Szép szerelem lehet az alkotás folyamata, a szövés technikája

A szövést akár receptre is föl lehetne írni, például lelki gondok, koncentrációhiány vagy alvásproblémák esetén. Mindez persze némileg túlzás, hiszen van, akiből épp az ellenkező hatást váltaná ki, és őrjítő lenne, ha szövőkeret vagy szövőszék közelébe kerülne, s gyapjúval, fonalakkal kellene molyolnia. Mindenesetre van, aki azt állítja, hogy e kézművestechnika tette helyre testben és lélekben, pedig előre ő sem gondolta volna, hogy ilyen hatással lesz rá, és ennyire leköti majd.

A Fehérvári Kézművesek Egyesületének köszönhetően a szövéssel bárki megismerkedhet, hiszen avatott szakembereik év közben szakkörön, nyáron pedig szövőtáborban adják tovább a tudást. Közéjük tartozik az egyesület elnöke, Szenczi Jánosné Zsuzsanna is, akivel megegyeztünk abban, hogy a látványos technika még számára is tartogat újdonságokat. Táborukba évről évre kezdőket és haladókat is várnak, idén tizenöten csatlakoztak. Mindenki a tudásának megfelelő munkafolyamatba kapcsolódhatott be, de az alapokat bárki elsajátíthatta. A gyapjúszövéssel kezdtek, s biztatásként az egyszerűbb műveleteket mutatták – kezdte Szencziné az ismertetést. Az egyesület idén – a Csoóri-pályázatnak köszönhetően – új szövőszékeket szerzett be. Ezekbe gyapjú- és pamutbefűzés is van, s a résztvevők most láthatták, hogyan néz ki a vízszintes és függőleges szálak rendszere. Az előadáson azt hallgathatták meg, mennyire ősi technikáról van szó, amely szinte minden nép kultúrájában megtalálható. Aki már gyakorlottabb, az céltudatosabban érkezett, tehát akár kérhette is, mit mutassanak meg neki, illetve az összes szövőszéket kipróbálhatta. A vászonszövés is nekik való, itt több elméleti tudásra van szükség.

Általánosságban elmondható: a gyapjúszövés esetében vastagabb szálakkal lehet kezdeni, ami megkönnyíti a munkát. S ahogy az ember halad, úgy finomodik minden, vékonyodnak a szálak. A gyapjúnál először is megmutatják, hogyan kell kártolni, vagyis kiegyenesíteni a gyapjút, amelyből ezután fonalat sodornak rokka vagy kézi orsó segítségével. Szép színes fonal alakulhat így, izgalmas átmenetekkel.

Ezt a fonalat lehet beleszőni a kis tarisznyába, táskába, amelyet már a teljesen kezdők is csinálhatnak a tábor során. A szakemberek eközben olyan apró technikai trükköket mutatnak, amelyek nincsenek könyvekben leírva. Az első egyébként, amit meg kell tanulni, az, hogyan lehet egyenesen szőni, valamint az, hogy a szélek szépek legyenek, ne lógjon ki szál. Ezután jöhet a csíkozás. Majd következhetnek azok a technikák, amikor kétszínű fonallal dolgoznak, s tapasztalható, hogyan ér össze két szín határán a fonal. Van például likatos technika, amely a nomád szőnyegekre – például Afganisztánban, Iránban – jellemző, s olyan apró lyukak vannak rajta, amelyeken át beszűrődik a kinti fény. Párnát már szorosan egymásba akasztott szálakkal érdemes készíteni, hogy ne menjen szét – mesélte Szencziné Zsuzsa. A kereten és a szövőszéken nagyjából ugyanarra kell figyelni. Vászonszövésnél ugyanígy indul minden, vagyis: egyenesen kell dolgozni, nem mindegy, hogyan dobja az ember a vetélőt. Mindkét kézre szükség van, ráadásul a szövőszéknél

már ott a lábító is, amely a szálak kiemelésére szolgál. Először készülhet konyharuha – itt még bőven lehet hibázni –, aztán jöhetnek a terítők, kendők, a komolyabb szőttesek. A tapasztalatok szerint az egyesületben elég sok szövő van, s érdeklődőből sincs hiány.

Minden évben megjelennek újak a táborban, köztük fiatalok is. Többen az évközi szakkörből érkeznek, Szolga Bolgárkához hasonlóan. Ő idén először csatlakozott a táborozókhoz, de vélhetően örökre eljegyezte magát a szövéssel. Öt nap után már egészen látványossá vált a kis tarisznya, amin dolgozott. Mielőtt eljött, az volt a vágya, hogy a maga által készített fonal is belekerüljön a tarisznyába, és ez sikerült is. Bogi tavasszal kezdte a szakkört, miután elvégzett egy népijátszóház-vezetői tanfolyamot, amelynek része volt a szövés. Akkor azonban még nem foglalkoztatta különösebben a technika, amely azután kezdte érdekelni, hogy a gyapjúfesztiválon kipróbálta a fonást. A rokka olyan volt számára, mint valami varázslat, mintha egy mesébe csöppent volna a használatakor. Szövés közben pedig megtapasztalta, milyen jó az, ha a maga két kezével alkothat valamit, amibe bele tudja vinni az elképzeléseit. Az egy hét során sokat tanult, és a szövőkerettel való munka már nem okoz gondot neki. Ő például váltig állítja: számára ez az egész jobb, mintha sportolna, meditálna, hiszen annyira leköti a szálak helyes elrendezése, a minta kitalálása, a fonal fölvetése, hogy egyáltalán nincs alkalma munka közben máson agyalni, teljesen kikapcsolja ez a tevékenység…