V. Károly, mint Európa egyik leghatalmasabb uralkodója

A választófejedelmek döntésével hatalmas birodalom jött létre a Habsburg-dinasztia fennhatósága alatt, amely Európa mellett az Újvilágban, Ázsiában és az óceáni szigetvilágban is fokozatosan növelte befolyását. Uralkodása több szempontból is korszakhatár volt a középkor és az újkor között, ő volt az utolsó császár, akit a pápa koronázott meg. V. Károly volt az utolsó uralkodó, aki a német-római császári címét megpróbálta felhasználni az európai hegemónia megszerzéséhez. A múltkor írtunk arról, hogy I. János magyar király szerepvállalása már a kezdetekben is, komoly ellen­érzéseket támasztott a császárban, a kialakult magyar kérdés nem illett az általa kialakított európai képbe. 1519 után egy ideig V. Károly irányítása alá került valamennyi Habsburg-birtok, öccse, Ferdinánd, a későbbi magyar király, csak 1521-ben érte el a megfelelő életkort ahhoz, hogy az osztrák örökös tartományok irányítására alkalmas legyen.

A Német-római Birodalom gyökerei a Frank Birodalomig nyúlnak vissza

V. Károly uralkodása alatt volt a reformáció, a német parasztháború és a mohácsi csata, amikor is a török mélyen behatolt az akkori Magyarország területére. Ugyanakkor V. Károly császár birodalma abban az időben érte el legnagyobb kiterjedését, abból az időből származik a híres mondás, miszerint „birodalmában sohasem nyugszik le a nap”.

Az amerikai kontinensről érkező nemesfém révén hatalmas vagyon halmozódott fel a kincstárban, és mivel az akkori Spanyolország rendelkezett Európa legnagyobb zsoldoshadseregével, így Károly politikai súlya egyre nőtt az öreg kontinensen, hozzá hasonló meghatározó befolyással bíró uralkodó csak a török Szulejmán szultán volt.

V. Károly látta, hogy az ellene szerveződő koalíció és a kor konfliktusai fokozatosan el fogják lehetetleníteni, így 1556. január 16-án lemondott a német-római császári címről öccse és fia javára, így a Habsburg-ház két házra szakad.

Habsburg Károly néven született

Gentben született 1500. február 24-én. Gent egy város Belgium flamand régiójában, a Kelet-Flandria tartomány legnagyobb városa és központja. A város a Schelde és a Leie folyók találkozásánál épült, s a középkorban Észak-Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb városa volt. Apja a Habsburg-házból származó osztrák főherceg és kasztíliai királyi herceg, Szép Fülöp, a későbbi kasztíliai király volt.

Károlynak trónra kerülése kezdetén már sok gonddal kellett szembenéznie. Német­alföldi tanácsadóit nem szívesen látták Spanyolországban, továbbá a reformáció megjelenése és az Oszmán Birodalom európai terjeszkedése is veszélyt jelentett számára. Az abszolutizmus híve volt, spanyol mintára centralizálni szerette volna a Német-római Császárságot is, de ebben mindvégig akadályozták az időközben egyre nagyobb teret nyerő és a reformációból politikai tőkét kovácsoló, függetlenedő német fejedelmek.

Komoly ellenfélnek bizonyult még I. Ferenc francia király is, akit ugyan több csatában legyőzött, de – annak ellenére, hogy Franciaországot szinte minden oldalról Habsburg-birtokok vették körül – térdre nem tudott kényszeríteni. A francia uralkodó, aki magát a „legkeresztényibb királynak” nevezte, nem zárkózott el attól, hogy V. Károly ellen I. Szulejmán török szultánnal is szövetkezzen, és ezzel a Habsburgokat kétfrontos harcra kényszerítette. A belpolitikai, diplomáciai és vallási konfliktusok közrejátszottak abban, hogy Károly halála előtt két évvel lemondott hatalmáról, s birodalmát kettéosztotta öccse, Ferdinánd és fia, Fülöp között, ezzel a Habsburg-ház két részre szakadt, ami nagymértékben befolyásolta a következő 150 év nagyhatalmi helyzetét a kontinensen.

A Német-római Császárság vagy Német-római Birodalom

Egy hatalmas területtel rendelkező politikai hatalom volt a középkorban az egész Nyugat- és Közép-Európában. A császári cím a német és az olasz királyok feletti hatalmat jelentette, amit a Római Birodalom császáraitól származtattak. A birodalom császárát a királyok és fejedelmek választották meg, és személyesen a pápa helyezte fejére a koronát.

A Német-római Birodalom gyökerei a Frank Birodalom végéig nyúlnak vissza. Hivatalosan 962-ben jött létre és 844 évig állt fenn, egészen 1806-ig, amikor is felbomlott. A mai országok közül az akkori császárság magában foglalta Németország, Csehország, Ausztria, Szlovénia, Belgium, Luxemburg és Liechtenstein teljes területét, valamint bizonyos időszakokban Hollandia, Franciaország, Svájc, Olaszország és Lengyelország egyes részeit is.

