ötvenéves emlékek

2019.05.29. 14:00

Visszarepítette őket az időben a réges-régi kapszula tartalma

Horváth József Előszállás egyik rangos és sikeres vállalkozója, aki időben érkezett az általános iskola ötvenéves időkapszulájának a felnyitására. Többszörösen is érintett volt annak a létrehozásában. Erre a délutánra örömmel tette szabaddá magát, hogy szembesüljön az emlékekkel, és felidézze életének azt a szakaszát. Az általa elmondottakat adjuk közre.

Balogh Tamás

– Az akkoriak közül tizennégy évesen az iskola egyik legrosszabb tanulója és gyereke voltam. Nem vagyok rá büszke, de nem is szégyellem. Akkor az Indián őrs tagja voltam, és mi lettünk megbízva, hogy készítsük elő ennek az időkapszulának a létrehozását. Végül az egész iskola lázasan készülődött erre a feladatra. Számomra nem sok meglepetés volt benne, de azért nagyon örültem, hogy itt lehettem ezen az ünnepi alkalmon. Érdekes volt látni, hogy milyen meglepetést okozott a benne őrzött üzenet azoknak, akik akkor nem láthatták ezt.

Nehéz volt az iskolatáska

– Heten voltunk testvérek. Anyánk időben keltett bennünket, felöltöztünk, reggeliztünk és elindított bennünket az iskolába. Nem mindig sikerült odaérni, hiszen nehéz kihívásokkal találkoztunk. Út közben mindig lehetett találni egy-két hidat, ami alá bedugtuk a táskánkat, és bizony időnként fontosabbnak találtuk kimenni játszani a „túzokba”, vagy a „téli állásba”, amik generációk óta kedvelt bujkálós-játszó helyei voltak a helyi gyerekeknek…

Fegyelmezés

– A hasonló kalandokért persze aztán megkaptuk az érte járó büntetést: jól elvertek bennünket az iskolában és otthon is, de azt gondolom, hogy azt kellett tenniük. Tudom, hogy ma már furcsának tűnik, és komoly jogokat sértene, ezért nem bánthatják a gyerekeket, nekünk viszont szinte hiányzott volna, ha a hasonló dolgok miatt nem kaphattunk volna egy-két „igazi lángost” annak idején. Többségében persze időben megérkeztünk az iskolába és a szükséges feladatainknak valamilyen szinten megfeleltünk. Voltak kedvenc és nem szeretem tantárgyaim is. Akkor volt kialakulóban a napközis világ, de végül hazamentünk. Általában otthon ebédeltünk. Az iskola melletti kastélyban állami gondozottak laktak, nekik minden nap főztek. Sokszor cseréltünk velük, mert a másé gyakran jobban ízlett, mint a magunké.

Horváth József érintett volt az időkapszula létrehozásában Fotó: Balogh Tamás/Dunaújvárosi Hírlap

Különleges házi feladatok

– Hazaérve nekiültünk tanulni, de volt, amikor fölmentettük alóla magunkat. Mellette a délután körülbelül nyolcvan százaléka munkával telt el. A kertkapálás és az állatokkal való foglalkozás napi feladatot jelentett. Ezért nem nagyon volt időnk arra, hogy magunkkal foglalkozzunk. Komolyan be volt osztva a napunk, de nem voltak kőbe vésett szigorú napirendi pontjaink.

A körülmények

– A település nem volt közművesítve. Fürdőszobánk sem volt, ahogy másnak se nagyon. Lavórban fürödtünk. Sőt a villany is éppen, hogy csak működött. Hét gyerek és a két szülő egy kétszobás házban… Gondolom, nem kell részleteznem, hogy nem volt egyszerű az elhelyezésünk. Együtt volt a család, megvacsoráztunk. még egy kicsit játszottunk, vagy leültünk a tv elé. Szerencsések voltunk, mert a faluban az elsők között nekünk volt készülékünk. Egy csatornán nem volt min veszekedni. Egy darabig nézhettük, utána az alvás következett, mert másnap iskolába kellett menni!

Mai szemmel visszanézve a gyermekkorra

– Azt gondolom, hogy gyönyörű volt. Imádtunk egymást és jó hangulatban telt el. Minden gyereknek azt kívánom, hogy legalább olyan legyen az övék is. Fontos volt a család, ami összetartott bennünket. A barátság is hasonlóan fontos dologgá vált az életünkben. Egyenrangúak, hasonló esélyűek voltunk valamennyien. Apám az „embernek lenni minden körülmények között!” szlogent hangoztatta.

Pályaválasztás

– Tízéves koromtól kőműves akartam lenni. Ebből nem engedtem, és végig is vittem ezt a karriert. Sikeresen kitanultam ezt a szép szakmát, és ma már a saját építőipari vállalkozásomat vihetem. A testvéreimmel együtt, így ötven év távlatából nagyon hálásak vagyunk a szüleinknek, hogy a munkára neveltek bennünket. Akármilyen furcsán hangzik, ezért mindannyian máig is szeretünk dolgozni.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!