Szigetvár ostroma: Szulejmán halálát még hosszú heteken át titokban tartották

150 ezres sereggel 1566. augusztus 6-án vette ostrom alá I. Szulejmán török szultán Szigetvár várát. A vár Dél-Dunántúl legerősebb erődítménye volt, kapitánya pedig a híres hadvezér és horvát bán, gróf Zrínyi Miklós volt. Az ostrom a szultán seregeinek döntő győzelmével végződött. Zrínyi Miklós és katonái szinte az utolsó szálig elestek a végső kirohanás során. Maga Szulejmán is az ostrom közben, saját táborában hunyt el.

Az előzmények

A török uralkodó Bécs bevételére készült, így a nyugati hadműveletek elképzelhetetlenek voltak a dunántúli erősség, Szigetvár elfoglalása nélkül. Az is szerepet játszott, hogy a vár kapitánya, Zrínyi Miklós gróf az év során rövid időre felszabadította Siklóst, így akár arra is esélye nyílt, hogy a Dráván túlra szorítsa vissza az oszmán hódítókat. Az ostromra a negyedik Habsburg–török háborút, amelyet a történészek a várháborúk korának is emlegetnek, lezáró drinápolyi békével végződő hadjáratsorozat idején került sor.

A török ostrom

Szulejmán seregei már az ostrom első napján megpróbálkoztak egy általános rohammal, a támadást azonban a védők eredményesen visszaverték. A következő hetek hadi eseményei a törökök által megszokott módon alakultak. Napokon át ágyúzták a várat, a támadás operatív irányításával a szultán a harcok során később halálos sebet szerzett Ali Portug béget, a portugál származású műszaki és tüzér főtisztjét bízta meg. Zrínyi és katonái ez idő alatt aknákat ástak, a várat övező vizesárok és a mocsaras vidék megakadályozta a törököket abban, hogy a falakhoz közelebb jussanak. Ezért az ostromlók elhatározták, hogy a környező víztömeget lecsapolják, amelyhez augusztus 12-én láttak hozzá. Ennek megakadályozása végett törtek ki a várból Dandó Ferenc és Radován Jakab hadnagyok, mintegy 200 lovas vitézzel, azonban a támadásban mindketten életüket vesztették. A kudarcba fulladt magyar akciót, a töltések sikeres átvágását, majd a víz elvezetését követően a törökök megkezdték az óváros hevesebb ágyúzását, a vár délnyugati és délkeleti bástyájával szemben kiépített új állásokból. Augusztus 19-re már sikerült jelentősen meggyengíteniük a falakat, így a védők szorult helyzetbe kerültek. Magát a várat, ahová Zrínyi Miklós mintegy 800 katonájával visszavonult, a törökök állandóan tűz alatt tartották, de ennek ellenére a hős védők az augusztus 26-i eredménytelen ostrom után, a 29-én, a mohácsi csata 40. évfordulóján indított második támadást is sikeresen visszaverték, ott, akkor több mint 4000 török katona esett el.

A következő napokban az időjárás esősre fordult, így ostromszünet állt be. A törökök ekkor a délnyugati bástya alatt vágatot fúrtak, majd az ott elhelyezett puskapor berobbantásával keletkezett hasadékokon át betörtek a várba, ami végleg eldöntötte a párharc kimenetelét.

Szeptember hatodikán Zrínyi Miklóst a vár feladására szólították fel, amit ő visszautasított, a harcok azonban e nap szüneteltek, mert közben az idős uralkodó, a nagy hódító I. Szulejmán szultán meghalt.

A halálhírt, Szokollu Meh­med nagyvezír parancsára azonban titokban tartották. A török parancsnok félt, hogy a szultán halála a csapatszellem megbomlásához vezetne, ami megnehezítené az ostromlók helyzetét. A szultán belső szerveit a tábor területén temették el, testét pedig konzerválták, majd hazaszállították Törökországba. Szulejmán halálát még hosszú heteken át titokban tartották, majd csak később, Isztambulban jelentették be, a következő szultán II. Szelim trónra lépésével egy időben.

