Sporttörténelmet írt az újvárosi „Gorilla”

A címet olvasva egészen biztos vagyok benne, hogy akaratom ellenére sikerült zavarba hoznom a csaknem 190 centiméter magasra nőtt Madarász Attilát. Pedig a címben leírt állítás igaz, ugyanis ő az első olyan dunaújvárosi játékos, aki nemcsak meghívást kapott a Magyar Amerikai Futball Válogatott keretébe – bár belőlük sincs sokkal több, ugyanis a főhőst leszámítva a dunaújvárosiak közül, csupán a Tanács Pál és Hegedűs Dániel kettőst érte ez a megtiszteltetés – hanem tétmérkőzésen pályára is lépett a nemzeti csapatban, ezzel pedig, ha nem is az egyetemes sporttörténelembe, de a sportág dunaújvárosi történetébe biztosan beírta magát.

NÉVJEGY

Név – Madarász Attila

Életkor – 27 év

Magasság(cm)/súly(kg) -186/110

Poszt – Belső linebacker

Győztes debütálás a nemzeti csapatban

A sportág szerelmesei jól jegyezzék meg a dátumot: 2019.október 26. Madarász Attila ekkor játszott először -de reméljük nem utoljára- tétmérkőzésen a Magyar válogatottban. A szenvedő fél Belgium együttese volt, a mieink pedig ellentmondást nem tűrő játékkal 31-7-re múlták felül ellenfelüket (a mérkőzésről készült összefoglaló " target="_blank" rel="nofollow noopener">IDE KATTINTVA érhető el). Az újvárosiak 27 éves játékosa így élte meg a bemutatkozást:

- Nagyon jó mérkőzés volt, élveztem az egészet. Mint minden sportágnak, úgy az amerikai futballnak is az a csúcsa, ha valaki válogatott lehet. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy felhúzhattam a címeres mezt. Egy hosszú folyamat eredményeként jutottam el idáig. A nyár végén volt egy „try out” (a sportágban ezt a kifejezést a válogatóra, edzőtáborra vagy csapat-össztartásra használják) ott kiválasztottak kilencven főt, amit előbb hetvenre, majd negyvenötre szűkített a válogatott szakmai stábja. A spanyolok ellen még nem kerültem be, a belgák ellen viszont már szereplehettem a válogatottban.

Volt példa korábban arra, hogy újvárosi játékos szerepeljen a nemzeti csapatban? Azt tudom, hogy Grátz Vilmos, aki most a válogatottat irányítja, korábban itt is edzősködött.

- Került már ki közülünk válogatott játékos, barátságos mérkőzéseken Hegedűs Dani és Tanács Pali is ilyen. Grátz Vilinek nagyon sokat köszönhetünk egyénileg és csapatszinten egyaránt. Hatalmas koponya a honi sportágban, az biztos, ha ő nincs, akkor a sikereink sincsenek vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy azokat végül megéltük.

A kondibérlet miatt kezdte

Természetesen nem a válogatottban indult a pályafutása a Dunaújváros Gorillaz falemberének. Tíz évnyi kemény munka, rengeteg sérülés és megpróbáltatás eredménye az, hogy október utolsó napjaiban Madarász Attila pályára léphetett a válogatottban.

- Még 2009-ben az akkori osztálytársam szólt nekem, illetve pár néhány másik srácnak, hogy van a városban amerikai foci és jár hozzá ingyenes kondibérlet. Emiatt már megérte elkezdeni, sőt igazából ez egy elég erős motivációs tényező volt. Aztán részt vettünk az első edzésen, onnantól viszont már nem a kondibérlet motivált, szerelem volt, már elsőre.

Akkoriban azért már kezdett begyűrűzni magyarországra az NFL, a többi major sporttal egyetemben. Ez mennyire volt hatással arra, hogy az amerikai futball mellett tette le a voksát?

- Semennyire. Nekem az első élményem ezzel a sporttal kapcsolatban tényleg a Dunaújváros Gorillaz, illetve azok az edzések voltak amelyeken részt vettem. Az NFL és az egyetemi bajnokság követése, csak utána következett.

Na és azóta?

- A „nagydöntőt”, a Super Bowl-t természetesen igyekszem megnézni, annak ellenére, hogy európai-idő szerint a legkevésbé sem szurkolóbarát időpontban kezdődik. A csapaton belül szoktunk néha közös meccsnézést szervezni, sőt van olyan csapattársam, aki megszállottan minden meccset követ. Én azokat a mérkőzéseket nézem, amik érdekelnek, kedvenc csapatom pedig nincsen.

Ha jól számolom, immár tíz éve, hogy űzi ezt a sportot. Milyen hullámhegyek-völgyek voltak a pályafutásában, milyen élményekkel gazdagodott a sportágban eltöltött évtized alatt?

- Tíz év nagy idő, sok poszton játszottam már. Elkapóként kezdtem, voltam tight end, majd védőfalember, később belső linebacker. Kisebb-nagyobb sikereim minden poszton voltak, de végre megtaláltuk a helyemet, ennek örülök. A bajnoki címek megszerzése természetesen nagyon jó érzéssel tölt el. Megjárni az első osztályt szintén jó volt, a szereplésünk már kevésbé, annak ellenére, hogy megnyertük az első meccsünket. Nagyon nagy a szakadék az első és a másodosztály között. Tapasztalatszerzésnek azonban kiváló szezon volt.

Az amerikai futball nem egy szokványos sport. A folyamatos testi igénybevétel miatt talán nagyobb a sérülésveszély, mint más sportok esetében. Hogy fogadják ha kék-zöld foltokkal tér haza egy mérkőzés után, vagy a munkahelyen?

- Voltak már sérüléseim természetesen, kisebb zúzódások, illetve egy komplett alkartörésem, ami miatt huzamosabb ideig a pálya szélére kényszerültem. A kérdésre válaszolva, a családom támogat – bár igazából nincs is más választásuk. Párkapcsolatom azoban romlott már meg emiatt, de ez sem tántorít el. Úgy gondolom -sportágtól függetlenül- ha valaki szeretne mozogni, akkor azért áldozatokat kell hozni.

Ehhez kapcsolódva, mennyi időt szeretne még a sportban tölteni?

- Ha azt mondom, hogy szeretnék még húsz évig játszani az egy nagyon szép, de nem reális dolog. Korábban két cél volt, van előttem. Az egyik, hogy addig játszom míg, válogatott nem leszek, ez sikerült. A másik viszont, hogy szeretnék együtt pályára lépni az öcsémmel, aki most tizennégy éves, neki még legalább három éve van, míg a felnőttek között szerepelhet. Ezeket mindenképpen szeretném teljesíteni. Összességében szeretnék még legalább tíz évet játszani, de az egészségem majd eldönti, hogy ebből mennyi valósul meg.