Venus Intercisában, avagy szépségápolás az ókorban

Bizonyára ismerik azon viccet, amelyet a méltán legendás Monthy Pyton-csoport volt hivatott megfogalmazni az 1979-ben keltezett örökérvényű művében – Brian élete –, jelesül: „Mit adtak nekünk a rómaiak?” A kor fogyasztói társadalma éppen úgy szeretett divatosan kinézni, mint a ma embere. A szépségápolás, illatosítás, ékszerviselet legfelsőbb kasztja pedig éppen úgy kiváltságnak számított, mint manapság.

A Venus Intercisában – Szépségápolás és viselet a római korban című tárlatot az intézmény igazgatója, Farkas Lajos ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. A múzeum vezetője a 2019-es évről is rövid mérleget vont. Mint fogalmazott:

– Huszonkét nagy rendezvényt tartottunk, ezeken több mint tizenötezer vendég vett részt. Mindezek mellett a kollégák komoly szakmai és kutatómunkát végeztek, amelynek egyik gyümölcse ez a kiállítás. Ezúton szeretnék köszöntet mondani mindenkinek, aki ebben a termékeny munkafolyamatban részt vett, és a látogatóknak is köszönöm a bizalmat, hogy eljöttek kiállításainkra, rendezvényeinkre. E munkát a 2020-as évben is folytatjuk, az Intercisa Múzeum továbbra is a város és a régió kulturális életének meghatározó része kíván maradni.

Az aktuális kiállítással kapcsolatban már a tárlat kurátora, Buza Andrea régész tartott egy remek és egyben tartalmas vezetést. Buza elmondta, a 2000 évvel ezelőtt itt élt intercisaiak sem voltak nagyban mások, mint mi. Szerettek szépítkezni és az öltözetükkel, életmódjukkal kifejezni, hogy milyen társadalmi helyzetben élnek.

Ennek megfelelően teljesen elfogadott volt, hogy a férfiak is szőrtelenítettek, festették magukat, sőt a kornak megfelelő illatanyagokat használtak.

A kor szépségápolásából pedig számos tény visszavezethető. Egyrészt, komoly kereskedelmi kultúra kellett ahhoz, hogy Intercisában mindennapos elérhetősége legyen a gyömbérnek, a fahéjnak és a világ más részein bányászott ásványoknak. A tárlat egyik kis táblácskája arra is felhívja a figyelmet, hogy 2000 éve is létezett a tömegtermelés. Azaz fogyasztói társadalmunk már akkor is létezett, még ha nem is ilyen léptékben, mint ma.