A végső elkeseredésükben lévő szigetvári védők nem adták meg magukat, az ostrom utolsó napján, szeptember 7-én kapitányukkal, Zrínyi Miklóssal az élükön a várkapun keresztül kitörtek a belső várból. Az eseményt a történelemkönyvekből „Zrínyi kirohanása” címmel ismerhetjük. Az elsőként kilépő Zrínyit szinte azonnal találat érte, majd a még élő hadvezért egy ágyúra fektetve brutálisan lefejezték. Fejét később a Győrben állomásozó császári táborba küldték a törökök elrettentésül. Az oszmán veszteségeket még tetézte, hogy a kirohanás előtt Zrínyi felgyújtatta a vár lőporraktárát, amely éppen akkor robbant fel, amikor a győztesek bevonultak a várba. A Szigetvárt romba döntő robbanás több ezer katona életét követelte, ezzel a török veszteségek körülbelül 25 ezer főre emelkedtek. Nem sokon múlt, hogy Szokollu Meh­med pasa, a török fővezér is ekkor veszítse életét. A közel 700 várvédő zöme viszont mind elesett. A szigetvári hősök önfeláldozása komoly jelentőséggel bírt, Zrínyi és társai kitartása megmentette Bécset egy újabb ostromtól.

A következmények

Gróf Zrínyi Miklós és Szigetvár hős védői 1566-ban az egész európai civilizációt mentették meg a pusztulástól. Ezért mondhatjuk ma is büszkén, hogy a magyar kard nélkül a keresztény Európa egészen más lett volna!

Az ostrom eseményeiről a híres horvát reneszánsz költő Brane Karnarutić 1584-ben hősi eposzt írt. Ez a mű képezte a 17. századi költő és hadvezér Zrínyi Miklós, Szigeti veszedelem című eposzának alapját. Az ugyancsak bátor és vitéz katona ebben az alkotásban mutatja be dédapja hősies küzdelmét a török ellen.

A vár elfoglalása súlyos következményekkel járt a császári, de a dunántúli magyar nemzeti jelenlétre is. Baranya ezzel teljesen török fennhatóság alá került, ezzel a török határ lényegesen nyugatabbra tolódott. Viszont a közel 25 ezer halálos áldozattal járó győzelem, a törökök erejét is jelentősen meggyengítette, minek következménye az lett, hogy a negyedik Habsburg–török háborút lezáró drinápolyi békével, az addigi hódításainak elismerése fejében garanciát vállalt a status quo fenntartására. A tizenöt éves háború kitöréséig tartó idő alatt, mindkét fél erőt gyűjtött, ami alatt a törökök nem vezettek komolyabb hadjáratot Magyarországra.

Gróf Zrínyi Miklós emlékét a magyar és a horvát nemzet is tisztelettel ápolja. Szigetvár ostromát a magyar irodalomtörténet egyik legjelentősebb eposza mellett, Ivan Zajc 1876-os operája, valamint számos festmény és egyéb műalkotás is megörökítette. Az egykori harcok helyszínén jelenleg egy szoborpark áll, méltó emléket állítva a hős szigetvári várvédőknek.

Felhasznált irodalom

Istvánffy Miklós: A magyarok történetéből. Magyar Helikon, Budapest, 1962.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1566_augusztus_6_szulejman_ostrom_ala_veszi_szigetvart/

Sugár István: Szigetvár és viadala. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1976.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szigetvár_ostroma

http://szigethvar.hu/var/1566-hadikronika

Bősze Sándor – Ravazdi László – Szita László szerk.: Szigetvár története. Tanulmányok a város múltjából. Szigetvár Város Önkormányzata – Szigetvári Várbaráti Kör, Szigetvár, 2006.