Szabó Gyulát születésnapján köszöntötték egykori kollégái és tanítványai

Dunaújváros – A június 18-i Juharos éttermi találkozót megelőzte a Senior klubbal közös június 8-i ünneplés a baracsi Lovas-tanyán. Lapunk korábban elindított népszerű rovata, a Gasztroséta mentoraként, neki hála, sok érdekességet megtudhattunk városunk múltjáról. Azon túl, további beszélgetések alkalmával várostörténeteink apró részleteit segített feltárni. Az ünneplés ismét alkalmat teremtett a múltidézésre.

– Húszéves voltam, amikor Pentelére kerültem szállítás- és raktárvezetőnek – megyünk vissza azokba az időkbe, amikor a város és a vasmű építése 70 esztendővel ezelőtt megkezdődött. – Előtte a Budapesti Éttermi és Büfé Nemzeti Vállalat alkalmazásában kezdtem a pályámat. Velem együtt a vállalattól hatszáz ember jött le a vendéglátásba dolgozni. Akkoriban még csak a Dulás (Felszabadulás) létezett Dunapentelén, s a hiány pótlására vásároltak két Fiat gyártmányú büfékocsit. Az egyik a régi víztorony helyén állt, a másik pedig folyamatosan mozgott. 1951-ben megépült az uszoda helyén a Kossuth étterem (a Lepra), ami két, egymással összekötött barakképületből állt.

A Vigadó étterem nyitásakor már a vezetője lettem

Szabó Gyulát bízták meg a vendéglátó vállalat szolgáltatási vezetésével: – Naponta hozattam Budapestről a nyersanyagokat, eleinte még a vizet is, amíg a víztorony fel nem épült. A városon belüli szállítást lovas kocsikkal oldottuk meg, sőt, volt egy szamaras kordé is, amely a vállalatunkhoz tartozó hizlaldába hordta a moslékot. Az országban még jegyrendszer volt, de a városban szabadon lehetett vásárolni bécsi szeletet, ami tizenhat dekagramm nyers húsból készült, és 3 forint 60 fillér volt az ára. A pesti vágóhídon akkoriban hosszú sorok álltak húsért, hiszen az élelmiszer hiánycikk volt. A sorban állás nem vonatkozott a szovjetekre, a kórházakra és Sztálinvárosra.

A városba hivatalosan érkező vendégekre az Ady Endre utcai Kocka nevű vendéglátóhelyen főztek – emlékezik vissza: – Egy áruháznak szánt épület emeleti részén kapott helyet a város első „igazi” étterme, a Béke. Az Arany Csillag Népbüfé vezetése után lettem a Béke étterem vezetője. A színvonalra jellemző, hogy a ruhatárban nyakkendőt kölcsönöztünk. Akkoriban kötelező volt minden neves művésznek a szocialista városunkban fellépni, így szép számmal fordultak meg nálunk hírességek.

A Vigadó étterem csakhamar a város újabb elit vendéglátó egységévé vált, aminek már a nyitáskor a vezetője lett: – Még hétköznapon is asztalt kellett foglalnia annak, aki nálunk akart szórakozni. Itt főztünk először tájjellegű ételeket, köztük az általam kitalált bugaci gombóclevest. A bolgársaláta is az én találmányom. Kedves emlékem az Aranyhordó étterem megnyitása. A sajátos hangulatnak, az ízletes konyhának és a kitűnő pincéreknek köszönhetően az ideérkezők otthon érezhették magukat.

1972-ben kinevezték a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet elnökének:

– Az a megtiszteltetés ért, hogy én adhattam nevet több vendéglátó egységnek, így a Corsónak és a Castellum étteremnek. Közben az állami tulajdonú egységek mellett megkezdték működésüket a szövetkezetek is. Először négy üzlettel indultunk, húsz év elteltével már hetven üzletet működtettünk, ami a város kereskedelmének és vendéglátásának 34 százalékát foglalta magában. A Skála Áruházat százszázalékos szövetkezeti tulajdonban alapítottuk meg.

A rendszerváltás után nyugdíjba vonult, de az aktív munkát nem fejezte be. Közreműködött az első magyarországi bevásárlóközpont megnyitásában, és további kereskedelmi vállalkozás szervezésében vett részt, elsősorban Budapesten.

A számvetésben még olyan tételek szerepelnek, mint a 40 napos áruház, a HBH bajor sörgyár és söröző, a város első kábeltelevíziós hálózata, vagy éppen a modern táncegyüttes megalapítása, és ezzel a felsorolás természetesen nem ér véget.

Szabó Gyulát az önkormányzat is köszöntötte, június 22-én.

Az ünnepeltnek jó egészséget, további aktív éveket kívánunk!