Egyesek szerint a Német-római Birodalom egy vallási konföderáció volt, Mon­tesquieu, a híres francia felvilágosodás kori filozófus, író és gondolkodó A törvények szelleme című művében a birodalmat egy föderatív német államnak titulálja.

Annak ellenére, hogy a birodalom több száz évig fennmaradt, mindvégig komoly kihívásokkal kellett szembenéznie, végül felbomlásának okait a reformáció gyors terjedésében, a belső nehézségekben, valamint Poroszország és a Habsburg Birodalom szembenállásában kell keresni.

Habsburg Birodalom vagy Habsburg Monarchia

Így nevezték a Habsburgok uralta államok összességét, I. Rudolf német király XIII. századi uralkodásától kezdve egészen az Osztrák–Magyar Monarchia 1867-es megalakulásáig. A Habsburg-család Európa egyik legjelentősebb uralkodócsaládja volt, amely német királyok, német-római császárok, cseh, magyar, spanyol és portugál királyok sorát adta. A család tagjai emellett különböző időszakokban számtalan itáliai és német hercegség, választófejedelemségek urai is voltak. A család eredete a X. századig nyúlik vissza, de a Habsburg név csak a XI. században ragadt az alemann eredetű családra. Az alemannok vagy alamannok a Rajna–Majna–Neckar folyók vidékére érkező és ott élő germán törzsek törzsszövetsége volt az ókorban, később a németek egyik nagy etnikai csoportja lett. A Habsburg név egyes források szerint a család tulajdonában lévő Habichts­burg vár elnevezéséből származik, amelynek magyar jelentése, Héjavár.

Birtokaik kezdetben főleg a sváb hercegségben terültek el, amit később elzászi (ma Franciaország egyik északkeleti része) területekkel egészítettek ki, egyes források szerint ezzel ellentétben az elzászi birtokok jelentették a kezdeti törzsterületet. Később svájci területeket szereztek meg, de onnan elüldözték őket a helyiek, majd ezzel egyidejűleg, a magyarok és csehek közötti ellentéteket kihasználva, megszerezték maguknak első kelet-ausztriai birtokaikat.

A család első uralkodója I. Rudolf volt, akit 1273-ban választottak német királlyá. A császári címet elsőként III. Frigyes viselte, akit először 1442-ben német királlyá, majd 1452-ben német-római császárrá koronáztak meg. Ettől fogva egészen 1742-ig folyamatosan a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok. 1745-ben Mária Terézia férjét, I. Lotaringiai Ferencet választották meg, így ők alapították meg a Habsburg–Lotaringiai-házat.

A Habsburg-ház két ágra szakadt

Miután V. Károly császár lemondott, birodalmát felosztotta. Spanyolországot, valamint a hozzá járó Németalföldet fiára, Fülöpre hagyta, a császárság keleti részét pedig öccse, Ferdinánd kapta meg. Így létrejött két Habsburg uralkodó ház, az egyiké lett a Spanyol Birodalom, amelyhez az anyaország mellett még az amerikai földrészek is hozzátartoztak, a másiké pedig a dunai Habsburg Birodalom, amelynek hazánk is része volt hosszú ideig. 1815–1866 között a dunai Habsburg Birodalom a Német Szövetség tagja volt, mint annak hivatalos vezető hatalma.

Spanyolország fokozatosan gyöngült, először elveszítette Hollandiát, majd később Portugáliát is, az angol tengeri flotta pedig megsemmisítő csapást mért a spanyol hadihajózásra. Fülöp és utódainak hozzá nem értése és sorozatos rossz döntései következtében Spanyolország elveszítette nagyhatalmi pozícióját, ami végül az 1700-as spanyol örökösödési háború kirobbanásához vezetett.

A Bécsben székelő Habsburgok pedig először Ausztriát, majd Csehországot szerezték meg maguknak, ezután a magyar nemesség jogait próbálták felszámolni, ami nem járt sikerrel. Miután a XVII. század végén Habsburg és német erők közreműködésével és viszonylag csekély magyar részvétellel kiűzték Magyarország területéről a törököt, így a Habsburgok Magyarországot, mint „új szerzeményt”, egyszerűen betagolták a birodalmukba.

A Rákóczi-szabadságharcot lezáró egyezményben sikerült csak hosszú távra biztosítani a magyar rendi jogok helyreállítását, ezzel egy új fejezet nyílt, mint hazánk, de egész Európa történelmében is.

Felhasznált irodalom

A. J. P. Taylor: The Habsburg Monarchy, Penguin Books, 1990. (Magyar kiadás: A Habsburg Monarchia 1809–1918).

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1519_junius_28_v_karoly_csaszarra_valasztasa/.

Forgó András: A politika kultúrtörténete világtörténet 2. (34) évfolyam 2012. 3–4. Budapest.

Európa az újkorban. Szerk.: Orosz István, ifj. Barta János, Angi János (2008) Debrecen.

Az emberiség krónikája. Szerk.: Bodo Harenberg.