2020.09.08. 20:00
Tizenegy sportoló életébe került a müncheni olimpiai támadás
Az 1972-es müncheni nyári olimpiai játékokból még öt nap volt hátra. Az MTI aznap közölte, hogy Wichmann Tamás magyar kenus bekerült a döntőbe, a lengyel labdarúgó-válogatott legyőzte a szovjeteket, a magyar olimpiai válogatott pedig a hatodik helyen állt a nemzetek éremtáblázatán. Egyszer csak felfüggesztették a játékok folytatását, erre addig még nem volt példa az újkori olimpiák történetében. Az ok, terrorizmus.
München, 1972. szeptember 6. 1972. augusztus 26-szeptember 11. között Münchenben rendezték meg a XX. nyári olimpiát. Szeptember 5-én a Fekete Szeptember nevû arab terroristacsoport nyolc tagja az olimpiai faluban behatolt az izraeli csapat szálláshelyére, ahol két izraeli sportolót megöltek és kilencet túszul ejtettek. Miután az izraeli kormány megtagadta a követelések teljesítését a terroristák az NSZK kormányától repülõgépet követeltek a túszok elszállítására. A német rendõrség a repülõtéren akciót kezdeményezett, mire a terroristák megölték a túszaikat. A tûzharcban öt terrorista és egy német rendõr meghalt. A játékok egynapos szünet után folytatódtak. Az olimpián a magyarok 6 arany-, 13 ezüst- és 16 bronzérmet nyertek. A képen: Shmuel Lalkin, az izraeli csapat vezetõje beszédet mond szeptember 6-án az olimpiai stadionban megtartott gyászünnepségen, amelyet a Fekete szeptember nevû terrorszervezet tagjai által meggyilkolt izraeli sportolók emlékének tiszteletére rendeztek. MTI Fotó/UPI
Fotó: -
München, 1972. szeptember 5. A világ megdöbbent az események hallatán, az első hírek szerint palesztin terroristák túszul ejtettek tizenegy izraeli sportolót a müncheni olimpiai játékokon.
Az 1972. augusztus 26-án kezdődött olimpia barátságos légkörben zajlott, a sportolók azonosító nélkül, néha a kerítésen átmászva jöttek-mentek az olimpiai faluban. Ezért amikor szeptember 5-én hajnalban nyolc ember átmászott a kerítésen, a biztonságiak azt hitték, hogy csak visszatérő atlétákról van szó, pedig a Fekete Szeptember palesztin terrorszervezet állig felfegyverkezett tagjai voltak. A támadók azonnal az izraeli sportolók szálláshelyére mentek, ahol rögtön két embert lelőttek, majd kilenc túszt ejtettek és elbarikádozták magukat. A többi izraeli sportolónak szerencsére sikerült elmenekülnie.
A palesztin terroristák pontosan tudták, hogy a biztonsági intézkedések sokkal lazábbak voltak, mint az 1936-os berlini olimpia idején, ezzel kívánták a németek jelezni, hogy ez már egy másik Németország. Annyira laza volt a fegyelem és barátságos a légkör az egész olimpiai faluban, hogy az izraeli sportolók még szobájuk ajtaját sem zárták be, ezzel is megkönnyítették a támadók dolgát.
A túszdráma elkezdődött
A terroristák rögtön tizenegy túszt ejtettek, név szerint: David Mark Berger, Ze’ev Friedman, Joseph Gottfreund, Eliezer Halfin, Joseph Romano, André Spitzer, Amitsur Schapira, Kahat Schor, Mark Slavin, Jaakov Springer és Moshe Weinberg. Weinberg és Romano mindjárt az akció elején szerzett sebesülésükbe a helyszínen meghaltak.
A terroristák a többi izraeli sportolót túszként tartották, és először reggel 9 óráig adtak határidőt, hogy izraeli börtönben lévő 232 palesztin foglyot, a német Andreas Baader és Ulrike Meinhof, a Vörös Hadsereg Frakció két vezetőjét, valamint a japán Kozo Okamoto terroristákat bocsássák szabadon. Az izraeli kormány egyértelműen visszautasította a kérést, majd felajánlották az NSZK kormányának, az izraeli különleges egységek segítségét, de Willy Brandt szövetségi kancellár és Hans-Dietrich Genscher akkori belügyminiszter ezt nem fogadta el. Döntésüket azzal magyarázták, hogy a német rendőrség ura a helyzetnek, valamint egy esetleges külföldi segítség a német belügyekbe való beavatkozást jelentené. Ez súlyos hiba volt, mert a mai napig az izraeli kommandósok az egyik legfelkészültebb és legjobb különleges egységnek számítanak a világon, számos túszejtést oldottak meg sikeresen.
A palesztin terroristák kétszer is kitolták a határidőt, de közben a televíziós közvetítéseknek köszönhetően szinte folyamatosan tisztában voltak a német rendőrség minden lépésével. Több nyugat-német politikus ugyan felajánlotta, hogy az izraeli sportolók helyett ők legyenek túszok, még a probléma nem rendeződik, de a terroristák ezt elutasították.
A Fekete Szeptember
A Fekete Szeptember terrorszervezet 1970-ben jött létre Jordániában, ahol az ott lejátszódó véres szeptemberi eseményekről kapta a nevét.
