Több mint ötven év után is osztálytársak maradtak

Ruskovics Irén az esemény egyik szervezője ezt mesélte.

– Ezekkel a fiú barátaimmal már gyerekkorunk óta tartjuk a jó barátságot. Az iskolába járás, a napi játékok mind összetartottak bennünket. Lány létemre együtt fociztam velük.

– Az első szakmám a zöldségtermesztő és hajtató volt, de azt nem szerettem, ezért valósággal elmenekültem attól, amit azóta sem bánok. Ezért inkább egész életemben a kereskedelemben és a vendéglátásban dolgoztam. Kiskorom óta boltos szerettem volna lenni. Ha újra kezdhetném? A zöldséges szakmát kihagynám, a többit szívesen újrakezdeném. Nekem is az Illés volt a zenekarom, a kedvenc színésznőm pedig Törőcsik Mari, akit azóta is nagyon szeretek.

Boldogan éli az életét

Ferenczi István története sem átlagos.

– Csodálatos gyermekkorunk volt, nyaranta a játék részeként, sátorban és a kukoricagórékban aludtunk a saját udvarainkban.

– Elsőként pincér akartam lenni, de akkoriban, ’66-ban, nagyon nagy volt oda a túljelentkezés, és nem vettek föl. Ezért mást, a központifűtés-szerelést választottam, ami ugye nem éppen rokonszakma. Őszintén szólva nem is tudtam, hogy mi lehet az, hiszen a faluhelyen akkoriban még kályhákkal fűtöttek az emberek. A jó kis Makarenkóban, a 316-osban kitanultam, és negyvenöt évet abban húztam le. Hogy, ha újrakezdhetném? Nem is tudom. Amit csináltam, az egy nagyon nehéz szakma, tönkrementek a vállaim és az ízületeim. Lehet, hogy jobb lett volna a pincérkedés? Ott meg talán a lábaimat fájlalnám. Jelenleg kisnyugdíjasként boldogan élem az éveimet. Fiatal koromban igazi kemény, jampi gyerek voltam. A Rolling Stones, majd a ­Deep Purple hívője lettem. A magyarok közül az Ome­gát szerettem. Ahol buli volt a környéken, mi mindenütt megjelentünk.

Mára is van kedvenc elfoglaltsága

Kovács úr, már bőven elmúlt huszonegy éves, de még mindenki Dodinak szólítja, és ő maga is így mutatkozik be.

– Bár a felső tagozatban végig kitűnő tanuló voltam, én is a 316-osban tanultam a szakmámat. Esztergályos lettem, még egy országos versenyt is nyertem a képzés alatt. Utána a szakmámban dolgoztam a vasműben, majd az itteni téeszben. A szárítóüzemből mentem nyugdíjba. Nehéz kérdés ám, a „mit csinálnál, ha újrakezdhetnéd?”! Az ember azt ismeri, amit már kipróbált és dolgozott benne. Az én pályaválasztásom is úgy történt, mint a Ferenczi barátomé, hiszen amíg be nem kerültem a vasműbe, nem is láttam még esztergagépet, ami aztán nagyon megtetszett nekem. Tizenhárom szakmáról van papírom és mindenben tettem is valamit. Nyugdíjas fejjel méhész és mezőgazdász lettem, amit imádok csinálni, ezért ezt már senkivel sem cserélném el. A zene? Beatles- és Rolling Stones-rajongó voltam.

Meg nem állt egész életében

Horváth Imre is szívesen mesélt az életéről.

– Csodálatos volt a gyerekkorom, ugyanazok voltak a barátaim, mint a mai napon. Az én utam a munka világában a téeszben kezdődött, ahol nagyon jó helyem volt, sofőr voltam. Utána a vasműbe kerültem a radiátorüzembe. A nyugdíjazás előtt a KPM-nél dolgoztam. Hogy ha még egyszer kezdhetném? Bankár biztosan nem lennék, de azt hiszem, hogy ugyanezt az utat járnám. A középiskolás koromban az Illés együttes volt a kedvencem. Talán most is fel tudnám sorolni minden dalukat.

Bejárta a fél világot

Tóth Lajos máig is aktív, ma is a neki legkedvesebb munkát végzi. – Először autószerelőként, műhelyben dolgoztam. Utána húsz évig az autódaruk kormányát tekergettem, ami ’72-ben különleges szakmának számított. Azóta pedig, huszonhét éve az autóbuszokét, ami hozzásegített, hogy mindenhová eljutottam Európában. Egész életemben azt csináltam, amit szerettem, most is ezt választanám. Nagyon szeretem a barátaimat és büszke vagyok rájuk. A találkozóinkra úgy készülök, mint a gyerek a Mikulásra. Az osztálykirándulásaink? Ez nálam az előbbiek miatt természetes, és, ha az ember adhat, miért ne tenné azt?! Minden évben elviszem őket egy belföldi útra, és azzal már meg is van a második éves találkozónk.