Szerb emléknap a nagy vándorlás évfordulójára

A „nagy szerb vándorlás” 330. évfordulójára rendezett kulturális program a Szerb Országos Önkormányzat támogatásával valósul meg, mondta el érdeklődésünkre válaszul Mohainé Csupity Zsófia, a szerb-ortodok hagyományok aktív őrzője, a Rácalmási Szerb Hagyományőrző Egyesület elnöke. A rendezvényen az évfordulóhoz kapcsolódóan a résztvevők történelmi visszatekintést hallhattak Dujmov Milán történésztől. A program további részében a Rácalmási Napsugár Asszonyórus szerb dalokat adott elő, Németh Irma délszláv dalcsokorral örvendeztette meg a jelenlévőket, valamint a Sándor Frigyes Zeneiskola harmonikásai fergeteges hangulatot teremtettek.

A részvétel előzetes regisztrációhoz volt kötve, ugyanis a művelődési ház termében csak annyian lehettek, amennyi ember megfelelő távolságot tud tartani egymástól óvintézkedésként a járványhelyzetben. A koronavírus egyébiránt is rányomta bélyegét a programra, mert emiatt le kellett mondaniuk a résztvevőknek a Zorica Tánccsoport fellépéséről, a KOLO zenekar által vezetett táncházat pedig egy más alkalommal tartják meg.

A északi irányú vándorlás fontos epizód a szerb történelemben: 1690-ben 40–60 ezer szerb települt át Magyarországra a mai Koszovóból és más szerb területekről. A nagy vándorlásnak az adott szimbolikus jelentőséget, hogy személyesen az ipeki (peći) pátriárka, a koszovói területek nagy befolyású fő vallási vezetője, III. Arsenije Čarnojević állt az élére, aki 1690 szeptemberében és októberében szerb tömegek élén Magyarországra települt. A bevándorlók elsősorban a Dél-Dunántúlon és Bácskában találtak új otthonra, de sokan közülük folytatták útjukat északi irányban a Duna mentén: ez az eredete Szentendre nagy szerb közösségének is. A bevándoroltak pontos létszámáról nincsenek feljegyzések. A szerb hagyomány már 1690-ben 40 ezer családról tudott, egyes történészek becslései a félmillió főig terjednek, az uralkodó vélemény azonban 40–60 ezer betelepülőt valószínűsít.