Tanoda – határmezsgye oktatás és a szociális tevénység között

Mi is a Tanoda? „Határmezsgye” – mondhatnánk: oktatás és szociális tevékenység között. Interneten utánaolvasva a következőket „szemezgettem”: A tanodai program alapvetően a gyerek iskolai sikerét segíti elő. A háttérből segíti, hogy az ide járó gyerekek tanulmányi eredménye javuljon. Ennek érdekében két szálon folyik a fejlesztés: tanulássegítés és tartalmas szabad­idős programok révén. Mondhatnánk azt is, hogy a Tanoda azt a „rásegítő” programot nyújtja délutánonként az oktatás, korrepetálás, tehetséggondozás mellett, amelyek szociális vagy kulturális okból kimaradtak a gyermekek életéből, viszont az eredményes tanuláshoz, majd a továbbtanuláshoz nélkülözhetetlenek. A tanodai program azoknak a hátrányos helyzetű családból származó gyermekeknek nyújt elsősorban szolgáltatást, akiknek a szüleik a tanulásban nem tudnak segíteni gyermekeiknek, korrepetáló tanárra nincs pénzük. A család kevés jövedelme miatt a gyerekek nem tudnak felzárkózni azon középosztálybeli családok gyermekei mellé, akiknek természetes, hogy például zenét tanulhatnak, számítógép elé ülhetnek vagy fejlesztő társasjátékkal játszhatnak.

Dunaföldváron a Templom utca 32. szám alatt működik egy Tanoda. Lipták Tamással, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársával, a Tanoda szakmai vezetőjével, koordinátorával beszélgettem az itt zajló munkáról. „2019 januárja óta a Tanodák működtetését normatív finanszírozásúvá tette a kormány. Ennek bevezetése fenntarthatóbbá, tervezhetőbbé tette a feladatainkat. Mivel ennek a munkának a folytonosság lenne a legfontosabb ismérve, ezért az itt dolgozók – velem együtt – nagyon bíznak abban, hogy ez hosszú ideig így marad(hat). A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Támogató Szolgálata, Dunaföldvár város önkormányzata, a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat is sokban segíti a Tanodát. Jelenleg 35 fő jár hozzánk rendszeresen. Ők főleg felső tagozatos (5-8. osztályos) diákok, kétharmad részben fiúk. Az épület 12-18 óra között fogadja nemcsak azokat a diákokat, akik szerződésben állnak a Tanodával, hanem azokat is, akik szeretnének részt venni egy-egy programon, foglalkozáson. A szerződés alapján egy-egy diáknak heti 4 órát kell a Tanodában töltenie. Az ide érkezőket szakképzett pedagógusok, mentorok, szociális munkás, pszichológus várja délutánonként. Név szerint Czere-Ambrus Mária, Fafkáné Simon Ildikó, Fekete Szilvia, Miskolczy Tamásné, Pásztor Anikó, Rabi Zsolt, Szabó Réka Csilla, Szekeres Márk és jómagam foglalkozunk a gyerekekkel. Van, aki a reál tárgyakban, van, aki humán területen segít a diákoknak, de működnek (főleg önismeretet fejlesztő) csoporttevékenységek is, és egy pszichológus is ellátogat hozzánk heti két alkalommal. Ő elsősorban a méréseket végzi – merthogy erre szükség van. Az ide érkező gyerekek mindegyikénél elkészítünk ugyanis egy bemeneti, egy köztes és egy kimeneti mérést. Fontos azonban hangsúlyoznom, hogy szimpatikus módon a mérés nem a gyengeségekre, hanem az erősségekre épít. „Feltétel” továbbá, hogy minden egyes „tanodásnak” készüljön fejlesztési terve, ami alapján a vele folytatott munka nyomon követhető. A napi szintű „munkának” is van egy adott menetrendje: az ide érkező diákok aláírják a jelenléti ívet, ezzel kontrollálható a jelenlétük. A gyerekek szerint sokszor nincs házi feladat, nincs tanulnivaló. Érthető módon – az iskolai 5-6 tanóra után – nem az újabb tanulásra vágynak az ide érkezők. Fontos elmondanom azt is, hogy a Tanoda nem „csodaszer”, nem „csodagyár”, de mindenképpen egy „kinyújtott kéz”, amelyet meg lehet ragadni. A közhiedelemmel – és az interneten olvashatókkal – ellentétben nem az az elsődleges feladatunk, hogy tanuljunk a gyerekekkel, csökkentsük a bukások számát, megírjuk a leckét (bár ez is rendkívül fontos), hanem az, hogy biztonságot adó, elfogadó, megtartó, sikerélményekhez juttató, szeretettel teli közeget biztosítsunk számukra. Mert ha szeretve, támogatva vannak ezek a gyerekek, akkor a tanulmányi eredményük is javulni fog” – hiszi és vallja Tamás.

A Tanodába érkező gyerekeknek 70 százalékuk hátrányos helyzetű (amit jegyzői igazolás támaszt alá), és legkevesebb felének rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben kell részesülnie. A gyerekek „elérésében” az általános iskola vezetése és pedagógusai nagy segítséget nyújtanak, hiszen az ott dolgozók ajánlásával keresik meg azon diákok szüleit, akik esetében felmerült a Tanoda mint lehetőség. Az iskolavezetéssel egyébként remek a kapcsolatuk, folyamatos a kommunikáció azért, hogy a diákok a lehető legtöbbet kapják.

Lipták Tamásnak (és kollégáinak) személyes és szakmai véleménye egyaránt az, hogy a hozzájuk járó tanodásoknak nem a lexikális tudását kell bővíteni. Elsősorban az önismereti fejlődésüket, a közösségben betöltött szerepüket kell igazgatni, kibontakoztatni. Megtanítani őket arra, hogyan kell viselkedni egy-egy adott helyzetben, például színházban, uszodában vagy éppen csak az utcán közlekedve. Erre leginkább a szabadidős tevékenységek vannak segítségükre. Éppen emiatt rengeteget programot szerveznek a gyerekeknek: nemcsak szabadidős tevékenységként, hanem pályaorientációs célzattal is. Jártak már a dunaújvárosi fürdőben, a dunaújvárosi atombunkerben, részt vettek és vesznek színházi előadásokon. De készülőben van egy családi nap (amikor a Tanodában bent is lehet aludni) és egy 5 napos balatoni nyaralás is. Emellett délutánonként „gyakorlatias” tevékenységek mellett (madáretető-készítés, faültetés, uzsonnakészítés) kerülnek egyre közelebb a gyerekekhez az itt dolgozók. „Nagyon fontos a férfiminta jelenléte, hiszen sok gyerek egyszülős családból érkezik, ahol jellemzően az anyával élnek a gyerekek. Mivel a 35 gyerek kétharmada fiú, ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy nálunk férfiak is dolgoznak a gyerekekkel. Egyébként munkatársaim mindegyikéről elmondható, hogy tiszta szívből végzi a dolgát, önként jönnek (sokszor családostól) például a fonyódi táborozásra vagy a „bent alvós” családi napra is. Emiatt rendkívül hálás vagyok, hiszen úgy érzem, remek csapattal dolgozhatok együtt a tanodás gyerekekért.