előzőleg ellenfélként találkoztunk a pályán. Amikor Újvárosba került, rögtön azonos hullámhosszra kerültünk, egymás mellett ültünk az öltözőben, szobatársak lettünk a túrákon. Eleinte a fővárosból járt le, amíg nem bérelt lakást a klub, két edzés között nálunk töltötte az időt – még nem volt gyerekünk, a párommal éltem –, Zava elvonult tanulni az egyik szobába. Nagyon jó agya volt, akkor járt a jogra, ha nem volt tankönyv a kezében, néha videojátékoztunk, de nem ez volt a jellemző. Tisztelettudó volt, mindenkivel kedves, kerülte a konfliktusokat, nem emlékszem arra, hogy bárkivel összeveszett volna. A pályán szorgalmas volt, lelkiismeretes, alázatos, az első itteni évében nagyon sok gólt is lőtt. Varga Zoli volt az edző, Zavánál kinyílt a gólzsák, 15-ször talált be, fontos meccseket döntött el középpályásként. Később, Egervári Sándor edzősége idején is lőtt gólokat, de nem ennyit, igaz, nem is ez volt a dolga. Amikor az egyéni rekordra sor került, még volt pár meccs a bajnokságból, hozzám fordult. „Mit szólsz, Sala, nem semmi, hogy nem vagyok támadó, mégis 15-nél járok az NB I-ben…” Mondtam is, ez tényleg rendkívüli. Abban az idényben természetes volt, hogy rúgja a gólokat, meccseket dönt el.

A Dunaferr mellett többi élvonalbeli csapatával is bajnok lett

Gyerekként a Ganz-Mávagban kezdett futballozni, a választás nem volt véletlen, nagypapája, Závodi István is itt kergette a labdát jobbszélsőként, a magyar válogatottban is szóhoz jutott két alkalommal 1932-ben. A Prágában vívott derbin be is talált a hazaiak kapujába. Unokája négyszer öltötte magára a címeres mezt. Zavadszky is a Mávagban mutatkozott be a felnőttek között, majd 18 évesen került a Ferencvároshoz, az NB I-ben 1993 nyarán szerepelt először az Üllői úton. A zöldeknél 118 bajnokin 16-szor talált be, a Dunaferrben töltött három idénye során jobban ment neki a gólgyártás, 102 találkozón 36-szor zörgette meg az ellenfelek hálóját. A szakmai stáb a bajnoki arany, ezüst, majd negyedik hely után az MTK-hoz távozott, ide igazolt Zava is, három idényt húzott le a Hungária körúton, 98 meccsen 20 találatot jegyzett. Fél évre visszatért az FTC-be, nem is játszott rosszul, az anyagi gondokkal küzdő Üllői útiaktól Ciprusra szerződött. Az Apollon Limassolhoz távozott, 2006 januárban, tüdőembóliában vesztette életét. A csapatorvos felelősségét firtatták az ügyben, de felelősségre vonás nem történt.

A középpályás mindegyik élvonalbeli együttesével bajnok lett. A Ferencvárossal két magyar bajnoki címet (1994/1995, 1995/1996), három Magyar Kupát (1993, 1994, 1995) és három Magyar Szuperkupát nyert (1993, 1994, 1995). Bajnok lett a Dunaferrel (1999/2000) és az MTK-val (2002/2003), az MTK-val Magyar Szuperkupát is szerzett (2003). Az Apollon 2006 nyarán megnyerte hazája bajnokságát, ám Zavadszky Gábor azt már nem élte meg.