Akkor ugyanis a Jordániában lévő, menekültstátuszban élő palesztinok merényletet kíséreltek meg az arab világban eléggé liberálisnak tartott Husszein jordán király ellen. Husszein a Közel-Kelet viharos évtizedei során mérsékelt, a helyi viszonyokhoz képest békepártinak nevezhető politikát folytatott, ami kiváltotta számos szélsőséges szervezetnek a nemtetszését. A királyt ért támadás miatt a jordán hadsereg nagy erőkkel kezdte támadni a palesztin szervezetek állásai és táborait, mert Amman szerint a palesztinok már Jordánia biztonságát fenyegették. Az összecsapásoknak több ezer palesztin áldozata volt, sok ártatlan civil is életét veszítette. A palesztinok ezt követően Libanonba tették át székhelyüket, és az ottani menekülttáborokban rendezkedtek be. Jasszer Arafat, a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetője kezdeményezésére jött létre a Fekete Szeptember terrorszervezet, amelynek elsődleges célja a Jordánia elleni bosszú lett volna, de izraeli célpontok ellen is terveztek merényleteket. A világ figyelmét kiváltó első akciójuk nem sokkal az olimpia előtt volt, amikor is 1972 májusában eltérítették a belga Sabena légitársaság tel-avivi járatát, de az utasokat éppen az izraeli különleges erők kiszabadították.
Bekövetkezett a tragédia
Mivel a palesztin terroristák követeléseikre negatív választ kaptak, így következő lépésként el akarták hagyni Nyugat-Németországot a még életben maradt kilenc tússzal együtt, ezért elhatározták, hogy túszaikkal együtt Kairóba távoznak. A németek először azt tervezték, hogy autóbusszal szállítsák ki őket a repülőtérre, de a palesztinok nem vállalták a kockázatát annak, hogy egy mélygarázsban szálljanak be a buszba, ezért azt kérték, hogy egy helikoptert biztosítsanak számukra, ami meg is történt.
A német rendőrség a repülőtéren kívánt lecsapni a terroristákra, azonban akciójukat számos hiba kísérte. Mindössze öt lövészt rendeltek ki, minden védőfelszerelés nélkül, akik nem rendelkeztek semmilyen mesterlövészi képesítéssel, sőt egymással sem tudtak kommunikálni. A páncélos egységek pedig jelentős késéssel érkeztek meg a helyszínre, így a túszmentési akció eleve kudarcra volt ítélve.
Eszmeisége kapcsolódik a békéhez
Az olimpiai játékok több sportágat magában foglaló nemzetközi eseménysorozat az ókori olümpiai játékok mintájára. Eszmeisége mindig is kapcsolódott a békéhez és a nemzetek közötti toleranciához. Az újkori játékokat 1896-ban indították el, első helyszíne pedig Athén volt. A négyévente megrendezésre kerülő sporteseményt, amelyet még ötkarikás játékoknak is szoktak nevezni, a modern kori olimpiai játékok alapítója, Pierre de Coubertin báró álmodta meg. Az ő nevéhez fűződik az ötkarikás szimbólum is, amely egyesek szerint az öt kontinenst jelképezi, de egy másik magyarázat szerint a sport alapelveit szimbolizálják. Ezek a szenvedély, a hit, a győzelem, a munkaerkölcs és a sportszerűség.
Az összecsapásra este 23 órakor került sor és a tűzpárbaj során valamennyi izraeli túsz, öt terrorista és egy német rendőr veszítette életét, három támadó megsebesült, őket elfogták.
Az elhunyt izraeli sportolók holtestét a zsidó államba szállították, az öt halott terroristát pedig Líbiába vitték, ahol dísztemetést kaptak és hősként tekintettek rájuk.
Az olimpia folytatódott
A játékokat egy napra felfüggesztették, majd folytatták. A stadionokban az arab országok és a Szovjetunió kivételével, az összes állam zászlaját félárbócra eresztették. Érdekes, hogy a NOB akkori elnöke, Avery Brundage záróbeszédében alig érintette a tragédiát, inkább az olimpiai eszme erejét dicsérte.
Az NSZK államelnöke részvétét fejezte ki Izraelnek, azonban Tel-Aviv tiltakozott és a játékok azonnali befejezését követelte.
Több sportoló a tragédiát követően elhagyta Münchent, az egyiptomi küldöttség is távozott, mert féltek egy esetleges megtorlástól.
Az életben maradt és elfogott három palesztin terroristát egy Lufthansa-gép másfél hónappal későbbi eltérítése után szabadon engedték, ők Líbiában mentek, ahol hősként fogadták.
A MOSZAD (Izrael nemzeti hírszerző titkosszolgálata, a világ egyik legjobb ilyen típusú szervezete) Golda Meir izraeli miniszterelnök utasítására, egy többéves akciósorozatban, végzett azokkal a terroristákkal, akiknek bármilyen közük is volt a müncheni tragédiához.
A MOSZAD később végzett azokkal, akiknek bármi közük is volt a támadáshoz
Az 1972-es müncheni olimpia sajnos az említett mészárlás végett maradt meg az emberek emlékezetében, ott meggyaláztak egy eszmét, ártatlan sportolók veszítették életüket, akik hazájuknak próbáltak dicsőséget szerezni.
Azóta az olimpiai játékok összes résztvevőit komoly biztonsági erők védik, szinte elzárják őket a külvilágtól, a müncheni eseményekből tanult a világ. Sajnos ezért a tapasztalatért tizenegy sportoló életével fizetett!
Felhasznált irodalom
Kahlich Endre – Gy. Papp László – Subert Zoltán: Olimpiai játékok 1896–1976. Sport Kiadó, Budapest, 1977.
https://mult-kor.hu.
Keresztényi József: Az olimpiák története – Olümpiától Moszkváig. Budapest, Gondolat, 1980.
Akadémiai kislexikon II. (L–Z). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1990.
Nicola Chandler: Az Olimpia világa. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008.
